Bartis Attila: A vége

Bartis Attila:

1968 Marosvásárhelyen született
1984 családjával Budapestre költözik,
író és fotográfus
Bartis Attila 1968. január 22-én született Marosvásárhelyen. Családjával 1984 novemberében költözött Budapestre, miután édesapját, Bartis Ferencet, az ismert erdélyi írót, szerkesztőt megfosztották román állampolgárságától és kiutasították az országból. 1990-91-ben elvégezte a Magyar Újságírószövetség újságíró-iskoláját. A szépíráson kívül hivatásszerűen foglalkozik a fényképezéssel, 1996 óta két nagyobb fényképsorozatával s önálló képeivel több alkalommal is részt vett fotókiállításokon. Nős, két gyermek édesapja
Megjelent művei
A séta (regény, Balassi-Jak Kiadó, Budapest, 1995)
A kéklő pára (novellák, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1998)
A nyugalom (regény, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2001)
Anyám, Kleopátra (dráma, 2002)
A Lázár apokrifek (tárcanovellák, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2005)
A csöndet úgy (naplóképek, Magvető Kiadó, Budapest, 2010)
(Kemény Istvánnal:) Amiről lehet (Magvető Kiadó, Budapest, 2010)
Tizenegy novella (Magánkiadás, 2010)
A vége (regény, Magvető Kiadó, Budapest, 2015)

Jelölt könyve:

A vége

„…az egyetlen, ami kiűzheti belőlünk a magányt, az a másik szívverése a saját mellkasunkban”
„Egy fotográfus története, aki… Nem: egy férfi története, aki… Nem: egy szerelem története, ami… Vagy több szerelem története, amik egymással… Vagy egy ország története, ami… Na hagyjuk. Ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét. Meg mindehhez még valamit, amit Bartis Attila rajongói már ismernek: az érzelmek olyan elképesztő erejű sodrását, ami magába ránt, és nem ereszt. Mindegy, hogy az olvasó mániákusnak tartja-e Szabad Andrást, vagy pedig halálosan beleszeret, mindenképpen azt érzi, csak úgy érdemes élni, ahogy ő: ezen a hőfokon. Az ilyen szereplőt nevezzük főhősnek. Vele kell menni.”
(Kemény István)

Danyi Zoltán: A dögeltakarító

Danyi Zoltán:

1972-ben született Zentán.
Könyvei:
Gyümölcsversek (2006)
Hullámok után a tó sima tükre (2010)
Több fehér (2012)

Jelölt könyve:

A dögeltakarító

,,Danyi Zoltán megírta a vajdasági magyar posztháborús nemzedék tanulóéveit. Dac, tiltakozás, kemény fintor, lázadás, szókimondás, ellenkezés..."
Végel László

A dögeltakarító a menekülő és a menekülni nem tudó emlékezet könyve. Főhőse, miután átéli a délszláv háborút, keresi a biztonságot és a szabadságot. Útja Splitbe vezet, Budapestre és Berlinbe, miközben Amerika ígéretével csábít, de kérdéseinkre a választ talán egy temerini alkony rejtegeti.

Danyi Zoltán regénye groteszk és felkavaró történet arról, hogy az emberi létezés miként tud - és miként nem tud - szabaddá válni néha rémületes, néha felemelő körülményeinktől.

Dragomán György: Oroszlánkórus

Dragomán György:

1973-ban születtem, tavaly lettem harmincöt, több mint húsz éve élek Magyarországon, szülővárosomat, Marosvásárhelyt 1988-ban hagytam el, azóta kétszer voltam Erdélyben, napokig nem tudtam aludni a honvágytól, nem mentem többet, lassan megszoktam az ittlétet, Budapest lett az otthonom. 2005 nyarára telt el annyi idő, hogy úgy éreztem, újra elmehetek, szép és felszabadító élmény volt, egy idegen város, ahol minden utcát ismerek.
A kivándorlás után négy évig Szombathelyen éltem, ott jártam gimnáziumba és ott ismertem meg a feleségemet, Szabó T. Annát. Fiatalon, huszonkét évesen nősültem, Annával írásokkal udvaroltunk egymásnak, ő mindennap írt nekem egy verset, én mindennap írtam neki egy novellát, tizenhat évesek voltunk akkor, azóta annyi változott, hogy született két fiam, Gábor és Pál, most már nekik is lehet írni verset meg mesét.
Írni tizenhárom évesen kezdtem, egy képet láttam meg, olyan tisztán és plasztikusan, hogy úgy éreztem, le kell írnom. Azóta is ezzel kísérletezem, elég korán elhatároztam, hogy regényt akarok írni, tíz évig tartott, amíg rájöttem, hogy is kell azt csinálni. Az ELTE-re jártam, angol és filozófia szakra (közben tagja voltam az Eötvös József Collegiumnak és Láthatatlan Kollégista is voltam). Végül a filozófiát három év után, amikor rájöttem, mekkora munka egy regény, abbahagytam. Az angolt azért elvégeztem, sőt a három éves PhD képzést is, közben öt éven át írtam, ez volt A pusztítás könyve. 2002-ben jelent meg, abban az évben, amikor a nagyobbik fiam született.
Ez a szép hagyomány 2005-ben folytatódott, megjelent a második regényem, A fehér király, és megszületett a kisebbik fiam.
Írásaim jelentek meg a Holmiban, a Mozgó Világban, a Jelenkorban, az ÉS-ben, az Alföldben, a Népszabadságban és a Kritikában.
A pusztítás könyvéért 2003-ban Bródy díjat kaptam, 2003-ban Soros ösztöndíjas voltam, és megkaptam a Mozgó Világ nívódíját. A fehér királyért 2005-ben Déry Tíbor jutalmat kaptam, 2006-ban Márai Sándor díjat és Artisjus ösztöndíjat. 2007-ben József Attila díjat kaptam. 2008-ban Márciusi Ifjak díjat kaptam, elnyertem a Litera.hu Litera díját, másodszor is megkaptam a Mozgó Világ prózai nívódíját, és a Budapesti Román Kulturális Intézet Kultúra díját.
A fehér király 2008-ban megjelent németül, angolul, norvégül, finnül, dánul, hollandul, románul, csehül, horvátul, szerbül, szlovákul és világszerte harminc nyelven fog megjelenni.
Ha nem írok, akkor többnyire fordítok (legutóbb megjelent fordításom Samuel Beckett Watt című regénye), honlapokat szerkesztek, vagy filmkritikákat írok. Pihenésképpen főzni szoktam.
forrás: a szerző honlapja

Jelölt könyve:

Oroszlánkórus

Az Oroszlánkórus a bátorság könyve. Történeteita ritmus élteti, az elbeszélések szereplői zenével győzik le a félelmet és a gyászt, megtanulnak erőt venni a szerelem és a sóvárgás fájdalmán. Minden mondatban ott lüktet a zene, szól a dzsessz, a latin ballada, a kőkemény hevimetál vagy a bécsi újévi koncert keringője, dübörög a manele és akoreai csajpop, kihangosodik a szívverés vagy a futó lábak dobogása. A lendületes történetekben a zene esélyt ad az ellenállásra, segít abban, hogy vállaljuk a sorsunkat, gyerekek legyünk a felnőttek között, vagy otthont keressünk egy idegen országban.

A könyv különlegessége, hogy a szerzőnek három regény után most jelenik meg először novelláskötete…

Esterházy Péter: A bűnös

Esterházy Péter:

Budapesten született 1950. április 14-én. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1968-ban. 1974-ben az ELTE-n matematikusi diplomát szerzett (szakdolgozatának címe: Optimum binary search trees), és egyetemi diplomáját hasznosítva a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében dolgozott 1978-ig, azóta szabadfoglalkozású író. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
A hetvenes években indult írónemzedék jelentős tagja. Szellemi elődeit a Nyugat–Újhold (Kosztolányi–Ottlik) vonalon jelöli ki. Műveiben a posztmodern próza számos sajátsága fellelhető (idézet- és utalástechnika, önreferencialitás, metanyelvi kiszólások stb.).
Munkásságát eddigi két fő műve tagolja három részre.
A Termelési-regény (kisssregény) (1979), ez az ironikus-szatirikus kettős regény emelte Esterházy Pétert a kortársi élvonalba. Párhuzamosan íródik az alapvetően önéletrajzi regény és a regény önéletrajza: a regény regénye. Mindez egy „főszöveg” és az – egyébként jóval nagyobb terjedelmű – jegyzetapparátus formáját veszi fel, létrehozva ezzel egy sajátos, posztmodern jellegű intertextuális erőteret.
Hasonló törekvések jellemzik második fő művét, a Bevezetés a szépirodalomba című írásműsorozatot is. Képregénytől anekdotagyűjteményig, automatikus írásműtől cizellált stílusimitációig sok minden megtalálható benne, olyan klasszikus avantgárd gesztusok is, mint Ottlik Géza Iskola a határon című regényének lemásolása egyetlen papírlapra.
Nagy feltűnést keltett és sok találgatásra adott okot a Csokonai Lili név alatt megjelent fiktív önvallomás (Tizenhét hattyúk, 1987), amelynek hőse, Weöres Sándor Psychéjének mai utódja, stilizált XVII. századi nyelven mondja el merőben mai történetét. A nyolcvanas évek vége felé Esterházy Pétert egyre inkább foglalkoztatja a Kosztolányi-féle értelemben vett hírlapírás. A Hrabal könyvében (1990) a főszereplő (és narrátor) saját felesége, címzettje pedig (a „második személy”, akihez az első beszél) Bohumil Hrabal. A Hahn-Hahn grófnő pillantása (1991), e sajátos, többrétegű utazóregény újabb nyitást jelent Esterházy Péter pályáján.
A Harmonia caelestis (2000) továbbra is szövegdarabokat, családtagokat, hagyományokat kelt életre – az ismétlődés legkülönbözőbb alakzataiban. A Harmonia – a Termelési-regényhez hasonlóan – két részből áll, melybe az európai történelem minden fontos és igen sok lényegtelennek tűnő megtörténtként tanult és kitalált eseménye belefér. Ez a hagyomány azonban nem önmagától keletkezik, csakis e regény kedvéért jön így létre. A figurák ismétlődő szövegelemekből, közmondásokból, beszédmódokból létesülnek, így Esterházy újraírja, de le is rombolja a családregényt. A Javított kiadásban (2002) úgy íródik bele az Esterházy-szövegbe az apa ügynöki jelentése, mint egy számítógépes programba a vírus, amely végül felfalja a programot – így nagy erővel jelenik meg a fikció a fikcióban, valóság a fikcióban gondolatköre.
Könyvei szinte a világ minden nagyobb nyelvén olvashatók.

Fontosabb díjak, elismerések:

1977 – Elsőkötetesek Díja (Művészeti Alap)
1980 – a Mikes Kelemen Kör Emlékérme (Hollandia)
1981 – Aszú-díj (Mozgó Világ)
1983 – Füst Milán-jutalom
1984 – Déry Tibor-jutalomdíj
1986 – József Attila-díj
1986 – Örley-díj
1988 – Vilenica-díj (Szlovénia)
1990 – Krúdy Gyula-díj
1990 – Az Év Könyve Jutalom
1992 – a Soros Alapítvány Irodalmi Életműdíja
1992 – Ordre des Arts et des Lettres, lovagi fokozat (Franciaország)
1993 – a Római Irodalmi Fesztivál Díja (Premio Opera di Poesia)
1993 – a Magyar Rádió Hangjáték Produkciódíja
1994 – Ordre des Arts et des Lettres, tiszti fokozat (Franciaország)
1994 – Szabad Sajtó Díj
1995 – a Magyar Művészetért Alapítvány díja
1995 – a Soros Alapítvány Alkotói Díja
1995 – Björnson-díj (Norvégia)
1996 – Kossuth-díj
1996 – Szép Ernő-jutalom
1998 – Vilenica-díj (Szlovénia; másodszor)
1999 – Az Év Embere-díj (Magyar Hírlap)
1999 – Osztrák Állami Díj
2001 – Magyar Irodalmi Díj
2001 – Márai Sándor-díj
2001 – Gundel Művészeti Díj
2002 – Herder-díj
2003 – Ordre des Arts et des Lettres, parancsnoki fokozat (Franciaország)
2004 – a német könyvszakma Béke-díja (Frankfurti Könyvvásár)
2004 – Pro Europa-díj
2004 – Grinzane Cavour-díj
2006 – Prima Primissima-díj
2006 – Bari-díj
2006 – Neruda-díj (Olaszország, Nápoly)
2007 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat)
2007 – Grinzane-Beppe Fenoglio-díj
2008 – A Magyar Kultúra Követe
2009 – Húsz Éves a Köztársaság Díj
2009 – Manes-Sperber Irodalmi Díj (Ausztria)
2011 – AEGON Művészeti Díj

 

Jelölt könyve:

A bűnös

Néhány éve Szüts Miklós akvarell naplójegyzeteit látva mondta Esterházy Péter, majd írok hozzájuk gyilkossági történeteket. Nem egészen így lett. A napló ott hevert az írónál, közben megjelent A kardozós változat, A Márk-változat és Az évek iszkolása. Végül egyetlen gyilkosság története született meg, de az mindent überel.

Marno János: Hideghullám

Marno János:

Szülei: Marno Béla és Batta Hedvig. 1963-1968 között Pannonhalmán és Esztergomban végezte el középiskolai tanulmányait. 1967-1980 között betanított munkás, kérdőbiztos, segédmunkás és statiszta volt. 1968 óta ír. 1980-tól a Mozgó Világ, majd a többi lap is közölte verseit. 1980-1986 között szabadfoglalkozású volt. 1986-1989 között a Múzsák Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. 1989-1991 között az Igen irodalmi rovatszerkesztője volt. 2000-2001 között Bambergben volt ösztöndíjas.
díjai:
Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1984)
Madách-díj (1988, 1992)
Bölöni György-díj (1988)
A Művészeti Alap Elsőkötetesek Díja (1988)
A Jövő Irodalmáért Díj (1989)
József Attila-díj (1990)
Artisjus-díj (1992, 2008)
Soros-életműdíj (1992)
Beszélő fődíja (1992, megosztva Tandori Dezsővel)
Déry Tibor-díj (1993)
Kortárs-díj (1994)
a Soros-alapítvány díja (1998)
Alföld-díj (2001)
Palatinus-díj (2003)
Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2010)
NKA alkotói ösztöndíj (2011)
Szépíró Díj (2011)

Jelölt könyve:

Hideghullám

Marno János költészete állandó beszélgetés. Állandó nyelvmorajjal, közlésfoszlányokkal; tagolt én-hanggal és sejtelmes te-képpel. Reflexív mozgással és terekkel: legyenek azok belső tudati-nyelvi közegek, pszichés labirintusok, vagy a budai Gesztenyéskert igencsak konkrét és beazonosítható környéke kitaposott ösvényekkel. Itt nincsenek rossz lépések: egy elvétett szó, egy kicsavart rag egészen új lehetőségeket teremt. Új verseskötetében az ismétlés, a rátalálás és a rátévedés hármas ritmusa teremt egzisztenciális töltetű, delejező feszültséget. Napjaink egyik legeredetibb és legizgalmasabb költője új kötetében páratlan iróniával és játékossággal ered saját emlékezete és az örök filozófiai kérdés nyomába: nyelvünk határai mennyiben jelentik világunk határait?

Oravecz Imre: Távozó fa

Oravecz Imre:

A Heves megyei Szajlán született, 1943. február 15-én. Általános iskolába szülőfalujában járt, az érettségi vizsgát Szentgotthárdon tette le. 1962 és 1967 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanult magyar–német szakon, és ugyanott diplomát szerzett. Első versei az Alföldben jelentek meg, 1962-ben – 1975-ig egyetlen más hazai országos terjesztésű orgánum sem közölte szövegeit.

1967-ben Budapestre költözött. 1968-ban versei megjelennek az újvidéki Hídban, Bori Imre kísérőtanulmányával. Első kötetét a Szépirodalmi Kiadó szerkesztői visszautasították, de verseit beválogatták a Költők egymás közt című antológiába, amelyben a fiatal költőt Weöres Sándor mutatta be. Első önállló kötete, a Héj négy évvel később, 1972-ben jelent meg a Magvető Kiadónál (2., helyreállított kiadás: Pécs, Jelenkor, 2001). Nem sokkal később disszidált: először Párizsba, később Londonba ment, majd 1973-ban három hónapon át az Egyesült Államokban, Iowa Cityben volt az International Writing Program irodalmi ösztöndíjasa. Még ebben az évben hazatért Magyarországra. Illyés Gyula lánya, Illyés Mária közbenjárására 1974-től a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Idegennyelvi Intézetében volt tanársegéd. 1976-ban másodszor is disszidált: Chicagóban beiratkozott az Illinois-i Egyetemre, nyelvészetet és kulturális antropológiát tanult. Nemsokára újra hazatért. 1979-ben a Magvetőnél megjelent Egy földterület növénytakarójának változása című második kötete, a Móra Ferenc Kiadónál pedig Máshogy mindenki más című gyermekvers-kötete.

1982 és 1984 között az Élet és Irodalom munkatársa volt, A hopik könyve című harmadik verseskötete 1983-ban jelent meg. 1985–86-ban vendégtanár volt a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i campusán: angol versírást tanított, a modern német líráról adott elő, fiával bejárta a délnyugati államokat. 1988-ban harmadszorra is disszidálni akart: egyéves berlini DAAD-ösztöndíja után nem kívánt visszatérni Magyarországra, de a rendszerváltozás miatt harmadszorra is hazatért. Megjelent 1972. szeptember című negyedik, nagy sikerű verseskötete. 1989-ben József Attila-díjat kapott, de azt nyílt levélben visszautasította. 1990-ben kormányfőtanácsosi minőségben a miniszterelnök tanácsadó testületének tagja lett. Tíz hónap múlva lemondott tisztségéről. 1991–92-ben főmunkatársa és rovatvezetője volt az Új Magyarország című napilapnak, de távozni kényszerült, ahogyan egy évvel később a Pesti Hírlaptól is. 1994-ben a Helikon Kiadónál A chicagói magasvasút montrose-i állomásának rövid leírása címmel megjelent egybegyűjtött verseinek kötete.

1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára Piliscsabán, német irodalmat és amerikai őskultúrát tanít. Eddigi költői főműve, Halászóember (Szajla. Töredékek egy faluregényhez 1987–1997) című verseskötete 1998-ban jelent meg a pécsi Jelenkor Kiadónál. 2003-ban Kossuth-díjat kapott. Az indoklás szerint költői életművével, a tárgyias költészet objektív világának átszellemesítésével, líra és epika, vers és próza poétikailag termékeny szintézisének megteremtésével érdemelte ki a kitüntetést. A régóta tervezett, az életmű alakulásának középpontjában álló faluregény első kötete, Ondrok gödre. Az álom anyaga, első könyv (Pécs, Jelenkor) 2007-ben jelent meg. Oravecz Imre jelenleg Szajlán él.

Fontosabb díjak, elismerések:

1970 – Pásztor Béla-díj

1972 – Kassák-díj

1981, 1997 – Alföld-díj

1985 – Füst Milán-díj

1988 – DAAD-ösztöndíj

1988 – Örley-díj

1988 – A Jövő Irodalmáért-jutalom

1989 – József Attila-díj (nem vette át)

1996 – Weöres Sándor-díj

1997 – az Év Könyve-jutalom

2001 – a Szépírók Társaságának díja

2002 – MAOE Alkotói Nagydíj

2003 – Kossuth-díj

2008 – Artisjus-díj

Jelölt könvye:

Távozó fa

Oravecz Imre megindítóan személyes új kötetében a tél hideg fényével pásztázza végig létezése lehetőségeit és adottságait. Apró megfigyelések, végtelen következtetések az élet örök körforgásából. A természetből rajzolódik ki az ember, és az életből a halál. A Távozó fa a Magvetőnél megjelenő Oravecz Imre életműkiadás első kötete.

Rakovszky Zsuzsa: Fortepan

Rakovszky Zsuzsa:

Sopronban született 1950. december 4-én. Költő, író, műfordító. Apja, Rakovszky Tibor jogot végzett, a háború előtt a közigazgatásban dolgozott mint főispáni, majd miniszteri titkár, később vállalatigazgató volt, a háború után nyugdíjas. 1952-ben halt meg. Anyja, Szűcs Zsuzsanna, gépírónő volt, majd pénzügyi előadó. 1981-ben halt meg. Nevelőapja, Majoros József, jogot végzett, a háború után raktárosként dolgozott.
Rakovszky Zsuzsa a soproni Martos Flóra Gimnáziumban érettségizett 1969-ben. Egyetemi tanulmányait Debrecenben kezdte, majd a második évtől Budapesten folytatta, itt szerzett magyar–angol szakos tanári diplomát az ELTE BTK-n 1975-ben. 1975 és 78 között az Állami Gorkij Könyvtárban, 1978 és 81 között az ELTE angol tanszékének könyvtárában volt könyvtáros, 1982-től 86-ig szerkesztő a Helikon Kiadónál, azóta szabadfoglalkozású, fordításból él. 1997 szeptemberétől szerződéses munkatársként egy évig részt vett a Beszélő szerkesztésében.
1974-től 81-ig volt házas. 1992-ben született fiúgyermekét egyedül neveli. Sopronban él.
Elsősorban angol, amerikai költőket és prózát fordít. Verseit kezdettől fogva általános kritikai elismerés fogadta.

Fontosabb díjak, elismerések:

1980 – Graves-díj
1986, 1991 – Déry Tibor-jutalom
1988 – József Attila-díj
1989 – Az Év Könyve-jutalom
1992 – IRAT-nívódíj
1992 – a Soros Alapítvány Életműdíja
1997 – a Soros Alapítvány Alkotói Díja
1997 – a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj
1999 – Salvatore Quasimodo-díj
2002 – Magyar Irodalmi Díj
2003 – Márai Sándor-díj
2007 – AEGON Művészeti Díj
2010 – Kossuth-díj

Jelölt könyve:

Fortepan

Rakovszky Zsuzsának sok év elteltével jelenik meg új verseskötete. A Fortepan magját a világhálón lévő régi fényképekből kiinduló versek adják. Egykorvolt történetek elevenednek meg, örökkévalóságba dermedt alakok mozdulnak meg – nyelvet kap a létezés megannyi titka. A Rakovszky-világ különleges körfolyosó, egymásból nyíló és még inkább egymásba záródó terekkel: tragikus monológok, képleírások, tárgyak árnyékai. Konkrét időpontok és helyszínrészletek. És a hang, ami hagyja, hogy szerteszaladjon a történet, majd egy pillanattal később visszafogja magát, egybe rántja az egészet. Ebből születik az a sajátos ritmus, amiben váltakozik a balladai ráolvasás üteme és a katatón létérzékelés egyhangúsága. Rakovszky verseit olvasva saját lehetséges személyiségeinkkel is találkozunk; saját arcaink rajzolódnak ki a sorok mögött.

Réz Pál: Bokáig pezsgőben

Réz Pál:

Raffy Ádám (1898–1961) orvos, író fia. Réz Ádám műfordító öccse. 1944-ben a nagyváradi gettóból átszökött Romániába, romániai internáló táborba került, leginkább ott tanult meg románul. A budapesti egyetemen magyar-francia szakon tanult, a francia nyelv és irodalomból Gyergyai Albert volt a professzora, s Eötvös-kollégista volt, de 1948-ban kicsapták, vele együtt Domokos Mátyást, Hankiss Elemért, Lator Lászlót, Németh G. Bélát. Réz Pál munkát keresett, a Szépirodalmi Könyvkiadóba került szerkesztőnek, s munka mellett esti tagozaton fejezte be egyetemi tanulmányait 1954-ben. A Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője 1951-től, a Holmi főszerkesztője 1989-től.

Kosztolányi Dezső összes műveit sajtó alá rendezte, 1969-1975-ig jelent meg a mintegy 22 kötet folyamatosan. Életműve hihetetlenül gazdag szerkesztésekben, tanulmányokban, műfordításokban, neve több mint 300 életműhöz kapcsolódik az OSZK katalógusában. Déry Tibor, Ottlik Géza, Örkény István, Vas István, Tersánszky Józsi Jenő műveit rendezte sajtó alá, írt hozzájuk jegyzeteket, utószót vagy éppen a lényegre koncentráló, rövid kivonatot, fülszöveget. 1953. január 20-án vette feleségül Pallos Klárát (1929–1984), aki Kormos István első felesége volt. 2015 szeptemberében jelent meg a Magvető Kiadó újraélesztett Tények és Tanúk sorozatának első kötete, Réz Pál memoárja, a Bokáig pezsgőben, amelyet Parti Nagy Lajossal közösen írt.

Jelölt könyve:

Bokáig pezsgőben

Valódi irodalmi csemege Réz Pál és Parti Nagy Lajos könyve, a Bokáig pezsgőben. Az idén 85 éves Réz Pál 1952-től volt a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, majd 25 éven át a Holmi folyóirat főszerkesztője. A Bokáig pezsgőben nem egyszerű élet- és pályarajz, hanem sok anekdotával fűszerezett beszámoló a kortársakról: írókról, költőkről, pályatársakról és barátokról. Szereplői Déry Tibor, Németh László, Illyés Gyula, Tamási Áron, Szabó Lőrinc, Juhász Ferenc, Csurka István, Petri György, Weöres Sándor és sokan mások, akikkel Réz Pál együtt élte át a magyar irodalom egyik aranykorát. A huszonhárom évvel ezelőtt készített rádióinterjú szerkesztett, kibővített és 2015-ben kiegészített szövegét fényképekkel, könyvdedikációkkal illusztráljuk.

Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhéra

Szvoren Edina:

1974-ben születtem, a főváros hetedik kerületében; édesapám színházak alkalmazásában álló műbútorasztalos, édesanyám szociológiai területen dolgozó tudományos munkatárs (korábban: színész, később: logopédus) volt; 1998-ban művésztanári diplomát szereztem a Zeneakadémia karvezetés tanszakán; 1999 óta tanítok zeneelméletet és szolfézst egykori középiskolámban; 2005 óta rendszeresen publikálok; első elbeszéléskötetem, a Pertu 2010-ben jelent meg a Palatinusnál; 2011 áprilisában az Elsőkötetesek Fesztiváljának magyar résztvevője, 2011 nyarán pedig a lengyel-magyar Re: verse egyik résztvevője voltam; az ÉS tárcarovatában 2011-ben 14 novellám jelent meg; 2012-ben jelent meg második elbeszéléskötetem, Nincs, és ne is legyen címmel 2010-től felolvasásokon, pódiumbeszélgetéseken vettem részt Budapesten, Berlinben, Békéscsabán, Lipcsében, Kishegyesen, Szigligeten, Szegeden, Pécsett; díjak, ösztöndíjak: Móricz-ösztöndíj (2009), Déry-díj (2010), Bródy Sándor-díj (2011), Gundel Művészeti díj (2011), NKA alkotói támogatás (2012), Artisjus-díj (2013), József Attila-díj (2014), EU-Prize for Literature (2015) testvérem Németországban élő zongoraművész; Budapesti vagyok; éltem a belvárosban, Gazdagréten, Újpesten

Forrás: http://szvorenedina.ewk.hu/eletrajz/

Shortlistes könyve:

Az ország legjobb hóhéra

Csodálkozhatunk-e azon, hogy az emelkedettség érzése vesz rajtunk erőt, ha az ország legjobb hóhéra költözik a szomszédunkba? Mit érez egy anya, ha csak a szoptatások idejére találkozhat a vak apánál maradt gyerekével? Együtt élhetünk-e egy próbababával?
Szvoren Edina legújabb történeteit olvasva a rémület, a részvét és a meglepődés egyszerre lesz úrrá rajtunk. Hiába nem találjuk a hangot a szüleinkkel és a gyerekeinkkel, hiába vágyódunk el a társaink mellől, vagy hiába vágyunk utánuk reménytelenül – mégis tudunk működni a világban. Idegenek vagyunk a történeteinkben, mégis ezek között kell berendezkednünk. Megszokhatatlan, hogy mindez tényleg sikerülhet.
Az ország legjobb hóhéra úgy képes ábrázolni otthonosan klausztrofób viszonyainkat, hogy közben komoran felszikrázik az abszurdtól sem idegen, sötét humor.

Térey János: A Legkisebb Jégkorszak

Térey János:

1970. szeptember 14-én Debrecenben született
1985-89 Tóth Árpád Gimnázium, Debrecen
1989-91 magyar-történelem szakon tanul a budapesti Tanárképző Főiskolán
1992-96 az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar szakos oklevelet szerez

Térey János meglehetősen szerteágazó költői munkásságát már a kilencvenes évek elejétől a magyar líra egyik fontos részeként lehet számon tartani. A debreceni születésű Térey magyar irodalmat és történelmet hallgatott a budapesti egyetem bölcsészkarán, majd rövid ideig szerkesztőként dolgozott, a kilencvenes évek végétől szabadfoglalkozású író.
Elsősorban költőként vált ismertté, de születtek prózai munkái is. A kötött versformák mellett erőteljes érdeklődést mutatott a hosszabb elbeszélő jellegű művek iránt, s ennek eredményeképp született meg a Paulus című verses regény vagy a későbbiekben A Niebelung-lakópark című drámai költemény. Térey nemcsak elővette és alkalmazta a klasszikus formákat, hanem a verses regény kiterjedt hagyományát elevenítette fel és folytatta említett műveivel. Azonban az epikus műfajok mellett drámaíróként is bemutatkozott, Asztali zene vagy Jeremiás avagy az isten hidege című színműveit sikerrel játszották a színházak. Térey János költői nyelve egyik legsajátosabb eleme a mai magyar irodalomnak s egyedi színfoltja a kortárs európai lírának.

Jelölt könyve:

A Legkisebb Jégkorszak

Befagy a Duna, és megnyílik a síparadicsom a Svábhegyen.
2019-et írunk, Európát és benne Magyarországot az izlandi vulkánok heves aktivitása nyomán bekövetkező globális lehűlés keríti hatalmába. Mátrai Ágoston, a Protokoll immár révbe ért főszereplője, konzulként dolgozik Reykjavíkban, ám amikor a mindent beborító hamufelhő miatt evakuálják a lakosságot, haza kell térnie Budapestre. A vulkáni tél lassanként beköszönt Magyarországra is. Vajon miként birkózik meg a magyar társadalom a váratlan katasztrófahelyzettel? Mihez kezd az épp regnáló szociáldemokrata-
jobbközép kormány Magyarországon? Miközben a felső középosztály fényűző díszletek között zajló kényelmes életét felborítani látszanak a hó és jég alatt is forrongó szélsőséges csoportok. Mi történik, ha csődöt mond a logisztika, a pénz sem bizonyul hathatós cserealapnak a túléléshez, és előbújnak a hegy kísértetei is? Egyáltalán: mi lett Bill Clinton régi, jó világával? És miért nem megy el a farsangi bálba Orbán Viktor?
A Legkisebb Jégkorszak korántsem utópisztikus látomás, hanem képtelenül valóságos korrajz a közeli múltunkról, jelenünkről és egy elképzelt jövőről. Térey János verses epikájának nagy lélegzetű, összegző alkotása, a szeszélyes európai apokalipszis hótól és jégtől szikrázó költészete.

sidebar-dij