Györe Balázs: Barátaim, akik besúgóim is voltak

CV: Györe Balázs 1951-ben született Budapesten. A Fölöspéldány-, a Lélegzet-csoport, az Örley-kör, a JAK műfordítás-füzetek, az Újhold-Évkönyvek, A ’84-es kijárat egyik alapító tagja, szervezője, szerkesztője.

Verseskötetei: A jámbor Pafnutyij apát keze vonása (1982, 2002), Megszakítottam egy regényt (2004). kölcsönlakás (2010)

Prózakönyvei: A 91-esen nyugodtan elalhatok (1989), Mindenki keresse a saját halálát (1993), A megszólítás ábrándja (1994), Ha már ő sem él, kérem olvasatlanul elégetni (1996), A valóságban is létezik (1997), Krízis (1998), Boldogkönyv (2001), Halottak apja (2003) Apám barátja (2006) Hová mész Budapest (2010)

Ajánló: „Hogyan terjed a hír? Hány besúgóra, hány lehallgatókészülékre és lehallgatóra van szükség ahhoz, hogy néhány napon belül minden információ eljusson a Belügyminisztériumhoz? Próbálom megbecsülni, de nem megy. Tanulmányoznom kellene a szakirodalmat. Még szerencse, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében dolgozom, így aztán a szamizdat házhoz jön. (…)

Hosszú időbe telik, amíg rájövök a megoldásra, s utána évek telnek el, amíg a megfigyelésre alkalmas helyzet előáll. Azzal vigasztalom magam, hogy a napfogyatkozást sem lehet akkor tanulmányozni, amikor éppen eszünkbe jut; ki kell várni a kedvező pillanatot. Einstein kivárta, amíg a fénynek a gravitációs térben való elhajlását az éppen soron következő napfogyatkozás alkalmával kimutatták. Várni én is tudok, ha van mire.”

Györe Balázs nem talál ki semmit, hanem rendre megtalálják a történetei. Most megtalálták ezek a történetek, amelyeket sem elfelejteni, sem kitalálni nem lehet. Van-e barátság? – ezt kérdezte már az előző regénye is. Új könyve erre a kérdésre fájdalmasabb választ ad.

 

sidebar-dij