Szvoren Edina: Nincs és ne is legyen

CV: Szvoren Edina (Budapest, 1974 –) zenetanár, író. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és Gimnáziumban tanít zeneelméletet és szolfézst, ahol ő maga is érettségizett. Diplomáját karvezetés szakon a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte. Rendszeresen 2005 óta publikál. Réz Pál így jellemzi őt: „legérzékenyebben a megalázottakra és megszomorítottakra figyel (legyen az ő maga vagy más). Szvoren azonban túllép a nagy oroszok részvétvallásán: az emberi szolidaritást már-már erotikává lényegíti át, testközelbe hozza. Ez nagyon eredeti és nagyon szép.” Szvoren Edina így vall saját magáról: „az alkotás számomra nem önmegörökítés, nem terápia, sokszor még csak nem is a gondolkozás egy formája, hanem célját az okban meglelő funkciógyakorlás.” Elbeszélései Pertu címmel jelentek meg (Palatinus Kiadó, 2010). Második kötete: Nincs, és ne is legyen (Palatinus Kiadó, 2012). 2009-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjban, 2012-ben NKA alkotói támogatásban részesült. 2010-ben Déry Tibor-díjat, 2011-ben pedig Bródy Sándor-díjat és Gundel művészeti díjat kapott.

Ajánló: Az utóbbi évek legnagyobb elismeréssel fogadott színrelépése volt a magyar prózában Szvoren Edináé. Első novelláskötete, a Pertu lelkes kritikákat és egy év leforgása alatt több irodalmi díjat is kapott. Izzó írói világ, ugyanakkor fanyar humor jellemzi, miközben föltárja a napi emberi kapcsolatok apró történéseinek mélyén lezajló drámákat. Kritikusai ezt a világot jellemezve nemhiába emlegettek egyszerre két, egymástól eltérő íróelődöt: az élveboncoló Nádas Pétert és a méltóságteljes groteszk óriását, Hajnóczy Pétert. Szvoren Edina érett, kiforrott szerzőként állt elénk, s újabb elbeszélései meggyőzhetik a közkeletű szólás híveit: a második kötet bizonyít igazán. Az írások középpontjában most is a család áll, amely életünk legfőbb terepe, modellje akkor is, amikor benne gyötrődünk, s akkor is, amikor kívülről vágyakozunk rá.

 

sidebar-dij