Krasznahorkai László: Megy a világ

CV: Krasznahorkai László 1954-ben született Gyulán.

Főbb művei:
Sátántangó (1985)
Kegyelmi viszonyok (1986)
Az ellenállás melankóliája (1989)
Az urgai fogoly (1992)
A Théseus-általános (1993)
Megjött Ézsaiás (1998)
Háború és háború (1999)
Este hat; néhány szabad megnyitás (2001)
Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó (2003)
Rombolás és bánat az Ég alatt (2004)
Seiobo járt odalent (2008)
Az utolsó farkas (2009)
ÁllatVanBent (2010)
Nem kérdez, nem válaszol (2012)

Ajánló: Megy a világ előre. És akkor mi marad hátra a végidők kezdetekor? Például Krasznahorkai László titokzatos-személyes elbeszélései, melyek között akad monológ, rövidtörténet, töprengés, vallomás, visszaemlékezés és előrepillantás; igazi mesterdarab mind. Lenyűgözően tágas Krasznahorkai-mondatokban ismerkedhetünk meg az elbeszéléskötet rejtélyes hősével, aki először beszél, aztán elbeszél, végül pedig elköszön. Ebben a hármas léttagoltságban találkozhatunk a többiekkel, akikről ő beszél. A többiek: a földet először elhagyó Gagarin, a röpülni képtelen okinavai guvat, a berlini metró peronján dolgát végző hajléktalan, a tébolyult Nietzsche Torinóban, a beváltott éden ígéretét megfesteni igyekvő Palma Vecchio, a Shanghaiban dolgozó tolmács, aki azt tervezi, hogy egyszer elmegy az Angel-vízeséshez, a Victoria-vízeséshez, vagy legalább a schaffhauseni vízeséshez, a hárshegyi gyerekgyilkos, az egy kézen álló indiai aggastyán. Ami a különböző figurákat és históriákat összeköti: az író szenvedélyes, csillapíthatatlan érdeklődése és figyelme az emberi táj iránt. Hogy „egyszer egy tájban, a legmélyebb szépségben és enyészetben valamit megpillanthatunk: valamit, azt, ami ránk vonatkozik.”

 

sidebar-dij