Szörényi László

irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem professzora, az MTA Irodalomtudományi Intézet tudományos tanácsadója, a Magyar Írószövetség választmányi tagja

Szörényi László (1945, Budapest) irodalomtörténész, tanulmányait az ELTE-n végezte latin–görög–iranisztika szakon. A Szegedi Tudományegyetem professzora, az MTA Irodalomtu-dományi Intézet tudományos tanácsadója, a Magyar Írószövetség választmányi tagja. 1991–95-ig Magyarország római nagykövete volt. Részt vett az első modern gimnáziumi reform-tankönyvek létrehozásában, főszerkesztője volt az Irodalomtörténeti Közleményeknek (1997–2012). Főbb művei: „Múltaddal valamit kezdeni" (1989), Hunok és jezsuiták (1993); Memoria Hungarorum (1996), Hosszúlépés (1997, 2013, finn fordításban 2000), Arcades ambo, Delfinárium (1999, 2000, 2010), „Álmaim is voltak, voltak..." (2004), Harmóniára teremtve, Tanulmányok Mátyás királyról (2009), „Újzélandot választottam ki új hazámul" (2010), Önfiloszhattyú (2010), Petrarca Budapesten (2011), Az Isonzó a Dunába ömlik (2012), Éljen Kun Béla! Suzy nimfomán (2013), Hogyan él a múlt, Szörényi Lászlóval beszélget Hafner Zoltán (2013). Főbb kitüntetései: Széchenyi Emlékérem, Arany Páfrány Díj (Bologna), József Attila-díj, az Olasz Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozata, Klebelsberg-díj, Széchenyi-díj.

sidebar-dij