Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája, Pesti Kalligram

Jászberényi Sándor:

Az első kötetével jelentős külföldi sikereket is elért Jászberényi Sándor történeteit leggyakrabban Hemingway prózájához hasonlítják, amiben ugyan van igazság, de a haditudósítóból lett magyar író irodalmi apja mégis inkább Graham Greene. Az ő köpönyegéből bújt elő. A Bluebird Hotel elbeszélője, a boldogságát vesztett, a hazug világ elől háborús övezetekbe, őrületbe, kurvák ágyába, alkoholba és ópiumba menekülő Maros Dániel hangja leginkább a csendes amerikai beszédéhez hasonlít. Cinikus, fanyar, kíméletlen, blazírt és feszes mondatai alatt izzanak az érzelmek: szerelem, szeretet, gyűlölet, barátság, igazságvágy, bosszú... Hogy mi a helyzet manapság a boldogság kék madarával? A szerző készségesen törli a választ kedves olvasójának arcába. (Cserna-Szabó András a szerzőről)

Az ELTE-TFK-n végzett 2002-ben, magyar nyelv és irodalom és művelődésszervezés szakon. 2004-ben abszolvált az ELTE-BTK magyar szakán, ugyanebben az évben végzett a Népszabadság diplomás újságíró képzésén. Az ELTE-n hallgatott filozófiát és arabot is, de egyikből sem abszolvált.

Rendszeresen készít szociológiai témájú nagy riportokat, a gonzó újságírás egyik magyar képviselője. 2007-től érdeklődése a Közel-Kelet és Afrika, illetve a politikai iszlám felé fordult. Interjút készített a nemzetközileg terrorszervezetként jegyzett Iszlám Dzsihád palesztin szervezet harcoló alakulatával valamint a Muzulmán Testvériség egyiptomi szervezetével. Járt Csádban (dárfúri konfliktus), Jemenben, Líbiában, Nigériában, a Gázai övezetben. 2007-től kisebb-nagyobb megszakításokkal Alexandriában él. Cikkeiért 2005-ben Szabad Sajtó-díjban, 2007-ben Minőségi Újságírásért Díjban,[1] 2009-ben Junior Prima díjban[2] részesült.

2001-től rendszeresen publikál a fontosabb irodalmi folyóiratokban, versei, novellái jelentek meg az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, a 2000-ben, a Tiszatájban, a Hévízben, a Holmiban stb. A könyves.blog.hu alapító szerzője Babiczky Tibor, Valuska László, Virág András, Fábián Emese, Kálmán Gábor és Simon Márton mellett.

2004-től a Népszabadság rendszeres szerzője volt riportjaival. 2007-től a Magyar Narancs Politikai Hetilap impresszumos szerzője. 2010 januárjától szabadúszó.

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér, Magvető Kiadó

Krasznahorkai László:

A Sátántangóban megérkezett Irimiás és a Háború és háború előzményeként megjött Ézsaiás, most újabb Krasznahorkai-hős tűnik fel a lát- és országhatáron. Báró Wenckheim, a messziről jött ember, egyenesen Buenos Airesből tér haza. Haza: hozzánk, napjaink Magyarországára és ősei vidékére, a Viharsarokba. Azt mond, amit akar vagy azt, amit hallani szeretnénk? Szerencsejáték-függő,
ügyeskedő kópé vagy zseniális ötletember, aki új távlatokat nyit?A kisvárost egyszer csak ellepik az olajszállító kamionok. Közel vagyunk a tűzhöz. Krasznahorkai László új regénye egyszerre apokalipszis és karnevál a peremvidékek epicentrumáról. Realista utópia. Érzékeny szatíra, vérbő iróniával. Előképe Gogol és Mikszáth, no meg az enciklopédikus Dante, aki e regény lapjain is szerepel: szolnoki lakos, aki hasonlít a Dante nevű brazil balhátvédre. A Sátántangó felejthetetlen táncrendje után itt is tánclépésekben haladunk a kamionhosszú-szuggesztív világmondatok fenséges hömpölygésével a vég elől a vég felé.

Gyulán született, apja Krasznahorkai György ügyvéd, anyja Pálinkás Júlia TB ügyintéző.[1] 1960-1968 között a gyulai általános iskolába, majd 1968-1972 között a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium latin szakára járt.[forrás?] Ezt követően Szegeden, majd Budapesten hallgatott jogot 1974–1976 között. Az ELTE Bölcsészkarán 1977–1983 között szerzett magyar–népművelő diplomát. Első írása a Mozgó Világban jelent meg 1977-ben, Tebenned hittem címmel. 1977–1982 között a Gondolat Könyvkiadónál dokumentátor, 1982-től szabadfoglalkozású író. Több alkotását, így például a Sátántangót is megfilmesítette rendező barátja, Tarr Béla. Először 1987-ben hagyhatta el a kádári Magyarországot, Nyugat-Berlinben töltött egy évet a DAAD vendégeként. A keleti blokk összeomlása óta állandóan változtatja lakóhelyeit. Gyakran tér vissza Németországba és Magyarországra, de hosszabb-rövidebb időket töltött és tölt Franciaországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban. Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”. 1993-ban elnyerte Németországban az év legjobb könyvének járó díjat, a Bestenliste-Preis-t Az ellenállás melankóliája című regényéért. 1996-ban a Wissenschaftskolleg zu Berlin vendége volt. A Háború és háború c. regényének írása közben több éven át keresztül-kasul utazta Európát. A mű megírásában legnagyobb segítségére Allen Ginsberg volt, akinek New York-i lakásában hosszabb ideig lakott, s akinek baráti tanácsai sokban segítették a könyv létrejöttét. 1990-ben töltött először hosszabb időt Kelet-Ázsiában, mongóliai és kínai élményeiről Az urgai fogoly és a Rombolás és bánat az Ég alatt című regényében számolt be. Attól kezdve többször visszatért Kínába. 1996-ban, 2000-ben és 2005-ben 6-6 hónapot töltött Japánban, Kiotóban.

1985 óta filmrendező barátja, Tarr Béla szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit, köztük a világhírű Sátántangót és a Werckmeister harmóniákat. Krasznahorkai Tarrnak utolsó filmjéig, a 2011-es A torinói ló-ig együtt dolgozott vele, és minden fontos döntésében segítette a rendezőt.

Számos díj kitüntetettje, köztük tulajdonosa a legrangosabb magyar állami díjnak,
a Kossuth-díjnak is. Tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. 2008-ban
vendégprofesszor volt a berlini Freien Universitäten. 2010 júniusában Berlinben
megkapta a néhány évvel azelőtt alapított Brücke Berlin-díjat. Németül is
megjelent Seibo járt odalent című elbeszéléséért kapta a 20 ezer euróval járó
kitüntetést, amely fordítójának, a drezdai Heike Flemmingnek is szól. 2014-ben
megkapta az America Award irodalmi életműdíját.[2]

Kun Árpád: Megint hazavárunk, Magvető Kiadó

Kun Árpád:

2006 októberében egy négytagú család útra kel, hogy egy rozoga Suzukin átszelje Európát: elhagyja Magyarországot, és otthont találjon a boldog északon. Kun Árpád új regényének főszereplő elbeszélőjét rafinált módon Kun Árpádnak hívják. Mégsem életrajzot, hanem igazi szépirodalmat tart a kezében az olvasó. Bár a regény lapjain megelevenedik a soproni gyerekkor, a 2000-es évek magyar közege, az emigráció mindennapjai, a Megint hazavárunk nem csupán egy páneurópai bédekker. Inkább egy magával ragadó, letehetetlen útikönyv arról, hogy hogyan tudunk függetlenné válni őseink mintájától úgy, hogy mégis szeretjük őket, arról, hogy hogyan tudjuk magunkat megtalálni a mindennapi teendőinkben: arról, hogy hogyan tudunk felnőni. A szerző előző regényéhez, a Boldog északhoz hasonlóan ezt a könyvet is egyfajta
hit hatja át: a bizalom abban, hogy az ember szabad akarata megnyilvánulhat abban is, hogy jó és javít. Hogy én mennyire vagyok boldog vagy boldogtalan, arra egy nagyon bonyolult választ fogok adni a készülő könyvemben, ígérte a szerző egy interjúban. A bonyolult, gyönyörű válasz elkészült.

1965-ben született Sopronban. Jelenleg Norvégiában él. A tengeren túlra készült, hogy nyelvet váltva angol író legyen, de csak a pesti bölcsészkarig jutott, ahol magyar-történelem szakon végzett 1991-ben. Később Kolozsvárra ingázott, ahol két évig hétvégi gimnáziumot szervezett. 1996-ban Párizsban diplomát szerzett francia irodalomból. Félszívvel végigjárt egy doktori képzést esztétikából a 90-es évek végén, de nem lett doktor, háromnegyed szívvel egyetemen francia festészettörténetet tanított, egy negyed szívvel forgatókönyveket írt egy tévésorozatnak, majd megint háromnegyed szívvel Bordeaux-ban volt magyar lektor 2003 és 2005 között. 2006 óta feleségével és négy gyerekével Norvégiában lakik. Egy fjord-parti faluban házi kisegítőként dolgozik időskorúak mellett. A családjának él meg a szépirodalomnak, de szeret
rétest nyújtani, gombát szedni – és még sok mást.

Könyvei:
Bál (versek, 1991), Esőkönyv (novellaciklus, 1995), Medárdus énekel (versek, 1998), Véletlen madár (versek, 2003), Szülsz (2011)
Díjai
Holmi Kritikapályázat 1. díj (1992), Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj (1993),
NKA Irodalmi Ösztöndíj (1994, 2011), Soros Irodalmi Ösztöndíj (1999), Déry
Tibor-jutalom (2000), Merész mandulafácska epigrammapályázat 1. díj (2009),
József Attila-díj (2013), Aegon Művészeti Díj (2014)

Németh Gábor: Egy mormota nyara, Pesti Kalligram

Németh Gábor:

„Az izgat, hogyan lehet a főtémával kapcsolatos, úgynevezett valóságos élményeket fikció alapjává tenni, eltávolodni a közvetlen életrajztól úgy, hogy a szöveg mégis megőrizze a személyes tapasztalat naplószerű közelségét. Úgy beszélni számomra fontos, amúgy az up to date politikai-társadalomelméleti diskurzusban is tárgyalt emberi konfliktusokról, hogy a beszéd mégis mindenestül érzéki maradjon, egy ember érdekes történetévé váljon.” (Németh Gábor)

1975-ben érettségizett a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban. 1979-ben diplomázott a Budapesti Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán. 1980– 1985 között a Napi Világgazdaság munkatársa volt. 1983-ban elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskolát. 1984-ben az Örley Társaság alapító tagja volt. 1985– 1988 között a Design Centernél dolgozott. 1985–1992 között a József Attila Kör tagja, 1996 óta tiszteletbeli tagja. 1986 óta a 84-es Kijárat szerkesztője. 1989- ben az Ipari Forma-t szerkesztette. 1989 és 1998 között a Magyar Írószövetség tagja. 1989–1991 között a Riport munkatársa volt. 1991-ben a JAK-füzetek
szerkesztője volt. 1991 óta a Magyar Napló prózarovatának szerkesztője, 1994- ben megbízott felelős szerkesztője. 1993–2008 között a Magyar Íróválogatott tagja volt. 1994–2000 között az Orpheus szerkesztőjeként dolgozott. 1994–2007 között a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának szerkesztője volt. 1998 óta a Szépírók Társasága alapító tagja. 1999-2001 között az Octogon szerkesztője, 2002–2003 között a Magyar Narancs kulturális rovatvezetője volt. 2006–2008 között a litera.hu felelős szerkesztője volt. 2007 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója.

Művei
Angyal és bábu (próza, 1990)
A Semmi Könyvéből (kisregény, 1992)
eleven hal (elbeszélések, 1994)
A huron tó (elbeszélések, 1998)
Kész regény (Szilasi Lászlóval, 2000)
Elnézhető látkép (2002)
Zsidó vagy? (2004, 2010)
A mémek titokzatos élete (Sebők Zoltánnal, 2004)
A tejszínről (2007)
Egy mormota nyara (2016)

Spiró György: Válogatott esszék 1979-2016, Magvető Kiadó

Spiró György:

Spiró György otthonos terepe az esszé. Ezekben az írásokban közérthetően, szenvedélyes racionalizmussal és eredeti szempontokkal vizsgál meg közelebbről egy-egy életművet, műalkotást, történelmi jelenséget.

Esszéiben mintegy sűrítve benne van életműve megannyi jellemzője és kérdése. Egymás mellett kap helyet a szlavista Spiró, a délszláv, a lengyel és az orosz kultúra ismerője; a drámaíró, aki egyszerre kívülről és beljebbről lát rá a színház és a színészek különleges világára, és a regényíró, hiszen az esszék témái és nézőpontjai sokszor kapcsolódnak regényeihez, azokban árnyalja őket tovább. Az esszé mint panoptikum és kaleidoszkóp: olvashatunk a szláv kultúra fontos szerzőiről és attitűdjeiről, az ókori provinciák és a mindenkori perifériák történelmi és aktuális mozgásairól, saját régiónk zártságáról, Gorkij emberi karakteréről és Spiró legkedvesebb íróiról, életembereiről.

1946-ban született Budapesten. Magyar–orosz–szerb-horvát szakon diplomázik az ELTE Bölcsészkarán. Az Újságíró Főiskolán szociológus-diplomát szerez.

1970–71-ben a Magyar Rádióban újságíró-gyakornok. 1971 és 75 között a Corvina Kiadó szerkesztője. 1975-től három évig ösztöndíjas aspiráns. Az MTA kelet-európai kutatócsoportjának, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának tudományos munkatársa. 1978-tól a világirodalmi tanszéken, 1991-től az esztétika tanszéken tanít. Az ELTE Esztétika és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense. 2008-tól nyugdíjas.

1975–77-ig, majd 1978-ban ösztöndíjas drámaíró és dramaturg a budapesti Nemzeti Színházban, 1981 és 1992 között dramaturg a kaposvári Csiky Gergely Színházban. 1992–1995-ben a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója. 1990–1997-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára.

1975 és 1998 között tagja volt a Magyar Írószövetségnek, melyből kilépett. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetést vehette át nemzetközileg is nagyra becsült regényírói, drámaírói és esszéírói munkásságáért. 2006-ban kapta az AEGON Művészeti Díjat Fogság című regényért. 2010-ben az egyik legmagasabb lengyel irodalmi kitüntetést kapta a Messiások című regényéért.

Szabó Róbert Csaba: Alakváltók, Jelenkor Kiadó

Szabó Róbert Csaba:

Az Alakváltók a román Sztálin-nak is nevezett hírhedt diktátor, Gheorghiu-Dej uralmának korszakába, az ötvenes évekbe, majd a Ceauşescu-diktatúra első évtizedébe vezet vissza bennünket, miközben keretéül a 89-es forradalom szolgál. A regény izgalmasan összefonódó történetszálai azt a kérdést vetik föl, hogy bő negyven év diktatúra után és a bukaresti forradalom vérgőzös napjait követően, amikor a régi kommunista elit képviselői kerültek ismét hatalomra, történhet-e valódi megújulás, vagy a változó hatalmi viszonyok szerint az emberek csupán újabb és újabb alakokat öltenek a történelem emésztő körforgásában. Ahogy az annyiszor előfordult már a második világháborút követően Romániában: nálunk, Kelet-Európában. A szárazság esztendeje gonosz dolgokat műveltetett az emberekkel, akik a szárazság törvényei szerint kezdtek élni, ezért aztán, amikor kitört a vihar, és észbontó pusztítást végzett, senki nem tébolyodott meg, mert már mindenki tébolyult volt. Sólyom és Szarvas megszökött, fegyvereket szereztek, fosztogattak és öltek, amikor meg már nem bízhattak senkiben, úgy döntöttek, odébbállnak. Pénzt gyűjtöttek, hamis útlevelet szereztek, és elindultak Jugoszláviába. Sólyom az indulás napján Csíkszeredában egy nővel hált, és ez a
nő a Lieb zsidó házában lakott, csakhogy Liebék akkor már nem voltak otthon, talán nem is voltak egyáltalán életben, mert 1954-et írtunk, abban az időben kevés embernek adatott meg az élet kiváltsága.
Hát így kezdődik az elbeszélés.

Szabó Róbert Csaba (Szilágybagos, 1981. április 26. –) erdélyi magyar író, szerkesztő.
Középiskolát Szilágysomlyón végezte a mostani Simion Barnutii Nemzetközi Kollégiumban. 1999 és 2003 között a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarára járt magyar-néprajz szakra. 2004-2005 között A Hét munkatársaként dolgozott kezdetben mint ügyintéző, majd mint szerkesztő. 2005-től a Látó szépirodalmi folyóirat honlapért felelős szerkesztője, 2008-tól főszerkesztő-helyettese. Jelenleg Marosvásárhelyen él.

Látó-különdíj - Irodalmi Kreativitás Verseny, 1998
Communitas Alkotói Ösztöndíj - 2006, 2010.
Gion Nándor Prózaíró Ösztöndíj, 2009.
Transindex Év Könyve-díj - 2010.
Writer in Residence Pécs Program - 2012. január
Kötetei[szerkesztés]
Az egész Antarktisz kontinens (a látás, a hallás, az ízlelés, a hang, a tapintás és a
szív elvesztése). Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2006. (novellák)
Kutyák birodalma. Csíkszereda, Bookart Kiadó, 2009. (novellák)
Bodor Ádám: Állomás, éjszaka. Tízkezes egy Bodor novellára (többekkel); szerk.
Varga Réka; Koinónia, Kolozsvár, 2011
Temetés este tízkor. Csíkszereda, Bookart Kiadó, 2011. (novellák)
Fekete Dacia – Erdélyi rémtörténetek. Budapest, Libri Kiadó, 2012. (novellák)
Alakváltók. Budapest, Jelenkor Kiadó, 2016. (regény)

Szilasi László: Amíg másokkal voltunk, Magvető Kiadó

Szilasi László:

Három költő kisregényét tartja kezében az Olvasó. Babits Szegeden, Jókai a levert forradalom utáni bujdosás idején, Bessenyei György szülőföldjén, Tiszabercelen, a magyar vidék pusztaságában. Mindannyian számkivetettek. Mindannyian remeték, elhagyottak, elveszettek. De mindannyian készülnek valami nagyszabásúra, valami rendkívüli teljesítményre. Magukra készülnek. A kiteljesedésre. Mindahányuk készülődésének tétje a magyar irodalom egy kivételes eseménye. A történetek arról szólnak, hogy megcsinálják. Unikális magyar próza ez, Mészöly és Ottlik hangját egyaránt idéző, a sűrűség, a sűrítettség mámorával áthatott, a tárgyi és a természeti világot líraian és tudományosan részletező. Mindemellett afféle minimalista enciklopédia is, amely időről időre lélegzetelállító panorámákat mutat nekünk. Arról szól ez a három egymással összefüggő szöveg, hogy a magány lehet ugyan menedék, lehet büntetés, lehet a sors különös nehezménye, ám a zsenialitás előbb-utóbb kibontja a maga súlyos rétegeit, szabaddá teszi a lelket, és olyasmit alkot, ami egy nemzet nyelvében maradandó lesz. Három kisregény, három borostyánkő, amelyből három arc néz ránk eddig kevéssé ismert módon.

Térey János: Őszi hadjárat, Jelenkor Kiadó

Térey János:

A kortárs magyar költészet kiemelkedő alkotója harminc év versterméséből komponálta meg az Őszi hadjárat gyűjteményét, melyben egy kötetnyi új alkotását is közreadja. Kikerült az eredeti kötetekből néhány vers, másokat a szerző alaposabban átdolgozott, lenyesegetve a fiatalkori útkeresés bizonytalanságait, helyenként az egyes kötetszerkezetek is változtak. Az életműben kezdettől fogva épülő mitologikus tér, akár debreceni, akár budapesti vagy drezdai helyszínekkel, az imponáló formakészség és formai tudatosság, a lírai világ határozott epikus ívekre feszülő megkomponálása, a múlt és a jelen összecsendítése, olykor drámai, olykor érzelmesebb dinamikájú ütköztetése, a legkülönbözőbb nyelvi regiszterek megszólaltatásának elegáns nemegyszer ironikus, szatirikus könnyedsége Térey Jánost a kortárs magyar líra megkerülhetetlen szerzőjévé emelte. Az Őszi hadjárat eddigi lírai művének méltó összegzése.

Térey János 1970-ben született Debrecenben. 1989-től 1991-ig magyart és történelmet tanult a budapesti Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE Bölcsészkarán. 1997–1998-ban a Cosmopolitan olvasószerkesztője volt. 1998 óta szabadfoglalkozású író. Verseit 1990-től közli az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenkor, az Alföld és a 2000. Nyolc verseskönyve és egy novelláskötete jelent meg. Legjelentősebb munkája a Paulus című verses regény, illetve drámatetralógiája, A Nibelung-lakópark. A drámaciklus harmadik részét, a Hagen avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör Színház mutatta be 2004 októberében a budavári Sziklakórházban. Az előadás vendégjátékként szerepelt Wiesbadenben, a „Neue Stücke aus Europa” fesztiválon. Következő darabja a Papp András társaságában írott Kazamaták (budapesti Katona József Színház, 2006) a legutóbbi pedig az Asztalizene (Radnóti Színház, 2007). A Protokoll c. verses regényének dramatizált változatát ugyancsak a Radnóti Színház tűzte műsorára (2012). 2006 tavaszán az Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasa volt Stuttgartban. 2010-ben a Halma Network vendége a lettországi Ventspilsben és az írországi Annaghmakerrigben, a Tyrone Guthrie Centre-ben.Művei: Szétszóratás (versek, 1991), A természetes arrogancia (versek, 1993), A valóságos Varsó (versek, 1995), Tulajdonosi szemlélet (versek, 1997), Termann hagyományai (novellák, 1997), Térerő (versek, 1998), Drezda februárban (versek, 2000), Paulus (verses regény, 2001), Sonja útja a Saxonia mozitól a Pirnai térig (válogatott és új versek, 2003), A Nibelung-lakópark (drámai költemény, 2004), Ultra (versek, 2006), Asztalizene (színmű, 2008), Jeremiás avagy Isten hidege (misztérium, 2009), Protokoll (verses regény, 2010), Szétszóratás (versek, új változat, 2011), Teremtés vagy sem (esszék és portrék, 2012), Termann hagyatéka (novellák, 2012), Moll (versek, 2013).

Tóth Krisztina: Világadapter, Magvető Kiadó

Tóth Krisztina:

A Világadapter megjelenése ünnep. Tóth Krisztina, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb és legolvasottabb alkotója a Pixel, az Akvárium és a Pillanatragasztó történetei után adja közre az utóbbi években született verseit.

Városok, tárgyak, emberek, bosszantó vagy épp mulatságos történetek indítják el a verseket, hogy aztán a költőt követve járhassuk végig az utat a hétköznapi, mégis alapvetően fontos dolgok megértéséig. A Világadapter hol játékosan, hol megrázó komolysággal az idő múlásáról, a távolodásról, a fájdalmakról és veszteségekről mesél.

Tóth Krisztina1967-ben született Budapesten. 1986-ban érettségizett a Képzőművészeti Szakközépiskola szobrász szakán, majd 1993-ban szerzett diplomát az ELTE Bölcsészkarán. Első kötete – a Radnóti Miklós emlékéremmel elismert – Őszi kabátlobogás. 1990 és 1992 között ösztöndíjasként közel két évet töltött Párizsban és kortárs francia költészetet fordított. 2005 óta vezet kreatív írás szemináriumokat. A Magvető Kiadónál megjelent műveiPorhó (2001), Síró ponyva (2004), Vonalkód (2006), Állatságok (2007), Vonalkód – hangoskönyv (2007), Szabó T. Anna–Tóth Krisztina–Varró Dániel: Kerge ABC (2008), Magas labda (2009), Hazaviszlek, jó? (2009), Pixel (2011), Akvárium (2013), Pillanatragasztó (2014)DíjaiRadnóti-díj (1990), Soros-ösztöndíj (1992), Móricz-ösztöndíj (1993), Műfordítói-jutalom (1994), Illyés Gyula-díj (1994), Graves-díj (1996), Déry-jutalom (1996), Zoltán Attila-díj (1996), Soros-ösztöndíj (1999), József Attila-díj (2000), Vas István-díj (2001), Palládium-díj (2002), Édes Anyanyelvünk Pályázat I. helyezett – vers kategóriában (2004), Az Év Könyve-díj A londoni mackók című kötetért (2004), Szépírók Társaságának Díja (2005), Gemini-díj (2005), Castel Goffredo irodalmi különdíja (2006), Márai Sándor-díj (2007), Quasimodo-emlékdíj (2008), Magyar Köztársaság babérkoszorúja díj (2009), Nizzai Kavics-díj (2009), Artisjus Irodalmi Díj (2010), Bárka-díj (2010).

Zoltán Gábor: Orgia, Pesti Kalligram

Zoltán Gábor:

A második világháború végnapjaiban játszódó regény a nyilasok szemszögéből mutatja meg, milyen is az, amikor valaki(k) egy eszme nevében önként, kéjjel öl(nek), nemcsak parancsra. Zoltán Gábor Budapesten született 1960-ban. A városmajori templomban keresztelték. Ahol nem sokkal korábban Kun páter prédikált. A Maros utcában nőtt fel. Ahol a nyilasok tömeggyilkosságokat rendeztek. 2010 után szánta rá magát, hogy lehajoljon az előtte heverő témához. Hogy megismerje a Városmajor múltját. Mindenekelőtt azt, hogy mi, miért és hogyan történt 1944-45 telén.

Zoltán Gábor Budapest, 1960. március 15.
író, szerkesztő, rendező
1978-83 Színház- és Filmművészeti Főiskola, Budapest rendező szak
megjelent kötetei:
Vásárlók könyve novellák JAK-Kijárat Budapest, 1997
Erények könyve novellák Magvető Budapest, 1999
Szőlőt venni regény Magvető Budapest, 2001

sidebar-dij