Bartis Attila: A vége

Bartis Attila:

1968 Marosvásárhelyen született
1984 családjával Budapestre költözik,
író és fotográfus
Bartis Attila 1968. január 22-én született Marosvásárhelyen. Családjával 1984 novemberében költözött Budapestre, miután édesapját, Bartis Ferencet, az ismert erdélyi írót, szerkesztőt megfosztották román állampolgárságától és kiutasították az országból. 1990-91-ben elvégezte a Magyar Újságírószövetség újságíró-iskoláját. A szépíráson kívül hivatásszerűen foglalkozik a fényképezéssel, 1996 óta két nagyobb fényképsorozatával s önálló képeivel több alkalommal is részt vett fotókiállításokon. Nős, két gyermek édesapja
Megjelent művei
A séta (regény, Balassi-Jak Kiadó, Budapest, 1995)
A kéklő pára (novellák, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1998)
A nyugalom (regény, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2001)
Anyám, Kleopátra (dráma, 2002)
A Lázár apokrifek (tárcanovellák, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2005)
A csöndet úgy (naplóképek, Magvető Kiadó, Budapest, 2010)
(Kemény Istvánnal:) Amiről lehet (Magvető Kiadó, Budapest, 2010)
Tizenegy novella (Magánkiadás, 2010)
A vége (regény, Magvető Kiadó, Budapest, 2015)

Jelölt könyve:

A vége

„…az egyetlen, ami kiűzheti belőlünk a magányt, az a másik szívverése a saját mellkasunkban”
„Egy fotográfus története, aki… Nem: egy férfi története, aki… Nem: egy szerelem története, ami… Vagy több szerelem története, amik egymással… Vagy egy ország története, ami… Na hagyjuk. Ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét. Meg mindehhez még valamit, amit Bartis Attila rajongói már ismernek: az érzelmek olyan elképesztő erejű sodrását, ami magába ránt, és nem ereszt. Mindegy, hogy az olvasó mániákusnak tartja-e Szabad Andrást, vagy pedig halálosan beleszeret, mindenképpen azt érzi, csak úgy érdemes élni, ahogy ő: ezen a hőfokon. Az ilyen szereplőt nevezzük főhősnek. Vele kell menni.”
(Kemény István)

sidebar-dij