Bán Zsófia: Amikor még csak az állatok éltek

CV: Író, esszéista, irodalom- és művészetkritikus.
1957-ben született Rio de Janeiróban, ahonnan a hatvanas évek végén költöztek haza. 1976-81 között végzi egyetemi tanulmányait angol, francia és portugál nyelv és irodalom szakon az ELTE-n. 1981-85 között a MAFILM stúdiójában rendezőasszisztens. 1985-től tanít az ELTE Bölcsészkarán, előbb az angol, majd 1992-től az amerikanisztika tanszéken.
Esti iskola – Olvasókönyv felnőtteknek (2007) című prózakötetét 2012-ben a Suhrkamp Kiadó adta ki Terézia Mora fordításában és Nádas Péter utószavával.

A Magvető Kiadónál megjelent művei
Amerikáner (2000), Amikor még csak az állatok éltek (2012)

Díjai
Balassa Péter-díj, 2007), József Attila-díj (2008), Palládium-díj (2009), Mozgó Világ-díj (2009), Déry-díj (2012)

Ajánló: Mit mondanak a képek, és mit mondhatunk a képek helyett? Hány képünk van saját magunkról és saját kultúránkról? Bán Zsófia új elbeszéléskönyvében számtalan módon teszi fel és válaszolja meg ezeket a kérdéseket.
A tizenöt elbeszélésből álló kötet már címében is felvillantja a Bán Zsófia-történetek egyik visszatérő motívumát. Bán elbeszéléseiben az ember legintellektuálisabb személyiségjegyei közvetlenül találkoznak a benne, bennünk élő animálissal, a mélyben lakozó érzéki-zsigeri teremtménnyel. A két tartomány közötti közvetítésre az az elbeszélői nyelv és pozíció vállalkozik, amely (ön)ironikus kettős ügynökként hol a tudat absztrakt szerkezetét helyezi előtérbe, hol pedig a testek, a nyelven-inneni diskurzusok cserebomlásait írja le. Egyazon ütemben képes ábrázolni és értelmezni. Így pillantjuk meg a Röntgen-sugár feltalálását családi fénytörésben, az apa fotóját a munkaszolgálatról, a Bartók-darabba belesülő zongoristát, az ismerkedést a kínai vendéglőben, a vallomást a taxiban, Karády Katalint Brazíliában, és egy fényképészt az Antarktiszon. A történetek mögött pedig fokozatosan kirajzolódik egy huszadik századi közép-európai család gyakran traumákkal terhes sorsa, az anya és a lány perspektívájából, az apák hiányával. Így lesznek a kötet írásai folyamatos dialógusok, termékeny párbeszédek. Így lesz az olvasó maga is közvetítő. Tolmács és útitárs.

 

Barnás Ferenc: Másik halál

CV: Barnás Ferenc Márai-díjas író 1959-ben született Debrecenben. Budapesten él és dolgozik. A Másik halál egy regényciklus utolsó része. A ciklus kötetei: Az élősködő (Kalligram, 1997); Bagatell (Kalligram, 2000); A kilencedik (Magvető, 2006). Ez utóbbi művet, amely 2009-ben angolul is megjelent, jelölték a legjobb külföldi regény díjára (Three Percent, USA), illetve a Nemzetközi IMPAC Dublin Irodalmi Díjra.

Ajánló: Egy negyven éves pesti férfi, aki nem olyan régen még egyetemi tanár volt, egyik napról a másikra pszichésen és egzisztenciálisan összeomlik. Egy Németországban élő pincér, aki inszomniában szenved, öngyilkosságot követ el. Egy magyar arisztokrata, aki hol bádogos, hol taxisofőr, hol a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának védangyala. Egy genfi étteremben történtek rekonstruálása, ami szorosan kapcsolódik a boszniai vérengzésekhez. A rendszerváltozás utáni Magyarország mindennapjainak pillanatképei. Az egyidejűleg alkalmazott többféle narráció állandó figyelmet igényel, de ez csak fokozza a talányok és rejtélyek megfejtésének izgalmát, amely – mint egy jó krimiben – a befejezésnél éri el csúcspontját. A Másik halál nagyszabású írói kísérlet személyes sors és történelem rejtett összefüggéseinek bemutatására.

 

Fehér Béla: Kossuthkifli

CV: 1949-ben született Debrecenben. Sokáig újságírója, állandó tárcaszerzője volt a legismertebb napilapoknak – jelenleg a Magyar Nemzet publicistája.
Igazi szépírói karrierje 1990-ben kezdődött A kék autó című bűnügyi regénnyel. Három ezt követő regénye, a Zöldvendéglő, Törökméz és Romfürdő 1999-ben egy kötetben is megjelent. Az ismertséget ez a regénytrilógia hozta meg számára. A Magvető gondozásában megjelent Filkó című regényét először 2000-ben adta közre.

A Magvető Kiadónál megjelent művei
Filkó (2008), Lecsó (2009), Ede a levesben (2011), Kossuthkifli (2012)

Díjai
Prima Díj (2005), Magyar Pulitzer-díj (2006)

Ajánló: Aki végigrepül Fehér Béla új nagyregényén, annak páratlan kilátásban lesz része. Egy száguldó zöld delizsánsz ablakából nézheti végig a magyar szabadságharcot. Láthat szabadságot, szerelmet, háborút és békét, ármányt, bűnt, hűséget, nagyságot és bukást. Mert a Kossuthkifli egyszerre hiteles történelmi regény és frenetikus Jókai-paródia, XIX. századi pörgő road movie és népmesei motívumokkal átszőtt magyar mágikus realizmus, gigantikus romantika-parafrázis és igazi, régimódi, izgalmas kalandregény.
A történelmi málhaposta olykor megáll, hogy az olvasó eltűnődhessen máig aktuális (vagy inkább sosem volt ilyen aktuális) sorskérdéseken. Hányszor lehet a történelmi lehetőséget elszalasztani? Mit kezd a magyar a szabadsággal? Létezik-e nemzeti végzet? Megbűnhődtük már a múltat s jövendőt?
A Kossuthkifli végtelenül sokszínű, mégis teljesen homogén mű. Nyelvi leleményei lenyűgözők, humora utánozhatatlan. És hát (nem utolsó sorban) a XIX. század gasztronómiai tárháza, ízes hasregény.

(Cserna-Szabó András)

 

Ferdinandy György : Pók a víz alatt

CV: Ferdinandy György (1935, Budapest) 1956-ban hagyta el az országot, tizenegy évet Franciaországban élt és alkotott, majd harmincöt éven át a Purto Rico-i Egyetemen tanított. 1962 és 1970 között a Szomorú Vasárnap című lapot szerkesztette. 1976-tól 1985-ig a Szabad Európa Rádió külső munkatársa volt. 2000 óta Miamiban és Budapesten él. Saint Exupéry- és József Attila-díjas író, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Legutóbbi kötetei: Csak egy nap a világ (novellák, 2008), Az amerikai menekült (Három 56-os fiatal életútja, 2009), Egy sima, egy fordított (regény, 2010), Kérdések Istenkéhez (elbeszélések, 2011), Pók a víz alatt (novellák, 2012).

Ajánló: Próza három tételben, három műfajban, egy gondolatra hangolva. Az író 1956-ban ment el itthonról, máig kétlaki, anyanyelve, gondolkodásmódja hazájához köti, de más kultúrák és életformák ismeretének birtokában kivételes érzékenységgel talál rá a témáira, kívülről és belülről képes megítélni minden helyzetet.
Az  Emlékszilánkok  61 rövidpróza, 14 fejezetben. Időben, térben széles merítés. A gyermekkortól máig, az élet Budán, Franciaországban, Puerto Rico-ban és Miami-ban. Hétköznapi esetek, a szülők, a testvérek, hajdani barátok, a tánciskola, 1956. Történelem egy kiskamasz szemével és egy gyerekcsapat életének eseményeivel. Stílusa szókimondó és ironikus. A mindent néven nevező teljes őszinteség jellemzi fordulatos, feszes írásait. A 2. rész, az Életek 7 novellából áll. Sorsok, változatok a kiszolgáltatottságra. A szereplők kilépnek a könyv lapjairól, s úgy érezzük, találkozhatunk velük az utcán, magunk is belépünk a történetükbe. A 3. rész, A mosoly albuma (filmforgatókönyv),  témája az 1956-ban világgá futott férfi hazalátogatása 1990-ben.  A látogatás előhozza az emlékeket, a kitelepítéseket, az ÁVO-s szomszédokat.

 

Györe Balázs: Barátaim, akik besúgóim is voltak

CV: Györe Balázs 1951-ben született Budapesten. A Fölöspéldány-, a Lélegzet-csoport, az Örley-kör, a JAK műfordítás-füzetek, az Újhold-Évkönyvek, A ’84-es kijárat egyik alapító tagja, szervezője, szerkesztője.

Verseskötetei: A jámbor Pafnutyij apát keze vonása (1982, 2002), Megszakítottam egy regényt (2004). kölcsönlakás (2010)

Prózakönyvei: A 91-esen nyugodtan elalhatok (1989), Mindenki keresse a saját halálát (1993), A megszólítás ábrándja (1994), Ha már ő sem él, kérem olvasatlanul elégetni (1996), A valóságban is létezik (1997), Krízis (1998), Boldogkönyv (2001), Halottak apja (2003) Apám barátja (2006) Hová mész Budapest (2010)

Ajánló: „Hogyan terjed a hír? Hány besúgóra, hány lehallgatókészülékre és lehallgatóra van szükség ahhoz, hogy néhány napon belül minden információ eljusson a Belügyminisztériumhoz? Próbálom megbecsülni, de nem megy. Tanulmányoznom kellene a szakirodalmat. Még szerencse, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében dolgozom, így aztán a szamizdat házhoz jön. (…)

Hosszú időbe telik, amíg rájövök a megoldásra, s utána évek telnek el, amíg a megfigyelésre alkalmas helyzet előáll. Azzal vigasztalom magam, hogy a napfogyatkozást sem lehet akkor tanulmányozni, amikor éppen eszünkbe jut; ki kell várni a kedvező pillanatot. Einstein kivárta, amíg a fénynek a gravitációs térben való elhajlását az éppen soron következő napfogyatkozás alkalmával kimutatták. Várni én is tudok, ha van mire.”

Györe Balázs nem talál ki semmit, hanem rendre megtalálják a történetei. Most megtalálták ezek a történetek, amelyeket sem elfelejteni, sem kitalálni nem lehet. Van-e barátság? – ezt kérdezte már az előző regénye is. Új könyve erre a kérdésre fájdalmasabb választ ad.

 

Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili

CV: Karafiáth Orsolya költő, író, műfordító, újságíró
Szül. idő, hely: 1976, Budapest 
Iskolák: 1995–2000 ELTE TFK könyvtár–magyar szak; 1997 – ELTE BTK könyvtár–észt szak
Művek: A Cigánykártya, 2009; A fekete macska (CD) 2009; 2009; A Maffia-Klub, 2008; A Maffia-Klub c. film zenéje (CD) 2008; Egy szerelem három éjszakája, 2008; Café X, 2004; Lotte Lenya titkos éneke, 1999; Kicsi Lili, 2012 
Publicisztikák: Új Könyvpiac, Magyar Narancs, Népszabadság, Nők Lapja Café, Nők Lapja Évszakok, Metropol, Elle, ÉS, Holmi, Bárka
Díjak: Magyar Dráma Napja, Drámaíróverseny, közönségdíj; Madách Musical pályázat 3. helyezett; Mozgó Világ nívódíj; NKA alkotói ösztöndíj; Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje; Zuger Kulturschtiftung berlini alkotói ösztöndíj; NKA alkotói ösztöndíj; AVON Talentum díj; Soros-ösztöndíj; Móricz Zsigmond-ösztöndíj

Ajánló: Karafiáth Orsolya regényének főhőse a harmincéves Lia. Története két viharos kapcsolatának szálán fut: a gimnáziumi magyartanárnőjéhez, Marihoz fűződő szerelmét későbbi főnöknőjéhez – az olykor elbűvölő, máskor végtelenül nyers, durva és érzéketlen Lilihez – való viszonya tükrében fedi fel. Vajon ki tud-e törni Lia abból a bűvkörből, ami miatt mindig csak lelki hierarchiákban, alá-fölérendeltségekben képes gondolkodni, és csak ennek függvényében tud bármiféle emberi kapcsolatot elképzelni? Megtanul-e végre nemet mondani, és felvállalni a vágyait? A legfontosabb kérdés: felnőtté válik-e, vagy örökre a kiszolgáltatott és védtelen gyereklétre kárhoztatja önmagát?
Karafiáth Orsolya regénye mindenekelőtt a mai húszas-harmincas korosztály problémáira világít rá, s a felnőtté válás fontos stádiumain vezeti végig az olvasót: ha főhőse esetlenül és meg-megbotolva teszi is meg első önálló, tétova lépéseit a felnőtt lét világában, végül – megannyi fájdalom, megaláztatás és összeomlás után – felvállalja a „háló nélküli” szaltót az életbe.

 

Kemény István: A királynál

CV: 1961. október 28-án született Budapesten. Édesanyja tanítónő, édesapja szobrász volt, húga festő-restaurátor. A budaörsi gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar–történelem szakon diplomázott 1990-ben. Nős, három gyermek apja.

Verseket, prózát, esszét, kritikát, egy fél drámát, könyvajánlatokat, fülszövegeket, JAK-tábori naplót, netnaplót, tévéjáték-dialógusokat (sőt, álnéven egy fél ponyvaregényt) írt eddig.

Kemény István a nyolcvanas években induló nemzedék jelentős, és írókörökben az egyik legnagyobb hatású, eredeti hangú és kísérletező kedvű alkotója. Első verseskötete Csigalépcső az elfelejtett tanszékekhez címmel az Eötvös Loránd Tudományegyetem kiadásában jelent meg 1984-ben. Ezt követően jelentkezett verseskötettel, regénnyel (Az ellenség művészete), tárcanovellákkal (Család, gyerekek, autó), ez utóbbiakat korábban az Élet és Irodalomban publikálta, 1984 és 2002 között szám szerint tíz könyve jelent meg, többek közt két nagy hatású verseskönyve, a válogatott verseit tartalmazó Valami a vérről, 1998-ban, majd három évvel később a Hideg. Első verseskötete, amelyet a Magvető Kiadó gondozott, a 2006-ban kiadott Élőbeszéd.

A Magvető Kiadónál megjelent művei
Élőbeszéd (2006) Kedves Ismeretlen (2009), Amiről lehet (2010), Állástalan táncosnő - Összegyűjtött versek 1980-2006 (2011), Az ellenség művészete - család, gyerekek, autó (2011), A királynál (2012)

Díjai
Kilencek-díj (1986), A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1988), KISZ-díj (1988), Móricz-ösztöndíj (1989), A Jövő Irodalmáért-díj (1989), a Holnap Kiadó Nívódíja (1990), Soros-ösztöndíj (1994), Hidas Antal-díj (1994), Graves-díj (1995), Déry Tibor-díj (1997), József Attila-díj (1997), Zelk Zoltán-díj (2001), Arany János-ösztöndíj (2002), Palatinus-díj (2002), JAK-díj (2004) Székely Bicska-rend (2006), Palládium-díj (2007), Babérkoszorú-díj (2007), Márai Sándor-díj (2010)

Ajánló: ,,Ahogy az oroszlán szépségét a rács miatt
csodálhatod meg nyugodtan, úgy
az érzelmek pusztító erejét a versben."

Kemény István minden könyve expedíció a szavakból teremtett világ dzsungelébe. Nem bozótvágó késsel: varázsigékkel dolgozik. Nem utat tör magának, hanem az elképzelt helyre varázsolja magát, és mindenki mást, aki vele tart. Versei lassan, sokadik olvasásra tárják fel rejtett értelmüket, mégis, már a nyitó sortól kezdve azonosítható dallamuk, lüktetésük van - előbb a fül érti meg, csak azután a szem. Az első olvasás könnyen átsiklik e rejtőzködő belső jelentés fölött, mert a felület megtévesztésig hasonlít a szokványos, hétköznapi mondatokból álló szövegekre. És teheti mindezt azért, mert ez a líra tökéletesen, határtalanul, visszavonhatatlanul szabad. Például ki gondolta volna, hogy pont a szelíd Kemény fogja a magyar közéleti költészetet megújítani Búcsúlevél című versével? Kiderült, van olyan erős, hogy ezt a terhet, ha tetszik, keresztet is elbírja. Nem hogy elbírja, de könnyedén, mégis méltósággal viszi tovább, mert valakinek ezt is meg kell tennie.

Egy könyvről könyvre építkező, mindig megújuló költészet fejlődésének szemtanúi lehetünk mi, elvarázsolt olvasók.

 

Márton László: M. L., a gyilkos

CV: Márton László 1959-ben született Budapesten.

Kötetei:

A nagy-budapesti Rém-üldözés (elbeszélések), Magvető, 1984.
Menedék (regény), Magvető, 1985.
Lepkék a kalapon (drámák), Magvető, 1987.
Kiválasztottak és elvegyülők (tanulmány), Magvető, 1989.
Tudatalatti megálló (regény), Holnap, 1990.
Carmen (színmű), Holnap, 1991.
Átkelés az üvegen.(regény), Jelenkor, 1992.
A nagyratörő (szomorújáték), Jelenkor, 1994. 2010
Nagy-budapesti Rém-üldözés és más történetek, Jelenkor, 1994.
Jakob Wunschwitz igaz története (regény), Jelenkor, 1997.
Az áhítatos embergép (tanulmányok), Jelenkor, 1999.
Árnyas főutca (regény), Jelenkor, 1999.
Kényszerű szabadulás. Testvériség I. (regény), Jelenkor, 2001.
A mennyország három csepp vére. Testvériség II. (regény), Jelenkor, 2002.
A követjárás nehézségei. Testvériség III. (regény), Jelenkor, 2003.
Minerva búvóhelye (regény), Jelenkor, 2006
Ne bánts, Virág! (kisregény), Jelenkor, 2007
Amit láttál, amit hallottál (elbeszélések), Jelenkor, 2008
Te egy állat vagy! (elbeszélések), Jelenkor, 2011

Ajánló: „Ő maga is azt állította magáról, hogy jó magaviseletű. Így mondta: ’Rettentő jó vagyok.’ Ennél pontosabban nem is fogalmazhatott volna. Rettentő volt. És jó is volt. Például a neve¬lőtiszti teendőkkel megbízott köpcös, kopaszodó alezredest mindenki füle hallatára nagyfő¬nök¬nek szólította, és a nagyfőnök, noha másképpen hangzott a hivatalos megszólítás, nem tiltakozott ellene. Egyszer még egy szív alakú, piros mézeskalácsot is hozott a nevelő¬tisztnek ajándékba, melyre fehér cukormázzal rá volt írva: ’Kettőnknek!’
Egy jó magaviseletű gyilkos, aki mézeskalács szívet ajándékoz a nevelőtisztnek: érdemes lett volna lefényképezni őket, ha a laktanyában nem lett volna szigorúan tilos a fényképezés.”

A kötet három, egymással több szálon is összekapcsolódó írásműből, egy elbeszélésből és két kisregényből áll. A szerző mindhárom írásban köznapinak mutatkozó, de óriási belső feszült¬ségeket hordozó jellemek és helyzetek ütköztetésével viszi előre a leírt eseménysorokat, és közben az emberi létezés alapfeltételeire kérdez rá.
Az M. L., a gyilkos című könyv Márton László újabb elbeszéléseinek sorába illeszkedik, de a szerzői önreflexió jóval visszafogottabb, mint az előző két kötetben, a meditatív részletek pedig szervesebben illeszkednek a cselekménybe.

 

Szvoren Edina: Nincs és ne is legyen

CV: Szvoren Edina (Budapest, 1974 –) zenetanár, író. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és Gimnáziumban tanít zeneelméletet és szolfézst, ahol ő maga is érettségizett. Diplomáját karvezetés szakon a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte. Rendszeresen 2005 óta publikál. Réz Pál így jellemzi őt: „legérzékenyebben a megalázottakra és megszomorítottakra figyel (legyen az ő maga vagy más). Szvoren azonban túllép a nagy oroszok részvétvallásán: az emberi szolidaritást már-már erotikává lényegíti át, testközelbe hozza. Ez nagyon eredeti és nagyon szép.” Szvoren Edina így vall saját magáról: „az alkotás számomra nem önmegörökítés, nem terápia, sokszor még csak nem is a gondolkozás egy formája, hanem célját az okban meglelő funkciógyakorlás.” Elbeszélései Pertu címmel jelentek meg (Palatinus Kiadó, 2010). Második kötete: Nincs, és ne is legyen (Palatinus Kiadó, 2012). 2009-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjban, 2012-ben NKA alkotói támogatásban részesült. 2010-ben Déry Tibor-díjat, 2011-ben pedig Bródy Sándor-díjat és Gundel művészeti díjat kapott.

Ajánló: Az utóbbi évek legnagyobb elismeréssel fogadott színrelépése volt a magyar prózában Szvoren Edináé. Első novelláskötete, a Pertu lelkes kritikákat és egy év leforgása alatt több irodalmi díjat is kapott. Izzó írói világ, ugyanakkor fanyar humor jellemzi, miközben föltárja a napi emberi kapcsolatok apró történéseinek mélyén lezajló drámákat. Kritikusai ezt a világot jellemezve nemhiába emlegettek egyszerre két, egymástól eltérő íróelődöt: az élveboncoló Nádas Pétert és a méltóságteljes groteszk óriását, Hajnóczy Pétert. Szvoren Edina érett, kiforrott szerzőként állt elénk, s újabb elbeszélései meggyőzhetik a közkeletű szólás híveit: a második kötet bizonyít igazán. Az írások középpontjában most is a család áll, amely életünk legfőbb terepe, modellje akkor is, amikor benne gyötrődünk, s akkor is, amikor kívülről vágyakozunk rá.

 

Végel László: Neoplanta, avagy az Ígéret földje

CV:

1941– (Szenttamás)
Író, drámaíró, háborús naplóját szerb és magyar lapok közölték. Több, mint 20 könyvéből sokat német, szerb, horvát nyelvre fordítottak.
Egy makró emlékiratai című regényével beírta nevét a kortárs magyar regényt megújítók társaságába.

Fontosabb Művei

1967 Egy makró emlékiratai (regény)
2000 Peremvidéki élet (esszék)
2000 Exterritórium (esszéregény)
2003 Parainézis (regény)
2003 Hontalan esszék (esszék)

Kitüntetések

1994 Szabad Sajtó Díj
2001 Az Év Könyve-díj
2005 Joseph Pulitzer-emlékdíj
2009 Kossuth-díj
2013 Hazám díj

 

Ajánló:

1748-ban összefogtak a németek, a szerbek, a magyarok, a zsidók, az örmények, meg a többi itt élő nemzetség, összekaparták megspórolt pénzüket, bankkölcsönt vettek fel és a tömérdek bankóval Bécsbe utaztak, hogy Mária Terézia császárnőtől megvásárolják a szabad királyi város címet. A császárnő megkérdezte mi a neve a városuknak, mire az alapító atyák töredelmesen bevallották, hogy nincs neve. Felkérték őfelségét, legyen városuk keresztanyja. A császárnő elővette arany pennáját és gyöngybetűkkel írta a latin nyelvű alapító okiratra: legyen a neve Neoplanta, és minden nép nevezze saját nyelvén. Éljenek békében, szeressék egymást, ez a sok nemzetiségű város legyen példája a különböző nációk békés egymásmellet élésének. Eltel több, mint 250 év Neoplanta – azaz Újvidék – népei azóta folyamatosan gyilkolják egymást. A magyar írónak mindezekről Lazo Pavletić, szerb fiákeres mesél.

 

sidebar-dij