Bereményi Géza: Vadnai Bébi

CV: Bereményi Géza 1946-ban született Budapesten.

Kezdetben anyai nagyszülők nevelték, akik árusok voltak az akkor még nyüzsgő Teleki téren. (Erről a piacról később kisregényt, majd filmet is írt és rendezett Eldorádó címmel, ami 1989-ben az év legjobb európai rendezése díjat nyerte el Párizsban.)

Amikor édesanyja férjhez ment egy sebészorvoshoz, nevelőapja a nevére vette, és magukhoz költöztették. Budapest számos kerületében, egyre nagyobb lakásokban laktak. Gyakran váltogatta iskoláit, majd kollégistaként Pápán érettségizett.

Vér szerint apját 14 évesen ismerte meg, azután hetente, kéthetente ellátogatott hozzá a Baross utcába.

Hamar a saját lábára állt, gyakran váltogatta albérleteit.

1970-ben a pesti bölcsészkaron magyar-olasz szakos tanári diplomát kapott, és még ebben az évben megjelent első novelláskötetet A svéd király címmel. Ez az esztendő még azért is fontos lett az életében, mert az irodalom mellett ekkor kezdett el másik három műfajban dolgozni.

Írt, majd később rendezett is filmeket, színdarabokat és dalszövegeket, utóbbiakat főként Cseh Tamásnak.

Többek között Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas.

Ajánló: A hetvenes évek Budapestjén, ahol egyetlen nap maga az örökkévalóság, Dobrovics, a pályakezdő író, miután felvetődik, hogy egyik barátjával talán testvérek, nyomozni kezd az illető apja után. Újabb és újabb titkok derülnek ki. A negyvenes évek Budapestjén, ahol csak egy nap az élet, és egyre közelebb van a háború, az aranyifjak körülrajongják a lenyűgöző szépségű Vadnai Bébit. Vajon a titkok mélyére tud-e pillantani Dobrovics? És ha igen, akkor mit lát meg ott? Szerelem és gyűlölet hogyan váltakozik újra meg újra?

A Vadnai Bébi egyszerre történelmi regény, amely érzékletesen idézi fel a régi Budapest egykorvolt figuráit-helyeit és kegyetlen érdességgel mutatja, hogyan működnek az emberek háborúban; továbbá az érzelmek iskolája, amely a szerelem irracionalitását, a vágy gyűlöletté izzását, az anya- és apakeresés kétségbeesett mozdulatait démoni erővel teszi szóvá. Hogyan ismételjük vonzásainkkal és választásainkkal elődeink sorsát? A lüktetően izgalmas regény, melynek nagyfokú a valóságalapja, nemcsak ezekre a kérdésekre ad szenzációsan érdekes választ.

 

Borbély Szilárd: Nincstelenek - Már elment a Mesijás?

CV: Borbély Szilárd (1964-2014) költő, író, irodalomtörténész.

Ajánló: A szerző új kötete életrajzi fikció. Szabálytalan prózakönyv, amely egy elzárt, endogám, szatmári kisfalu tereit és alakjait, emlékeit és hiedelmeit mutatja be, ahogy azt egy gyerek láthatja.

 

Csabai László: Szindbád Szibériában

CV:
Csabai László 1969-ben született Nyíregyházán. Író, költő.
Ez a harmadik kötete. Írásait számos folyóirat közölte.

Korábban megjelent művei:
A hiéna reggelije (elbeszélések, 2006)
Szindbád, a detektív (regény, 2010)

Ajánló:
Szindbád, a detektív szovjet fogságba esik, és egy hosszú, a rabokat megtizedelő vonatút után egy szibériai munkatáborban találja magát, a Bajkál-tó közelében. A láger borzalmas körülményei közt küzd az életben maradásért, amikor is egy rejtélyes bűntény a segítségére lesz: valaki ellopja a lágerparancsnok, Grecki őrnagy távcsöves karabélyát – és Szindbád rájön, ki a tettes. Ettől pedig gyökeresen megváltozik az élete.

A szovjet rendőrség alkalmazásába lépő Szindbád életveszélyes vizeken kénytelen lavírozni, hiszen ebben a végletekig átpolitizált, a mindennapi rettegésre épülő rendszerben soha nem lehet tudni, hogy ki kicsoda, de Szindbád sikeresen veszi az akadályokat, elismert szibériai nyomozóvá válik.

Csabai László nagyregényében feltárulnak a negyvenes évek Szovjetuniójának hétköznapjai, a sztálini rezsim működésének elképesztő, már-már mulatságos abszurditása, a kontinensnyi Szibéria lenyűgöző tájai, ősi kultúrája, s mindezt jellegzetesen „csabais”, vagyis egyszerre dermesztően pontos és mégis finoman költői tekinteten keresztül látjuk.

 

Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal - a kardozós változat

CV:

Esterházy Péter 1950-ben született Budapesten. Az ELTE matematikus szakán végzett, 1978 óta szabadfoglalkozású író.

 

Fancsikó és Pinta (1976), Pápai vizeken ne kalózkodj! (1977), Termelési-regény -kisssregény (1979), Függő (1981), Ki szavatol a Lady biztonságáért? (1982), Fuharosok (1983), Daisy (1984), Kis Magyar Pornográfia (1984), A szív segédigéi (1985), Bevezetés a szépirodalomba (1986), Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk (1987), A kitömött hattyú – írások (1988), Hrabal könyve (1990), Az elefántcsonttoronyból - publicisztikai írások (1991), Hahn-Hahn grófnő pillantása (1991), Egy kék harisnya följegyzéseiből (1994), Egy nő (1995), Egy kék haris publicisztikai írások (1996), Harmonia caelestis (2000), Búcsúszimfónia (2001), Javított kiadás (2002), Biztos kaland Czeizel Balázzsal (2002), A szabadság nehéz mámora (2003), A szavak csodálatos életéből (2003), A halacska csodálatos élete – publicisztikai írások (2004), Utazás a tizenhatos mélyére (2006), Rubens és a nemeuklideszi asszonyok - három dramolett (2006), (2007), Semmi művészet (2008), Egy kék haris (2010), Esti (2010)

Ajánló:

Íme, egy friss, ropogós regény a tizenhetedik századról. Tehát történelmi regénynek kell lennie, mert hogyan is lehetne más, mint történelmi, ha egyszer a tizenhetedik században játszódik, de a huszonegyedik században írták? Írta – Esterházy Péter. – E. P. Egy kemény asszonyról szól, aki tud szeretni. Így gyűlölni is. Továbbá az Úristenről és Gizi nevű bakmacskájáról. Férfiakról is, az egyik Nyáry Pál, igen, egy ilyen nevűt a tizenkilencedik századból ismerünk, aki tehát így nem lehet azonos hősünkkel. Ahogy egy másik szereplő, Christoph Ransmayr csöndhintókészítő neve is csak véletlenül esik egybe a kortárs osztrák íróéval. Próbáljunk hát megbarátkozni a gondolattal, hogy a történelmi regény mint műfaj kap fogni még egy vajszínű árnyalatot az Egyszerű történet vessző száz oldal kardozós változatában. Más férfiak is regénykednek itten, az egyikük szakács – „A nagy ételsorokat még mindig fejből tudja, akár a Miatyánkot” –, specialitása a tengeri piláf. Vagy itt van Croy herceg: megfigyeltet és jelentéseket írat, de a jelentéseket tán el se olvassa. „Sebaj, tudjuk, a jelentés lényege nem az, hogy olvassák, hanem hogy írják őket.” 

 

Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben

CV:
Gergely Ágnes 1933-ban született Endrődön. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanult, angol–amerikai–afrikai irodalomból doktorált, diplomáját az egyetem 1997-ben PhD tudományos fokozattá minősítette. 1988 óta írásaiból él. Műfordítói és kutatói munkájának találkozásából születtek műelemző tanulmányai, önálló tanulmány- és esszékötetei. Elismert költő, több mint tíz verseskötete jelent meg.

Tagja a Szépírók Társaságának és a PEN Club magyar tagozatának. 1998-ban tagjainak sorába választotta az MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiája, 2000-ben pedig a Digitális Irodalmi Akadémia. 2000-ben Kossuth-díjat, 2010-ben Prima-díjat kapott.

Ajánló:
Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben

„Teljesedjék be a sorsunk: elmondom neked ezt a történetet. Az éjjel egy gladiátorral álmodtam. Ide teszem az álmot a történet elejére. Tudod, bátorítanom kell magamat.

A gladiátor fölnéz. A magasban, emeletnyi vagy csillagnyi távolságra innét csak egy kezet látni, a kéz egyetlen ujját, az ujjmozdulatot. Fölfelé vagy lefelé? A hüvelykujj lassúdva mozdul. Eljön a rettegett pillanat, amikor már mindegy. Az ég tiszta, élesen látszik a látóhatár. Még nincs fönn a hold. A nép üvölt. A nép mindig üvölt. A kegyelem feltétele az volt, leteríti-e az oroszlánt. A vadállat kinyúlva fekszik mellette. Nem mondta neki: recipe ferrum, a vadak nem tudnak latinul. Megfeneklett az idő. Fáradtság önti el, időn kívüli hála. Most már minden jöhet. Bevárja itt a csillagokat.

Álmomban fenn ültem a tribünön. Nem üvöltöttem. Semmi közöm ahhoz, ami történik. De ha nincs közöm hozzá, miért fáj?”

Az új könyv szavai az aranyfényben ragyogó alföldi gyerekkorról, a háborúról és az üldöztetésről, az identitásdilemmákról, a kora ötvenes évek gyári, színi és bölcsészvilágáról, majd a tanári és végül a költői pálya kezdeteiről szólnak. Memoár ez tehát, csakugyan. Szólni azonban ennél sokkal kevesebbről és sokkal többről szól. Arról, ami volt, és nincs már, és arról is, ami mindig van. Egy nagy szerelemről.

Gergely Ágnes elliptikusan érzékletes, közvetlenségükben is elegáns mondatokból megszerkesztett, tökéletesre csiszolt, költőileg ihletett prózája rég várt újdonság, mely szerzőjének, a kortárs magyar irodalom egyik legjelesebb alkotójának nyolcvanadik születésnapjára jelenik meg.

 

Krasznahorkai László: Megy a világ

CV: Krasznahorkai László 1954-ben született Gyulán.

Főbb művei:
Sátántangó (1985)
Kegyelmi viszonyok (1986)
Az ellenállás melankóliája (1989)
Az urgai fogoly (1992)
A Théseus-általános (1993)
Megjött Ézsaiás (1998)
Háború és háború (1999)
Este hat; néhány szabad megnyitás (2001)
Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó (2003)
Rombolás és bánat az Ég alatt (2004)
Seiobo járt odalent (2008)
Az utolsó farkas (2009)
ÁllatVanBent (2010)
Nem kérdez, nem válaszol (2012)

Ajánló: Megy a világ előre. És akkor mi marad hátra a végidők kezdetekor? Például Krasznahorkai László titokzatos-személyes elbeszélései, melyek között akad monológ, rövidtörténet, töprengés, vallomás, visszaemlékezés és előrepillantás; igazi mesterdarab mind. Lenyűgözően tágas Krasznahorkai-mondatokban ismerkedhetünk meg az elbeszéléskötet rejtélyes hősével, aki először beszél, aztán elbeszél, végül pedig elköszön. Ebben a hármas léttagoltságban találkozhatunk a többiekkel, akikről ő beszél. A többiek: a földet először elhagyó Gagarin, a röpülni képtelen okinavai guvat, a berlini metró peronján dolgát végző hajléktalan, a tébolyult Nietzsche Torinóban, a beváltott éden ígéretét megfesteni igyekvő Palma Vecchio, a Shanghaiban dolgozó tolmács, aki azt tervezi, hogy egyszer elmegy az Angel-vízeséshez, a Victoria-vízeséshez, vagy legalább a schaffhauseni vízeséshez, a hárshegyi gyerekgyilkos, az egy kézen álló indiai aggastyán. Ami a különböző figurákat és históriákat összeköti: az író szenvedélyes, csillapíthatatlan érdeklődése és figyelme az emberi táj iránt. Hogy „egyszer egy tájban, a legmélyebb szépségben és enyészetben valamit megpillanthatunk: valamit, azt, ami ránk vonatkozik.”

 

Kun Árpád: Boldog Észak

CV: Kun Árpád (1965-) feleségével, négy gyerekével 2006 óta Norvégiában él egy fjord-parti faluban, ahol házi kisegítőként dolgozik időskorúak mellett. Ez az első kötete a Magvetőnél.

Ajánló: Aimé Billion, a regény főhőse igazi kívülálló, aki nemcsak Afrikában vagy Európában, de a saját bőrében is idegennek érzi magát. Ereiben joruba, vietnámi és francia vér keveredik. Az afrikaiak fehérnek, a fehérek afrikainak tartják. Élete első harmincnyolc évét Beninben tölti, segédápolóként dolgozik az ország legnépesebb városában létesített francia kórházban. Innen kel útra aztán abba a másik országba, a messze Norvégiába, ahol a legjobban tudják, mi is az az idegenség, és a távolságtartó norvégok közt keresi a boldogságot egy különös szerelemben. A könyv egyrészről olvasmányosan, plasztikusan mutatja be a nyugat-afrikai államot, és többek közt a vudut, a népi hiedelmeket és gyógymódokat; másrészről a jóléti Norvégiát. Kun Árpád fontos és felemelő regénye persze elsősorban nem a két ország, hanem Aimé Billion története: család-, utaztató-, fejlődés- és identitásregény. Azért is kiemelkedő alkotás, mert az emberi létezést se nem feketén-fehéren, se nem apokaliptikusan ábrázolja, mint oly sok mű, hanem a maga zavarba ejtő kiismerhetetlenségében és összetettségében, mély empátiával. A Boldog Észak olyan könyv, amely ismeretlen világokat tesz szívfájdítóan otthonossá a magyar olvasók számára.

 

Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv

CV: Takács Zsuzsa korábban megjelent könyvei:
Némajáték (1970)
A búcsúzás részletei (1977)
Tükörfolyosó (1983)
Eltékozolt esélyem (1986)
Rejtjeles tábori lap (1987)
Sötét és fény kora (1989)
Viszonyok könnye (1992)
Tárgyak könnye (1994)
Utószó (1996)
A bűnök számbavétele (1998)
A letakart óra (2001)
Üdvözlégy, utazás! (2004)
A megtévesztő külsejű vendég (2007)
Jaj a győztesnek! (2009)
A test imádása. India (2010

Ajánló: A helyén érzi-e Magát a magyar irodalomban?
Egyrészt igen, másrészt nem. Két monográfusom, Bodor Béla és Halmai Tamás kiváló könyvet írt; nagyszerű kritikák jelentek meg írásaimról, csodálatos beszélgetőpartnereim voltak és vannak. Köszönet érte. Hosszan gyötrődöm azonban az évtizedek óta visszatérő besorolásokon. Nem vigasztal az sem, hogy – a legnagyobbakat említve – Pilinszkyvel és Kálnokyval ugyanez történt, történik ma is.
Folyamatosan áttöréseket, átjárásokat érzek a művészetében, műnemi értelemben, valóság-álomvilág, újraírások, megint-nekifutunk, mint hogyha soha nem lehetne valami kész vagy befejezve az opusz.
Ugyanazt az elbeszélést írom át más formában, más megvilágításban. Megírom, azután visszatérek rá és megcáfolom. Mintha az újramondás során változna, módosulna, nyersebbé válna az elbeszélés.
(Részlet a litera.hu-n olvasható, Keresztury Tiborral és Jánossy Lajossal folytatott 2012-es Nagyvizitből)

 

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól - Kettő orvos Erdélyben

CV:

Ajánló:

Míg Tompa Andrea előző könyve, A hóhér háza egy magányos leány huszadik századvégi bildungsromanja, addig az új regény egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg száz évvel később. Felváltva beszélnek hozzánk: a Brassó közeli aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya. Az igazi nagy, szenvedélyes találkozás a tudásra és hasznos működésre szomjas lelkeké Kolozsvárral, a polgári Erdély kultúrájával, szellemi potenciáljával, a fejlődés igézetével.

 

Tóth Krisztina: Akvárium

CV: Tóth Krisztina 1967-ben született, Budapesten.

Könyvei:
Őszi kabátlobogás (1989)
A beszélgetés fonala (1994)
Az árnyékember (1997)
Porhó (2001)
A londoni mackók (2003)
Fény, viszony (Csortos Szabó Sándor fotóival, 2004)
Síró ponyva (2004)
Vonalkód (2006)
Állatságok (2007)
Kerge ABC (Szabó T. Annával és Varró Dániellel közösen, 2008)
Magas labda (2009)
Hazaviszlek, jó? (2009)
Pixel (2011)

Ajánló: Ebben a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, főzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttől. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium.

Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, „hétköznapi katarzissal” tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát.

 

sidebar-dij