Ez a jelölés az őszinte elismerés jele Pálfi György az AEGON Művészeti Társdíjról

Pálfi György filmrendezőt jelölte az AEGON Művészeti Társdíjra az idei AEGON-díjas író, Csaplár Vilmos, s bár csak véletlen, mégis különös szépsége a jelölésnek, hogy Pálfi György 1974. április 11-én született. A költészet napján van tehát a születésnapja. A két AEGON-díjnál az év első, tavaszi elismerése mindig irodalmi: ezt kortárs magyar író, költő kaphatja meg. Fél évvel később pedig a díjazott író jelölhet másik magyar művészt az AEGON Művészeti Társdíjra, méghozzá másik művészeti ágból. Eszéki Erzsébet, a program szakmai vezetője és Pálfi György rövid, jórészt a sajtótájékoztatón elhangzott beszélgetése olvasható itt.

- Amikor elárultam Neked a hírt, meglepetten mondtad: de hiszen nem ismerjük egymást személyesen! Annál nagyobb jelentőségű Csaplár Vilmos döntése, nem? Hiszen így ez tényleg az önzetlenség, az elismerés jele, nincs benne parányi érdek sem.
- Az biztos, hogy ez így az őszinteség jele, ezért fontos számomra. Nincs benne baráti gesztus, semmi más, csak annak az értékelése, amit a filmjeimen látott, ez óriási dolog. Az ilyen elismerés inspiráló, mert ha pénzjutalommal is jár, akkor pár hónapig nyugodtan lehet dolgozni, és megerősít abban, hogy érdemes így folytatnom. Aztán találkoztunk személyesen is Csaplár Vilmossal, több órán át, jót beszélgettünk. Mindenféléről, az ő könyveiről, a legújabb regényéről, a Hitler lányáról, amelyért az AEGON Művészeti Díjat kapta, az én filmjeimről. Furcsa véletlen egyébként, hogy amikor találkoztunk, s elárultad a hírt arról, hogy Csaplár Vilmos engem jelölt az AEGON-társdíjra, éppen Csaplár-könyvet olvastam, az Igazságos Kádár Jánost. A Hitler lánya szintén izgalmas regény, hasonló a szerkezete a Taxidermiához, hasonló a töredezettsége, a három generáció: a klasszikus családregény szerkezet. Csak Csaplár Vilmosnak régebbi időszakról is lehetnek saját, közvetlen vagy közvetett élményei. Régebbre, az első világháború idejére tudott visszanyúlni az időben, míg a Taxidermia a második világháborúval kezdődik.

- A három nagyjátékfilmedet végiggondolva azon töprengtem: kik azok az alkotók, akiknek most örülnél, ha Veled együtt örülnének ennek a nagyon személyes díjadnak? Eszembe jutott a Hukkle humora és a Taxidermia első harmada kapcsán Hrabal. Aztán Fellini. Meg a Taxidermia szürreális világa miatt a német film fenegyerekének nevezett Rainer Werner Fassbinder, a késői filmjeivel.
- Értem, a példaképekre vagy kíváncsi, az említetteknek mindenképpen örülnék. De feltétlenül ide sorolnám Bunuelt is. Vagy akár Ingmar Bergmant, bár ő nem biztos, hogy ezt „vállalná”. Nekem fontosak voltak az ő filmjei is. De leginkább a tanáromnak, Simó Sándornak örülnék, ha örülhetne most velem.

- Csupa halott művészt említettünk…
- Amikor az ember gyakran repül, ahogy én sokszor járok külföldi fesztiválokra, fentről jól látható, hogy egy városban a legnagyobb egybefüggő egységet alkotó területek éppen a temetők. Lentről ezt nem érzékeljük. Pedig nem árt tudatosítania az embernek magában. Furcsa, hogy tényleg csupa olyan művészt említettünk, akik meghaltak. De az ő életművük már lezárt, a többieknek még meg lehet köszönni személyesen.

sidebar-dij