Skip to main content

Jelöltek 2017

Athenaeum Kiadó

Pál Dániel Levente

Az Úr Nyolcadik Kerülete

"A könyv legjobb pillanatai azok a remekbe szabott életképek, melyekben az elbeszélő mintegy szemlélőként a háttérbe vonulva, értelmezéstől mentesen, a reflektív figyelem érzékenységétől és a minden pátosztól mentes humánumtól indíttatva megmutat valamit az általa tapasztalt - és persze kreált - valóság mindennapi egyediségéből. (...) Rendkívüli erénye ezeknek a daraboknak, hogy olyan hangon szólnak a társadalmi hierarchia alján lévő emberekről, hogy elkerülik mind a leereszkedő odafordulás, mind az összekacsintó kigúnyolás egyformán romboló attitűdjét." (Virágh Szabolcs, Élet és Irodalom, szept. 28.)

Európa Könyvkiadó

Egressy Zoltán

Júlialepke

„Becsukom a szemem, van olyan kollégám, aki azt gondolná, most adom neked a láthatatlan halhatatlanságot. Egy másik társam nyilván azt szeretné, ha megtanítanám neked, a másik önzésén keresztül hogyan győzd le az egódat. Neki ez a specialitása, mindig olyanok mellé osztják, akiken gyakorolhatja szakértelmét. Nem adok rád halhatatlanságot, nem bántom az egódat sem, nem is tehetem, nem vagy az ügyfelem, én csak mesélni jöttem neked, ehhez gyűjtöm az erőt.”
Háy János

Az öret tó felé

Itt van az ember, itt van újra, itt a feje, keze, lába, itt a füle, szeme, szája, itt az epéje, a mája, itt a gyomra, a szive, itt a sorsa magára hagyva vagy épp együtt valaki mással, itt van az ember, itt van újra, szép mint mindig. Halálárnyék, éles fény. Indulás és érkezés, víz, alma, kenyér, keksz. Egy nagyszerű életmű fontos állomása: Háy János új versei.
Kiss Judit Ágnes

A Halál milongát táncol

Tangófesztivál ​készülődik Buenos Airesben. Az idei minden eddiginél nagyobb szabású lesz. Jön a világhíres mesternő, aki repülni tud; a 132 éves Lucía, aki úgy dönt, hogy nem hajlandó meghalni; a selyemfiúként is foglalkoztatott taxitáncos; Grace, a gazdag tangóturista, aki egy igazi macsót akar magának; idegenvezetője, az Európából menekült, körözés alatt álló, többrendbeli csalással vádolt, megszállott fotós, Gregorio és a többiek. Hogy azután megkezdődjék a fesztivál, és különös dolgok történjenek: egy kisfiú csodákat tesz a metrón, elered az eső, és megnyílik egy sír; itt a világ vége… Kiss Judit Ágnes, a népszerű költőnő ezúttal regénnyel jelentkezik. A versek valóságot és képzeletet társító, tüneményes szerepjátékai után nagyszerűen kiérlelt, polifón prózával. A részleteket illetően a végletekig hiteles, mégis álomszerű világában sok szálon futó történetek párhuzamosai egyre fokozódó feszültség közepette futnak valamiféle találkozás és megoldás: a félelmes, de talán reményt is keltő végkifejlet felé.
Tolvaly Ferenc

Égi Zene

A Zsolnay-kód szerzője ezúttal Pécs másik nevezetes dinasztiájának, az orgonaépítő Angstereknek állít emléket. Angster József, az ükapa (1834-1918) Európa legjobb műhelyeiben tanulta a szakmát. Mesterlevelét Párizsban szerezte a Notre-Dame orgonájának tekintélyes építőjénél. Hazatérve Pécsett telepedett le, műhelyt alapított, melyben nyolc évtized alatt körülbelül ezerháromszáz orgona és háromezer hatszáz harmónium készült: három orgonaépítő generáció munkája. Angster József rövid idő alatt Európa egyik legkeresettebb szakemberévé lett – Mesterművész –, gyára a Monarchia legjelentősebb üzemévé nőtte ki magát. Az ükapa naplót vezetett. Ennek alapján írta meg Tolvaly Ferenc a maga naplóverzióját. Az emlékezőé az első földi hang. A második földi hang regénybe foglalja Angster József történetét. Fantáziajáték. A harmadik földi hang Bérczi Zsófiáé, a kései Angster-leszármazotté, aki színpadi műben eleveníti meg világhírű felmenőit. Három egymásba fonódó műfaj, három regiszter. És az égi zene, az égi hang.

Jelenkor Kiadó

Bánki Éva

Elsodort idő

Kik osztozhatnak a Római Birodalom északi területein? A muszlimok, a görögök vagy a barbár királyok? Hova sodródik ez a sok ember Európában? Kalandorok, honfoglalók, rabszolgák, harcosok? Ebben a felbolydult világban nemcsak az eleven emberek tesznek meg irdatlan távolságokat, hanem a hiedelmek, a versek, a csontok (ereklyék) is. A hatalomért való hajszában mi tehet győztessé vagy csak jó katonává? A fegyelem vagy a hősiesség? Az önmagunkhoz való hűség vagy az alkalmazkodás, a változni tudás? Bánki Éva regénytrilógiájának második részében Riolda a Fordított időben elszenvedett hányattatásai után immár családanyaként kel útra, hogy segítsen megtalálni Hildi hercegnő eltűnt gyerekeit. De a nyugati világ sokat változott azóta, hogy újraalapította az időt a saját szigetén. A Nyugati szél szigetének királynője nem a lovagregények és tündérek titokzatos világába tér vissza, hanem a Karoling-újjászületés idejébe, a lázasan formálódó Európa politikai erőterébe, a városállamok, a születő nagyhatalmak, rabszolgakereskedő-hálózatok és egyre hatalmasabb kolostorok világába. Utazásai során eljut a hispániai szlávok fővárosába és Velencébe, ahol annyi kalandor próbál új életet kezdeni. Riolda csak a saját életét szeretné visszakapni – de visszajut-e egyszer a saját szigetére?
Deres Kornélia

Bábhasadás

Így írna Sylvia Plath, gondoltam magamban, amikor elolvastam Deres Kornélia első-előző kötetét, a Makói Medáliák-díjas Szőrapát. Ha élne még, ha öngyilkos tetszhalálából felébredne. S most itt van a költő új kötete, a nem kevésbé bravúros Bábhasadás. Feszültség, talány, robbanóanyag. Csupa gondolatébresztő verscím, merész asszociáció, továbbírható, továbbgondolandó metafora, trouvaille, s a szívünkhöz annyira közel álló színpadi jelenetezés. „Bemutatkozunk hetedszer is / önveszélyeztető gesztusokból nem elég. / Itt a kém, a rongyos ügynök már belül. / Irt és tarol…” Félelmetes szabadság, amire ágyunk, vágytunk és vágyni fogunk, amitől csendben félünk és hangosan vacogunk, de hála a szerzőnek, végül felszabadító nevetésre fakadunk. A költő nagy színlelő / mit érez, csak színleg érzi ő, írja Pessoa. Tehát csak játékból halnának meg előttünk a költők a versszínpadon? Azt hiszem, ez az igazság kétarcú, de mindkét maszkja színigaz. Hiszen melyik színész ne álmodna arról, hogy a valóságban is a színpadon végzi, amíg a közönség felállva ünnepel? A művészet régi trükkje ez. (Takács Zsuzsa) A 30 éves szerző visszanéz. A Harminc csúcsáról (30 Peaks) visszatekint. Felcsúsztatja napszemüvegét a fejtetőre, aztán vissza. Belefotóz a szakadékba, szurdokba. De nem ereszti bő lére. Szemlél, szimatol, játszik: visz az irodalmi, színházi, filmes, zenés rengetegbe. Gazdag, bátran csengő. Exkluzív költészet. Ki beszél? Ki nevettet? Szaporodnak, sokszorozódnak a hangok, nézőpontok. Radikális mellérendelés, mégis: fegyelmezett a beszéd. Csendet csinál a fejekben. Bábok leszünk mind, de nem bergmani vagy biológiai értelemben. Átváltozunk, túlélünk, bábozódunk. Egyszer csak nem hasadunk tovább. És Deres nem adja (könnyen) a romantikát. Mert Deres nem felejt. Télen született. Egy Vízöntő. Újrarendezi a világot. Szembenéz, nem szerteszét. Pollágh Péter, a kötet szerkesztője
Földényi F. László

A melankólia dicsérete

A melankólia a mindenkori kultúrát olyan fénytörésbe állítja, amelyet, jogos önvédelemből, a többség nem kíván észrevenni. A melankólia éppúgy figyelmeztet az érzések megbízhatatlanságára, mint az úgynevezett „végső tudás” hiábavalóságára. Arra, hogy mégoly magabiztosan rendezzük is be a világunkat, ez ingatag és törékeny pilléreken nyugszik. Mély belátást nyújt, amely azonban, mivel az ismeretlenre irányul, a tudatlansággal társul. S közben a legkülönfélébb hangulatokat és érzéseket képes magába fogadni. Szomorúsággal éppúgy társulhat, mint derűvel, vidámsággal csakúgy, mint levertséggel. Gazdagítja az életet; de akit utolér, az közben mégis úgy érzi, mintha kisemmizték volna. A melankolikus páratlan kincsnek érzi a melankóliáját; de közben nem tudja megmondani, mi van a birtokában. A melankólia a világot mintegy a visszájáról engedi látni. Nem csoda, hogy mindig is gyanakodtak rá.
Kemény Zsófi

Rabok tovább

Kemény Zsófi sodró lendületű regénye egy szenvedélyes szerelem és egy spontán szerveződő forradalom története. A humorral, maró iróniával átszőtt könyv hősei és hősködői a jelen Budapestjén próbálják megváltani önmagukat és az országot. Ebben a regényben szinte semmi és senki nem az, mint aminek és akinek elsőre látszik. A Rabok tovább története rávilágít a forradalom és a szabadság eszméinek csillogására, de arra is, mi rejlik e csillogás mögött, s hogy egy politikai mozgalom könnyen vakvágányra tévedhet alkalmas vezetők és koncepció híján. A regény főszereplője egy öntudatos egyetemista lány, aki véletlenül bekerülvén a Forradalom2017 elnevezésű Facebook-csoportba, megismerkedik az éjszaka császárával, egy híres rapperrel. Szerelem szövődik a kifejezetten erőszakellenes Bora és az agresszív énekes között. Mindeközben forrong a város, felbolydul az ország, és a lány a fiú oldalán szinte akaratlanul sodródik a forradalmi történések kellős közepébe…
Nádas Péter

Világló részletek

„Krónika helyett végül is inkább legendákat gyárt magának az ember, amikor egy másiknak elbeszéli az élettörténetét” – írta a szerző a Párhuzamos történetekben. Saját emlékiratában, amelyet az Olvasó a kezében tart, ennek megfelelően egyedülálló módszerrel kerüli el ezt a legendagyártást. Bevésődött emlékképeiből – a „világló részletekből” – kiindulva először az álomfejtés módszerével fölidézi az eredeti élmény összetevőit, a hangokat, látványokat, szagokat, érzeteket és emóciókat, majd ezek alapján rekonstruálja, hogy mi történt, hol és mikor. A másoktól hallott történeteket elemeikre bontja, hogy kiszűrje belőlük a tudatos vagy tudattalan torzításokat, majd a megtisztított életanyag és a leleplezett torzítások nyomán alkotja újra, hogy mi történt, hol és mikor. Innen pedig koncentrikus körökben halad tovább az okok, körülmények, motívumok, előzmények és következmények felé, míg végül kirajzolódik a történtek jelentése és jelentősége a saját személyes életében és az attól elválaszthatatlan, közös emberi világban.

E módszer eredményeként láttató erejű leírások, izgalmasnál izgalmasabb történetek, rejtett összefüggéseket feltáró nyomozások követik egymást e rendkívüli, rendhagyó emlékirat lapjain.

Peer Krisztián

42

„Ott tudtam utoljára írni, Ithakán” – írja a szerző. Ithaka talán egy hajó neve. A hazajutás visszatérés a nyílt vízre. A klasszikus témák versenyre kelnek, a halál úgy közelít, mintha fel lenne háborodva: ne gondolja senki, hogy a magány a vetélytársa lehet. Előlép a rejtekhelyéről, hogy azt hazudja, sohasem bujkált. De mi értelme újra írni, ha nem térhet vissza, aki a visszatérésnek értelmet ad? Hogy hívni lehessen?
Schein Gábor

Üdvözlet a kontinens belsejéből

Schein Gábor tizedik verseskötetét gondolatilag a 2014-ben megjelent Esernyők a Kossuth téren esszékötetéhez kapcsolja, hogy a politikai közösség újragondolására, a közös politikai képzelet megújítására sarkallja olvasóit. Eközben azonban hangja és nézőpontja személyes marad, a hétköznapi élettények apró tégláiból építi fel azt a magaslatot, ahonnan tágas térségekre látni. Egy kivételesen nehéz élethelyzetben, a halálos betegséggel folytatott küzdelem hónapjaiban született versei azért illeszkednek természetes módon költészete egészébe, mert az e nélkül is a léttel való szembenézéssel vívódik.
Tolnai Ottó

Nem könnyű

Tolnai Ottó életműsorozatának harmadik kötetébe 2011 és 2017 között írt verseit gyűjtötte egybe és komponálta „kései kísérleti költészete” nagyformájává, melyben párhuzamosan hangzanak fel a számvetés, az összegzés melankolikus dallamai és a szerző költészetére kezdettől fogva olyannyira jellemző újító radikalizmus dinamikus, nyers szólamai. Ez a hosszan kitartott, saját hangjait, hangszereit, intonációit, motívumait virtuóz módon variáló nagyária a kompozíció finom eljárásainak köszönhetően számos meglepetéssel szolgálhat az életmű ismerői számára. Tolnai új olvasói pedig, akik először hajóznak „költészete felségvizein”, intenzív beavatás részesei lehetnek: meghallhatják zokogó, fuldokolva nevető, elégikus-elragadtatott dalaiban azt is, a Balkán szíve hogy dobog.
Tompa Andrea

Omerta

Tompa Andrea új regénye négy ember összefonódó és szétváló sorsát követi végig. Egy széki asszony, egy kolozsvári leány, valamint egy szerzetesnő és egy rózsanemesítő férfi szólal meg a könyvben. Miközben kénytelenek szembesülni az életüket közvetlenül befolyásoló történelmi korszakkal, egy szerelmi háromszögbe is belebonyolódnak.

Az ötvenes évek Kolozsvárján a város lakói a mind fojtogatóbb diktatúra kiszámíthatatlan fordulatainak kiszolgáltatva élik hétköznapjaikat. Van, akit magas pozícióba juttat a párt, van, akit börtönbe, az átmeneti enyhülés hónapjainak pedig egy csapásra véget vet az 56-os magyar forradalom.

Milyen életút választható ebben a félelemtől terhes történelmi korszakban? S mi történik a belső értékekkel, a vágyakkal? – Tompa Andrea monumentális regényének talált hősei akarva-akaratlanul megütköznek ezekkel a szorongató kérdésekkel.

A Fejtől s lábtól szerzőjének elbeszélői tehetsége új könyvében is magával ragadja az olvasót.

Visky András

Nevezd csak szeretetnek

Egyetlen könyvet ismerek behatóan, azaz mindennel együtt, ami és aki vagyok: a Bibliát. Szilánkos töredékek és nagy ívű elbeszélések, istentelen családtörténetek és sötét szerelmek: egy cenzúrázatlan, véres és boldog megváltástörténet dokumentuma, aminek már a gyermekkoromban saját jogú szereplőjévé lettem. Esténként, fogságunk éveiben anyám nyitotta meg a könyvet, és a petróleumlámpa ugráló lángjánál felolvasta a napi szakaszt, én meg minden szavát értettem. Egyiptom, igen, itt élünk most, a szolgaság házában. A Vörös-tenger pedig, igen, a szétterülő Duna kiismerhetetlen deltája. Apám meg, ez a szép tekintetű Mózes, akit én nem ismertem, majd eljön, és kivezet bennünket innen, most még a magányos csipkebokor lángra lobbanását és a tűzből beszélő Mindenható rejtélyes utasításait várja, egy kietlen és puszta börtöncellában, valahol. És úgy lőn minden, tökéletesen, az Írás szerint. De utána újabb, ismeretlen egyiptomok és némaságba burkolózott csipkebokrok állták el az utat, és még csak nem is odakünn. Megnyitom, elolvasom, hangos szóval, a napi szakaszt. És írom, tovább, az egyetlen könyvet. (Visky András)
Závada Péter

Roncs szélárnyékban

Rejtőzködő tájak, madarak vonulása, emberen túli partok. A vágy sötét anyaga, az ellenfény színháza. Kemény varázs és borzongató fenség. Alkarpáncélok koccanása, árnyékok az aszfalton. Závada Péter költészete egyszerre sötétkamra és szabadulószoba, kora reggeli és vihar előtti fényjáték. Tér-idő rétegek egymásra hajlása, odüsszeuszi kalandok a nyelv tengerén.

József Attila Kör

Csutak Gabi

Csendélet sárkánnyal

A Csendélet sárkánnyal lendületes novelláiban a diktatúrát  és annak maradványait forgatja fel a képzelet a Bukarest–Kolozsvár– Budapest–Berlin-tengelyen. Erős színeket, groteszk figurákat kapunk, az álmok, a mesék szürrealitását. Egy felnőtt hangját és egy gyerek nézőpontját egyszerre. Valaki menekülni próbál, ugyanakkor a beilleszkedés technikáit keresi. Hogy jusson ki kedvenc kerti démonjaihoz a csendóra alatt? Mi a teendő, ha a tévében forradalmárok sírnak? És ha egy gyerek nem bírja abbahagyni a sírást? Közben persze látjuk, hogy megtanulni biciklizni rémisztőbb lehet, mint maga a Vezér. A rémület pedig néha természetes.

Kalligram Kiadó

Áfra János

Rítus

„Hordd el ezerfelé magad, szakítsd meg a töretlen egységet, szóródj szét, elárulva a semmit. Fennmaradt nyomaid szikrázzanak a végtelen űrben, és távolból ismerjenek egymásra töredékeid.” Ezzel a radikális költői felszólítással kezdődik Áfra János Rítus című, harmadik verseskötete. És valóban: a kötet beszélője eltávolodik az Éntől, a lírai személyesség közvetlenségétől és az önfeltárás vallomásosságtól. Sokkal inkább a személytelen többes vonzza, valami nagyon egyszerű, ugyanakkor bonyolult beszéd a közösről. Ami egyszerre archaikus, mégis jelen idejű.
Bódi Péter

Hipster

Bódi Péter Hipster című regénye továbbviszi első regényének, a Szétírt falaknak azon törekvését, hogy érzékenyen, ugyanakkor hideg tárgyilagossággal belülről ábrázoljon egy szubkultúrát. A regény főhőse, Bence, az egyetemi fizetős fotó szak érdekében nekifut, hogy munkát és pénzt szerezzen, de néhány balul végződő próbálkozás után feladja. Azzal próbál boldogulni, amivel a környezete – füvet ad el. Ezt a bonyolult és többszintű dealer-világot egyszerre látjuk kívülről, Bence folyamatos agyalásán keresztül, ugyanakkor szemtanúi leszünk annak is, ahogy az ehhez a világhoz való tartozás lassan erodálja és kiüresíti a lelket, lerombolja a kapcsolatokat, és csendben felszámolja a belső önreflexiót. Túl azon, hogy a feszes és átgondolt szerkezet szinte beszippantja az olvasót, külön élményt jelent a szöveg közvetlensége és természetessége.
Böszörményi Zoltán

Kényszerleszállás Shannonban

Aki átélt egy halálközeli élményt, gyakran így mesél arról: És akkor, azokban a pillanatokban, lepergett előttem az egész életem – de hogy az gyakorlatilag hogyan volt, milyen mozzanatokból állt össze, s azok valójában mennyire fontosak voltak az illető személy életében, azt csak kevesen tudják érzékeltetni. Böszörményi Zoltám átélt egy ilyen eseményt: repülője meghibásodás miatt majdnem lezuhant, ám a végzetesnek indult baleset szerencsés kényszerleszállásba torkollt. De hogy ebből vers lett, s nem is akármilyen, az Böszörményi Zoltán költői tehetségét dicséri.
Csaplár Vilmos

Leona és Leó

A novellák összeállnak – egy könyvvé. Típusok, karakterek albumává. A szereplők egy nagyobb történet résztvevői. A nagyobb történet „rossz”, rosszul működik. De mihez képest? Mindenesetre belső árnyékot vet. „Foltos”. Mint a pirittartalom... Pl. nem az összefogás a felszínen maradás módszere. Hanem a másik lenyomása. Nem jó így. De nem lehet rajta változtatni. Vannak, akik nem is látják, nem zavarja őket. Vannak, akik nem látják, de szenvednek tőle. Vannak, akiknek így (foltosan) jó. Lehetne az öklünkkel csépelni a foltokat. Mint Első Dénes a kövét. Ott is hibát látva, ahol nincs. Miért lett így? Lehetne másként? Meg lehetne változtatni? Vagy csak magától változhat meg? De az is lehet, hogy nincs is semmi baj. A nagyobb történet nem rossz, hanem olyan, amilyen lehet. Az előzmények alapján. Minden megy a maga útján. Mindenki megy a maga útján. (Farnbauer Gábor)
Gerőcs Péter

Ítélet legyen!

„Láttam mindenféle köztereken, az úgynevezett szépirodalom élőhelyein. Többnyire kamera van nála, azzal tart távolságot. Néha leveszi a maszkot, látszik az egyszerre éles és megengedő pillantás. Ítélet van benne, és feloldozás. Kábé, mintha egy szerzetes volna a hóhérod. Ez a könyv cigarettaszünetekből van összerakva. Dolgozik a regényén, de néha fölbukkan, füstös levegőt vesz, és olyankor eszébe jutnak a dolgok. Onnan meg ebbe a könyvbe. A Gerőcs-koktél gerincét Montaigne szabad szertelensége adja, bele két cent embergyűlölet Ciorantól, pár csepp Canetti, és persze Valéry okossága. Az ész zajjal jár, ezt a szüntelen morajlást hallani. Az emberi alkat foglalkoztatja. Mint Petri, egy esetből általánosít. Hordozható célszemélyt vizsgál, önmagát. Egoirtás, diszkrécióval. Gerőcs Pétert igazából a hazugság érdekli, legjobban talán a sajátjára kíváncsi. Elegáns, vicces, végtelenül szórakoztató. Boldogtalannak kell elképzelnünk, persze, mi másnak.” Németh Gábor
Györe Balázs

Amerikai grafit

„Minden család monumentális és szomorú, mint egy börtön, amelynek az udvarán jókedvűen sétálhatunk, de a kapuján nem léphetünk ki.” Györe Balázs személyes emlékezete mindig a hozzá közel lévő emberek történeteit rögzíti. Új könyvében a családi emlékezet távoli múltját, egy amerikai magyar nagymama történetét beszéli el egy nehéz szerelem távlatából.
Gyurkovics Tamás

Mengele bőröndje: Josef M. két halála

A Mengele bőröndje – Josef M. két halála című regény két könyvből áll. Az első könyv Josef Mengele közel három évtizedig tartó, dél-amerikai bujdosásának történetét meséli el. A második könyv fikció – igaz, a valósághoz nagyon is közeli fikció: azt mutatja meg, mi történhetett volna, ha ezerkilencszázhatvanban, Buenos Airesben a Moszad ügynökei nem Adolf Eichmannt, hanem Josef Mengelét fogják el, őt hurcolják Jeruzsálembe és állítják bíróság elé...
Hutvágner Éva

Örök front

Kép és regény, fantasztikum. Egy barátság légszomja és apokalipszise. Júlia és Ágnes olyan egyformák, hogy akár ikrek is lehetnének, de nem azok. Mégis ketten adtak össze egy kamaszkort, és Budapestre is egyszerre kerülnek egy Duna-parti kisvárosból. Különös, már-már érzéki barátságuk történetébe azon a ponton kapcsolódunk, amikor felbomlani látszik. A lányok emlékei szétválogathatatlanok, egymás folytonos jelenlétére eszmélnek akkor is, ha szabadulnának. Míg az elszakadáshoz vezető közelmúlt és az azt követő napok eseményei közül előtűnnek az első csókok és az ébredő testek képei, az Apophis kisbolygó a Föld felé közelít. Az egymásban való feloldódás megkísértett határairól szól Hutvágner Éva első regénye, az Örök front. Menekülés nincs.
Kácsor Zsolt

A harminckét bolond

„A bőröm kézzel varrott, igényes darab, méret után szabták. Ez az én bőröm. Nekem kell viselnem, de kényelmetlenül fészkelődöm benne. Itt feszít, amott bő, emitt szűk. Ilyen egy negyvenkét éves, firkászéletű, léha, literátus ember a magyarok országából. Ilyen a bőre. Helyezkedj el benne, Flóri, s nyugodj bele végre a szereposztásba. A szöveged rendesen tanuld meg, ne fészkelődj, ne akarj, ne beszélj. csak akkor beszélj, ha kérdeznek. Ha pofán vernek, kussolj. Végy példát a halottaidról. Na lám, mily dicső, rendes holtak ők. a lassú mazurkák. Pofán verettek, s azóta kussolnak csöndben.” Elvarázsolt regény egy mániás depressziós festőművészről, akiben a saját bolond nagyapja azért született újjá, hogy jóvátehesse a család bűneit.
Kerékgyártó István

A rendszerváltó

A rendszerváltó című regény közel negyven évet fog át, Vidra Milán életét követheti az olvasó joghallgató korától napjainkig. A történetmesélés nem folyamatos, a főhős életének jellemző csomópontjait emeli ki a szerző. A kötet origója a rendszerváltás éve, ehhez képest lépdel előre a történet, úgy, hogy minden 1990 után játszódó jelenet közé egy flashback kerül, egy visszatekintés Vidra ifjúkorára, a későszocializmus nevetségesen kisszerű világára. Tudományt gyűlölő egyetemi oktatók, kommunisztikus elveket valló, kommunába szerveződött egyetemisták, akiket a politikai rendőrség zavar szét, volt ötvenhatos klasszikafilológus, aki kazánfűtésből tartja el magát, diáklányok elcsábította tanárok és tanárok elcsábította diáklányok, ostoba, pöffeszkedő pártvezetők, kispályás titkosrendőrök, csempészitalból vásárolt filozófiakönyvek, egyházi kisközösségek magánszeánszai vonulnak föl az olvasó előtt, mint egy letűnt rendszer kisszerűségében sírni- és nevetnivaló reliktumai. Mindez sok humorral és sok szomorúsággal.
Király Kinga Júlia

Apa Szarajevóba ment

Amikor az apából csak egy sapka marad. Meg az ő hiánya. Egy országból az elfojtás, az éhség, a folytonos megfosztottság. Amikor az egyetlen sajátnak vélt dolog a tested. Annak abszurdig vitt kiteljesítése. Az anyához pedig egyszer még vissza kellene találni. Amikor címszavak vannak, gyorsan zajló történelem. Szeku. Srebrenica. Szarajevó. Pláza. Pornó. Emigráció. Egyenkötény. Erőszak. Egy road movie. Aminek örökre a mellékszereplője maradsz.
Kötter Tamás

IKEA, vasárnap

Nagy lakoma után éhesnek maradni bosszantó, nevetséges és mélyen szomorú. Kötter Tamás három, sikeres novelláskötete (Rablóhalak, Dögkeselyűk, A harcból nincs elbocsátás) után az édes középszer unalmáról mesél. A főhőst – érett férfikora csúcsán – klausztrofób magány fogja el, kiutat keres a házasság és apaság vagy munka és könnyű szerelmek között lavírozó hétköznapok konfliktusaiból.
Kürti László

A csalásról

Kürti László új könyve vallomásos líra. Furcsa dolog A csalásról kapcsán a költői beszéd vallomásos őszinteségét kiemelni, hiszen nincs ennél gyanúsabb fogalom. Vagy legalábbis nem magától értetődő, hanem Kürti László könyvének beszélője hozza létre a folytonos önvizsgálata és -reflexiója révén. Ez a tétje kötetének: a traumák feltárásával és a „csalások” leleplezésével eljutni az olvasóval valamiféle tisztásra. Kis pátosszal: a beszéd vagy a hallgatás tisztására.
Markó Béla

Erdélyi pikareszk

Markó Béla publicisztika- és esszékötete az elmúlt hat év közéleti kérdéseit járja körül kisebbségi perspektívából, de összmagyar érvénnyel – mérlegelő, józan, mégis elkötelezett hangvételű írásokban.
Mesterházy Balázs

Soha nem látott bálnák hangja

Mesterházy Balázs „nemhiába írt néhány kiváló irodalomtörténeti tanulmányt a romantika költészetéről: nála mintha visszatérne az a hatalmas belső dinamika, amely kétszáz éve szétfeszítette a klasszicista líraiság kereteit – ebben a kötetben ugyanolyan szélsőségek feszülnek egymásnak, mint hajdanában, s e szélsőségek ugyanolyan kérlelhetetlen komolysággal és iróniával szemlélik önmagukat és egymást, mint régebbi, patetikusabb elődeik. Mesterházy iróniája igen vad pólusokat kísért meg vagy kerülget: lírai akarásában egyszerre játszik meghatározó szerepet a minden és a semmi; s ez a kettősség nála nem az alapállás alternálásban nyilvánul meg, hanem a mindenkori egymásmellettiségben.” – írta Margócsy István a szerző első verseskötetéről. A Soha nem látott bálnák hangja ebben az értelemben folytatás. Komolyság, irónia, játék – szétválaszhatatlanul. Az ún. nagy szavak. Mit lehet velük kezdeni. Hogyan lehet újra kimondani őket. Ha egyáltalán. Halál. Közelség. Halálközelség és újrakezdés. Szív. Satöbbi. Visszavétel és állandó pontosítás. Mert a valódi költészettől szavakat kapunk az életünkre.
Németh Gábor

Ez nem munka: mondatok pénzért

Tíz év után, 2017-ben új kötet jelent meg Németh Gábor kisprózáiból. A szerző a válogatással, a három ciklus szerkezetének kidolgozásával, a kötet keretét adó nyitó- és záródarabokkal olyan kompozíciót alkotott, melyben az egymáshoz csiszolt, egymással párbeszédekbe léptetett szövegek új sűrűségben és összefüggésekben szólalnak meg. Az egyenként 13 darabból álló füzérek saját jelleggel bírnak, polifóniájukban is tisztán ráismerni azonban arra, ami a szerző prózájának állandója: a „milliméterről milliméterre látás” és a mesélés együttes ritmusára. Németh Gábor mondatainak személyessége soha nem öncélú, hanem annak a nagyon is közös tapasztalatunknak a belátása, hogy az egyetemes alig beszélhető el másként. A kötet 41 szövege mintha egyazon dologra vállalkozna: történeteket mondani arról, ami már nincs, ami eltűnt, amit kitakart vagy éppen most készül kitakarni az idő, vagy ami soha nem is volt, csak lehetett volna egy életben.
Pályi András

Gyász és gyönyör

„Nem lehet igazán tudni, mit rejt még íróasztala” – jegyezte fel Nádas Péter jó két évtizeddel ezelőtt Pályi Andrásról, aki szerinte nemcsak notórius átíró, nemcsak hitelesen megformált történetek szerzője, melyekben szenvedélyesen váltogatja nemét és életkorát, hanem spirituális alkotó, „Kurtág mellett az egyetlen kortárs magyar misztikus”, akinek az aprólékos gonddal megírt valóság csupán díszlet, utalás „egy olyan világra, amelyről a kimondható szavak egyébként nem vallanak”. Az író most, mintha csak igazolni akarná e megállapítást, előhúzta néhány elvetélt, fiatalkori művét a fiókból, és másodjára-harmadjára is nekifutott a számára ma is eleven élményanyagnak. Az új átiratok sajátosan összecsengenek az érett író ökonomikus, markáns opusaival, ráadásul úgy tűnik, az egykor drámaíróként debütált szerzőben feléled valamikor nagy elánnal művelt dialógusíró invenciója is. Így kerül a három novellaciklus élére címadónak és mintegy mottónak egy-egy párbeszédes etűd, hogy aztán a kötet afféle játékos-önironikus „pályám emlékezeteként” végigkalauzolja az olvasót az író által bejárt úton a fülledt, kispolgári katolicizmustól az érzéki öröm testmisztikájáig.
Péntek Orsolya

Dorka könyve

Péntek Orsolya regénytrilógiájában egy soknemzetiségű család történetét beszéli el, a Kádár-kori Magyarországra született ikerpár, Theodóra és Eszter sorsán keresztül. Míg Az Andalúz lányai (2014) a festőművész Eszter hangján szólal meg, Dorka könyvében a matematikus Dork meséli el a budapesti gyerekkor, a kamaszfejjel átélt rendszerváltás és széteső Jugoszlávia, valamint a kétezres évek közös történeteinek elhallgatott vagy épp eddig ismeretlen oldalát. Isztriai halász ükapa, fiesolei szépanya, bécsi és szekszárdi dédapák, budai és pécsi nagyszülők emlékein át elevenedik meg Firenze, a monarchikus századelő, az építkező Bécs, a gazdag kereskedőváros, Szeged, a háborús Pécs és Budapest.
Pető Péter

Leshatár

A Leshatár rendkívül érdekes regény: egyszerre jeleníti meg sajátos humorral és groteszk figuráival a rendszerváltás utáni Magyarország „vadkeleti” valóságát a futballon innen és túl. Hőse és elbeszélője egy, a Heves-BAZ megyei futballpályákon edződött és felnövő játékvezető, aki sajátos szemszögből mutatja meg egyrészt a mélyszegénység és elkeseredettség jellemezte kelet-magyarországi élet reménytelenségét, másrészt az ebből való kitörés lehetetlenségét. Szórakoztató stílusa és anekdotikus jellege ellenére a regény nem csak a futballról szól(hat): a kétezres évek Magyarországának tűpontos korrajza is felmerül lehetséges olvasatként.
Poós Zoltán

Étvágy az imákra

Az Étvágy az imákra regény különös utazásra hívja olvasóját, aki bejárhatja a rendszerváltás Magyarországát. Kádár János temetésének napján, 1989. július 14-én Vitus István elhagyni készül egy számmal jelölt majorságot, Budapestre költözik, és amint egyre távolodik a gyerekkor vidékétől, úgy építi fel magában az egykori Pereget, ad identitást a településnek, ahogy önmagát keresi az ország is, és persze, maga a tizennyolc éves Vitus. Ezen a bizonyos napon, megtörténik vele minden, a szex, a drog és a rock and roll. És a legfontosabb: szerelmes lesz. Alig egy évvel később, a taxis blokád idején, már az esküvőjére készül, ami könnyen lehet, hogy elmarad, és olyan kudarccal végződik, mint amilyen elveszettnek tűnt a hitét vesztett ország is a szabad választások után, 1990 októberében.
Száz Pál

Fűje sarjad mezőknek

Száz Pál a füveskönyvek földi paradicsomkertjébe invitál: a legendamesék birodalmába, az átváltozások mozgalmas terepére, a nyelv és a retorika természetes kincsesházába. Megmutatja, mire képes az emberi elme a maga korlátai között, ha ki akarja betűzni az Úristen könyvét, azaz ki szeretné olvasni a földi világot, érteni szeretné a teremtést. Olyan ábécét, nyelvet ad a kezünkbe, mely természetes hangon képes megszólaltatni a létezés eredendő csodáját és lappangó rettenetét, a történelmi kataklizmák ember- és erkölcspróbáló erejét, lefőzni az ideológiák ködösítő, mérgező párlatait, felmutatni az emlékezés stratégiáit és korlátait, a kikezdhetetlen hit magasztosságát vagy épp önáltató tragikumát.
Szeifert Natália

Az altató szerekről (ágyregény)

A második kötetével jelentkező Szeifert Natália egy a magyar kortárs irodalom által kevésbé ismert világot mutat be az olvasónak Az altató szerekről (Ágyregény) c. könyvével. A kortárs magyar irodalomban szokatlan hitelességgel és mélységgel ír a testről és a nőiségről, miközben nem akar sem dogmatikus, sem küldetéstudatos lenni. De elmondhatnánk ugyanezt a könyv számos további témájáról, az álmatlanságtól a gyászig, a szexualitáson át a házasságig. Kifinomult ízlés, zenei mondatok, élvezetes történetmeséles, alapos korrajz, mozaikszerű cselekmény, tele érdekes fordulatokkal. Szereplői sokszor filmszerűen, életük egy-egy fontosabb pillanatában találkoznak és a regényt átjárja egy feszültség, amely végig fenntartja az olvasó érdeklődését.

Könyvklub Kft.

Szele Anna

Felejtsd el a Lajost!

Különös és egyben különösen érdekes Szele Anna regénye. Már az első mondatával a legszélsőségesebb kettősséget ígéri: a szent jót és a gonoszt. De miközben elmeséli Grét, a főhősnő kalandjait, élményeit, nem áll ellen a saját szövege belső, kényszerű sodrásának. Mialatt a szerző rávilágít a harmincas évei elején járó Grét mindennapjaira, vívódásaira, érzelmeinek csapdáira, sejtelmesen beleszövi a mesébe a főhősnő kalandjait, élményeit, életének ellentmondásait. Az izgalmas történetet végig átszövi a markáns humor, amely által a mai magyar valóság még áttetszőbbé válik. Szele Anna első saját néven kiadott regényében érzékenyen jeleníti meg a sokszor magát magára hagyatottnak érző mai harmincas korosztály életének útkereszteződéseit, kiadónk ezért is vállalkozott műve kiadására. Kötete belső és külső megvalósítása szerves egészet alkot. Szele Annát a díjra jelölöm. Dávid Zsófia főszerkesztő

Kortárs Könyvkiadói Kft.

Hász Róbert

Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja

1902, Zombor: a vajdasági kisvárost rejtélyes gyilkosságsorozat tartja lázban. Fábián Marcell, a nemrégiben megalakított rendőrség ifjú pandúrdetektívje elszántan nyomoz, bevetve a bűnüldözés legfrissebb vívmányait is, például az ujjlenyomat-azonosítást. Ám újabb és újabb gyilkosságok követik egymást, és az ügy egyre szövevényesebbé válik, a kisvárosi társaság mind szélesebb köréig gyűrűzik. Fábián Marcellt nem csak korábbi, megoldatlan bűnügyekhez vezetik el a nyomozás szálai, hanem saját származásának titkaihoz is Hász Róbert hetedik regénye fordulatos detektívtörténet – és nem kevésbé izgalmas kor- és társadalomrajz, a monarchia peremvidékén együtt élő magyar, szerb és német közösségek mindennapjaival, feszültségével, ábrándjaival.

L’Harmattan Kiadó

Berkovits György

Magyar látvány

„Az esszé, mint számtalanszor leírták: szabad műfaj; kötetlen beszélgetésre való invitálás; meghatározhatatlan és megfoghatatlan; kerülgeti a tárgyat, megközelítési módokat keres, a nézőpontok szeszélyes váltakoztatásával és hirtelen váltásokkal egyik tárgyról a másikra; jellemző rá a gondolatmenet cikcakkja, az előadásmód töredezettsége; végtelenül sokfajta megismerésre való képességet rejt magában; a köznapokat filozófiai távlatból, a filozófiai eszméket köznapi szemmel nézi; és, mint tudjuk, a kísérletezés szelleme hatja át; véleményt közöl elsősorban; mérlegelő, kétkedő; próbálja áthágni az akadályokat, amelyek egymástól elválasztják a tudományos, a művészi és a köznapi szférát; és így tovább. Sőt, az esszé semmi más, mint idegenkedés az egyértelmű igenléstől és az egyértelmű tagadástól, vonzódás a kötetlen elmélkedéshez, a meghatározatlan meghatározási kényszeréhez vagy a megfogható megfoghatatlanná tételéhez, és reménykedés, reménykedés a téma gyors megragadásában, ugyanakkor lassú kerülgetésében is, nemkülönben törekvés némely töltelékszó túlzott használatának hol elrejtésére, hol meg kifejezett használatára. Szeretném megidézni a próbálgatás szellemét, szeretnék egymásra vetíteni tudottat és kevésbé tudottat, kétségbe vonni eszményeket, köznapokat szemlélni távlatosan, távlatokat szemlélni köznapian, bújócskázni paradoxonokkal, váltogatni a reflexivitás nézőpontjait stb., s nem utolsósorban egy olyan valóságot körültapogatni, amelyből a képzelet, elsősorban is a sajátom, fakad. Kötetem hat részből áll, így szerkesztettem meg. De milyen alapon? Elsősorban műfaji alapon, de a műfajokat nem tudnám meghatározni. Másodsorban téma szerint, azzal a kiegészítéssel, hogy az egyes szerkezeti egységek témái egybejátszanak. Harmadsorban az írások modorát, hangját, sőt hangulatát mérlegelve különítettem el őket egymástól.”

Magvető Kiadó

Totth Benedek

Az utolsó utáni háború

Az utolsó utáni háború posztapokaliptikus kalandregény egy fiúról, aki egy sebesült amerikai deszantossal vág neki a senki földjének, hogy megkeresse halottnak hitt öccsét. A történet névtelen elbeszélője egy óvóhelyen bujkál a barátaival egy romvárosban, ahol az amerikai kommandósok és az orosz partizánok harcolnak egymással. A civilek élete semmit sem ér. A pusztulás nyomasztóan monoton mindennapjainak azonban vége szakad, amikor a fiú véletlenül összetalálkozik egy sebesült kommandóssal. Ebben a világban nincsenek szövetségesek, csak ellenségek, ám amikor újra záporozni kezdenek a bombák a városra, a fiú rájön, hogy csak akkor van van esélyük a túlélésre, ha összefognak. Elhatározza hát, hogy megmenti az idegent, nem sejtve, hogy ezzel egy különleges barátság veszi kezdetét. Vajon sikerül élve kijutniuk a városból? Mi vár rájuk a város határán túl? Mi tartja őket életben, ha már minden elpusztult? Totth Benedek első regénye, a Holtverseny valódi kultkönyv lett. A Margó-díjas szerző új regénye méltán tarthat számot hasonló sikerre. Az utolsó utáni háború egyszerre felnövekedéstörténet, háborús kalandregény, egy békében felnőtt generáció víziója a totális világégésről.
Bognár Péter

A fényes rend

Bognár Péter legújabb verseskönyvében iskolás kori füzetét találja meg és dolgozza át: a költői játék azonban nem csak szellemes versekre, de valódi számvetésre is alkalmat ad. Míg a szerző Bulvár című könyve a sajtó, A rodológia rövid története pedig a tudomány nyelvét sajátította ki, A fényes rend a gyerekkori irományok hangját imitálja. A gyerek, aki ezekben a versekben megszólal, - leginkább a János vitéz hatására - már szeretné önmagát megfogalmazni: ám még nem tudja, hogy ez hogyan és miképpen (nem) lehetséges. Ezt csak a felnőtt tudja, aki valóban hangot ad ezeknek a szövegeknek: így lesz A fényes rend egyszerre felszabadult játék és melankolikus megtorpanás, amely meggyőzően bizonyítja, hogy Bognár nemzedékének egyik legfontosabb alkotója.
Csabai László

Szindbád, a forradalmár

Csabai László harmadik Szindbád-regényében - mely önállóan olvasva is maradéktalan élményt nyújt - a főhős a kényszerű szibériai „kitérő” után ismét Nyárligeten találja magát, ahol a népi demokráciának nevezett állam rendőrségének tisztje lesz. Kollégái (és főképp felettesei) árgus szemekkel vizslatják múltját és jelenét, minden döntését patikamérlegen kell kiegyensúlyoznia, hiszen hová lehet sorolni egy embert, aki Bagdadban nőtt fel, később a horthysta rendőrség tisztje volt, a háború végén Szibériába került, majd a lágerből kiszabadulva ott lett nyomozó? Vajon a szovjeteknek dolgozik? Vagy titkos reakciós, a régi rend híve? Szindbád szerencséje, hogy különc életútját elnézik neki - égető szükség van ugyanis tapasztalt, jó nyomozókra, mivel az emberek, minő meglepetés, a proletárdiktatúrában sem hagynak fel régi szokásukkal: a bűnözéssel. Lopnak, csalnak, hazudnak, gyilkolnak, terményt rejtegetnek, sőt ami még rosszabb: politizálnak.

A regény a magyar vidék egyik legnyomorúságosabb időszakát, s a bűnügyek ürügyén az emberi lélek legsötétebb titkait mutatja be. Ám a sok szörnyűség ellenére sem válik pokoljárássá az utazás: a szereplők gondolatai és tettei mögül mintha egy rejtett, mitikus világ tűnne elő, és a szerző finom humora és derűje egyben otthonossá is teszi ezt a széttört világot.

Cserna-Szabó András

77 magyar pacal

Már az ókori görögök is... vagy ha ők nem, de a rómaiak biztosan! Üssük fel Apiciust vagy a Satyricont, és lám: ott a pacal. És a sötét középkor? Aki olvasta Rabelais-t, csak somolyog. Hát a modernek? Pacal minden mennyiségben, benne úszunk pillangózva. A posztmodernekről már nem is szólunk, csak annyit mégis: a pacal az pacal az pacal az pacal. Cserna-Szabó András régi nagy híve a marhabendőnek, tagja a titkos pacalszektának: ők azok, akik minden étlapon a pacalt keresik. A 77 magyar pacal nem egyszerűen csak egy könyv. Ez egy igazi, hamisítatlan, őseredeti beavató könyv, alcíme lehetne akár Bevezetés a pacalba vagy A pacal filozófiája, netán A pacalisták evangéliuma is, és egyik sem lenne túlzás. Három részből áll: egy történeti, egy gasztronómiai (77 recept) és egy irodalmi fejezetből. Benne van minden, amit tudni akarsz a pacalról, de sosem merted megkérdezni... Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen a kerthelyiségben, kezében kenyér, éppen szaftot tunkol, fröccsöt iszik, s közben új, eddig ismeretlen pacalokkal álmodik.
Darvasi László

Az irodalom ellenségei

Szív Ernő visszatért - miközben soha nem ment el igazán. Darvasi László még a kilencvenes években hívta életre újságíró alteregóját, Esti Kornél és Szindbád nem is olyan távoli rokonát: Szív Ernőt, a hírlapírót. Szív Ernő évek óta hetente tájékoztatja a világ legfontosabb történéseiről az újságolvasókat: arról, hogy milyen fantasztikus dolgok tudnak történni a zöldségesnél, egy antikváriumban, Berlinben, New Yorkban vagy épp a múlt időben. Szív Ernő legújabb könyvében az irodalom ellenségei sorakoznak fel: határidők, megrendelések, díjak, a többi író, a számtalan olvasó, vagy épp maga Jézus. Szív Ernőt vendégei ugyanis soha nem hagyják nyugodtan dolgozni: hát így lesznek ők maguk a munka tárgya. Az irodalom ellenségei a Magvető Kiadó Szív Ernő-sorozatának első darabja.
Erdős Virág

Hátrahagyott versek

A cím szerencsére csak bizarr fricska. Erdős Virág többéves költői programjának ért fordulópontjához. Az eddig már megjelent és kötetekből eddig kimaradt versek panorámája olyan egyedi módon tudósít napjaink Magyarországáról, hogy ideje ,,hátrahagyni" őket a ma olvasóinak és az utókornak.
G. István László

Nem követtem el

Önsajnálat, önirónia, önimádat, önhibáztatás, önfelmentés. A magunkhoz való viszony titkos, titkolt rétegeibe vezet el G. István László legújabb verseskötete. Feltárja intim és túlterhelt viszonyunkat saját testünkhöz - miképpen dédelgetjük és alázzuk meg szüntelenül. Ide kalauzol bennünket Kandi, e könyv főszereplője, a romló testről, betegségről, apa-vesztésről és gyermektelenségről panaszkodva. A panasz, a jajszó felhangzása mindig tragédia és komédia is egyben, de vajon van-e, aki meghallja?
Grecsó Krisztián

Harminc év napsütés

Vajon a család jelentheti-e nekünk az otthont az időben, vagy minden alkalommal újra meg kell küzdenünk ezért az otthonosságért? Grecsó Krisztián történetei legszemélyesebb emlékeinket idézhetik fel: a nagymamákkal töltött nyarakat, a szabálytalan karácsonyestéket, az önálló élet első bizonytalan lépéseit, a hosszú vágyakozásokat és a rövid találkozásokat. A szerzővel ismerős terepen barangolhatunk, mégis minden más. A falu és város közötti kulturális váltások megélése, a helyekhez és helyzetekhez való visszatérés ambivalenciája most is ott van az írásokban, de mindent közelről látunk, így a történetek egyszerre komikusak és drámaiak. A Harminc év napsütés olyan, mint egy varázslatos kalendárium, benne a generációk közötti kommunikáció lehetőségei és lehetetlenségei, a velünk élő múlt kiismerhetetlen történetei.
Havasréti József

Nem csak egy kaland

Budapest, 1973. Egy kutatócsoport új tudatmódosító anyagot tesztel. Konzultánsuk Aron Jakovlevics Suler, a szovjet pszichiátria szürke eminenciása, akiről lényegében senki nem tud semmit. A kísérlet egyik magyar résztvevője a saját útját járja: őrült képzelgéseinek engedelmeskedve próbálja az eseményeket befolyásolni. Valójában a csoport minden tagja álmokat hajszol, szerepet játszik, színlel. A problémák Suler korábbi működésére vezethetők vissza, amikor egyik találmányát a sztálini beruházásokon dolgozó rabok kondicionáláshoz használták fel. Pszichózis és mitológia, a nyugati ellenkultúra illúziói, a tudomány messiási küldetése, valamint a kommunizmus hétköznapjai montírozódnak össze a történet mélyrétegében. A Nem csak egy kaland a szerző Űrérzékeny lelkek (2014) című könyvének kiegészítéseként, de teljesen önálló regényként is olvasható.
Hevesi Judit

Holnap ne gyere

Hevesi Judit második verseskötetének címe sajátos meghívásként is olvasható: holnap ne gyere, azaz a megszólított kap egy időben konkrét invitálást illetve annak kérését, hogy mindezt ne tegye meg. Izgalmas első kötete (Hálatlanok búcsúja, 2015) kollektív traumák továbbélését és továbbörökítését járta körül - nem egyszer éppen a körpanoráma eszközeivel. A Holnap ne gyere modalitásában és szándékában is újabb, másik lépés. A versek mélyszerkezetében egy párkapcsolat utáni űr viszonyvilága rejlik, amelyben az én és a te, a jelenlét és a hiány pillanatnyi jelentése képlékeny és bizonytalan. A versek olykor tárgyszerűségükben dokumentálják a másik hiányát, illetve azt, hogy ez a hiátus miképpen alakítja újra az én azonosságát. Az érzelmesség és az irónia Hevesi lírájában egymás mellett van, egyik a másikból merít erőt. Hogy a kötet többszólamú is legyen, arról ellensúly gyanánt olyan állatversek gondoskodnak, amelyek valóban megtörtént, újságokban megjelent, a sajtó nyelvéből átírt példázatok, és amelyek egyszerre mutatják meg az állatok antropomorf mivoltát és emberi kapcsolataink hol animális, hol bestiális rétegeit.
Horváth Viktor

Tankom

Nem baj, ha vannak játékkatonáim? Lehetek attól még felnőtt? És ha kis tankjaim és repülőim is vannak? Ha háborút indítok a játékkatonáimmal és a játéktankjaimmal, lehetek felnőtt? És ha a katonáim és a tankjaim igaziak? A Tankom történelmi regény: Csehszlovákia 1968-as lerohanásáról szól. Horváth Viktor mesekönyv-realista művének főszereplője katonatiszt, a nép vezetőiben védelmező apákra ismerő alattvaló, a népi demokratikus tévésorozatok rajongója, aki politikai tolmácsként akaratlanul is az események alakítója lesz. Komolynak szánt, fergetegesen és keserűen mulatságos beszámolóját gyerekes-középkorias betétdalok szakítják meg; de ha olvasás közben fülelünk, hallatszik a történelmi zenés színpad többi száma is, indulók, sanzonok, népies műdalok, rock and roll.
Kántor Péter

Valahol itt

Kántor Péter lírájában van valami mélyen és zsigerien otthonos - akkor is, ha az otthonok elvesztését, azok hiányát, az otthontalanság tapasztalatait írja verseiben. Ez fakad e líra személyes közvetlenségéből és gazdag modalitásából, és abból az evidenciából, hogy Kántor Péter otthon van a költészetben. Új kötetében az életmű eddigi nagy témái és motívumai némiképp más perspektívát kapnak, más fénytörésben jelennek meg. Munkásságában a privát és a közélet szálai elválaszthatatlanul közel esnek egymáshoz, ebből az elektromosságból újabb nagy közérzetversek születtek, olyan darabok, amelyekben a lírai én életének különböző terei összekapcsolódnak. Ennek konkrét topográfiai jele e kötetben is a Kossuth tér, mely egy sarokra van a költő lakhelyétől, és így lesz személyes hely a magyar történelem és politika egyik legfontosabb-legszimbolikusabb teréből. A kötet másik fontos motívuma az emlékezet mechanikájának leírása: korábbi életpillanatokat, találkozásokat idéz fel újra Kántor. Képleírásaiban többek között Vermeer, Van Gogh, Lucian Freud festményei állnak a költemények fókuszpontjában; de Kántor nem leírja a képet, hanem újrateremti azt poétikája eszközeivel. A versben így nemcsak a festmény lesz benne, hanem keret gyanánt a festőt is rákomponálja. Az új kötetben is találkozhatunk a költő különleges figurájával, ahogyan egyszerre fedezi fel a nüanszok örökkévalóságát és a metafizika pillanatnyiságát.

Kemény István

Lúdbőr

„Aki próbált már kidobóembert meggyőzni bármiről, annak van fogalma arról, hogy igazából hol az értelmiség helye a társadalomban.” „Ennek a könyvnek az anyaga válogatás a kétezres évek elejétől mostanáig született esszészerű írásaimból. Főleg költőkről, versekről, irodalomról, művészetről. És történelemről, politikáról, jövőképről, kivándorlásról. Szabadságról és egyenlőségről, fantasyről és sci-firől. Magyarországról és Európáról. Zrínyi Miklósról és Rejtő Jenőről. És egyéb összetartozó dolgokról.” Kemény István
Kocsis Árpád

Oktopusz

Kocsis Árpád regényben egy takarítóbrigád mindennapjait követhetjük nyomon. Ragyog a padló, fényesedik a korlát, portól könnyebbül az ablakkeret. Letisztulnak a mondatok. A helyszín egy üvegépület: mindent diszkrét, puha anyag borít, drágák a szőnyegek a sok ezer tárgyalóteremben, vakít a neonfény, sokba kerül, ha az épület belső medencéjében fölfordulnak az egzotikus halak. Van mit takarítani. Az olvasót két dolog nyűgözheti le: az odakinn hömpölygő köd és az odabenn döglődő oktopusz.
Konrád György

Falevelek szélben –  Ásatás 1.

Konrád György új regényfolyamának első kötete képzettársítások, visszaemlékezések, elmélkedések és fantáziajátékok sorozata. Folyamatos utazás egy életrajz és egy életmű fontos állomásai között az írói szabadság átszállójegyével. Így jutunk el Berettyóújfalutól Budapesten és Berlinen át New Yorkig és Kandorig, az író nevének betűiből összerakott képzelt városig. Gyerekkorától '44-en, '56-on és a rendszerváltáson át napjainkig. Találkozhatunk Konrád családjával, barátaival, pályatársaival és alteregójával, Doktor Kalligaróval is. Oda- és visszautazások: egy ötven évvel ezelőtti félmondat folytatódhat a jelenben, egy évtizedekkel ezelőtti motívum kaphat új értelmet; távoli emlékek és közeli benyomások kapcsolódnak össze az író műhelyében létrehozva egy új epikai formát, a strófákból, egyoldalas etűdökből összeálló regényfolyamot.
Márványi Judit

Kapaszkodók

Márványi Judit a Magvető, majd a Szépirodalmi Kiadó szerkesztőjeként nagy idők nagy tanúja volt. Szerkesztette többek között Eörsi István, Füst Milán, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Polcz Alaine könyveit. De nemcsak munkája, élete is tanúság: még kamasz, amikor a szüleit 1944-ben meggyilkolják; életútja az újrakezdés és az értelmes élet keresésének nagy története. Itt olvasható először az a megrázó és felemelő életútinterjú, amit Csalog Zsolt 1987-ben készített vele. A könyvben emellett helyet kapnak nagyszerű irodalomértelmező írásai Szép Ernőről, Nemes Nagy Ágnesről, de ugyanígy a szüleiről írt visszaemlékezései is, és egy friss beszélgetés a legkedvesebb munkáiról.
Nádasdy Ádám

Nyírj a hajamba

Nádasdy Ádám a megszemélyesítés költője. Minden fontos dolog - a magány, a szerelem, a küzdelem - hirtelen személlyé változik verseiben, és minden személyből fogalom lesz. Jelképek erdeje helyett most párás trópusi őserdőkön, árapály-mosta partokon át vezet a versek útja. Olyan idegen tájakon, amiket csak hasonlatokkal tehetünk otthonossá.

Nádasdy Ádám hét éve jelentkezett legutóbb verseskötettel. A Magvető Kiadó a legújabb verseket tartalmazó Nyírj a hajamba című könyvvel a hetvenéves szerzőt köszönti.

Pál Sándor Attila

Düvő

A düvő egy népzenei szakkifejezés arra a jelenségre, amikor ,,a kontra, a brácsa és a bőgő ritmikailag egybevágóan működik". A Düvő című kötet ezt a világot: a folklórban és a szimmetriában rejlő erőt idézi meg. Pál Sándor Attila versei a népzene hangját imitálva népdalokat, balladákat, meséket írnak újra, virágénekeket, munkadalokat vagy épp legényeseket olvashatunk a kötet lapjain. Ennek a költészetnek van mondanivalója az országról, a versek olyan képét mutatják meg a magyar vidéknek, amely ritkán örökítődik meg ilyen modern, mégis a hagyományokat eredeti módon újrateremtő nyelven. A kortárs fiatal költészetben különösen egyedülálló ez a szemlélet: egy radikálisan szelíd hang szólal meg ebben a friss, szomorú, mértéktartóan szenvedélyes könyvben.
Parti Nagy Lajos

Létbüfé

Parti Nagy Lajos tizennégy év után jelentkezik újra verseskötettel. A Létbüfé a költészet igazi mesterfoka. Parti Nagy lírai teremtménye, Dumpf Endre létiparos itt van újra. 2000 óta írja verseit a kórházkerttől a létbüféig és tovább. Sorai mögött ott a komplett lírai emlékezet, és Dumpf is ott van minden félrecsúszott fülkefényben.

A Létbüfé hatalmas szövegterében minden töredék, és minden egész. Bármerre elindulhat az olvasó, ez a büfé mindig nyitva. Bravúrlíra, az egyik legklasszikusabb műfajnak és beszédmódnak, az elégiának a továbbgondolása; matt-mély vallomás a nyelv végtelen lehetőségeiről, az élet érzéki szépségéről a halál állandó közelében.

Potozky László

Égéstermék

„Felkerült egy kép a Facebookra, hiába csinálták drónnal, még a parlament se látszik rajta jóformán, annyian bejelölték magukat, nincsenek fejek, esernyők se, csak rengeteg név.” A nagy visszhangot kiváltó generációs regény, az Éles szerzőjének új könyve egy olyan utópiát mutat be, amely bármikor valósággá válhat: forradalom tör ki a 2010-es években egy közép-kelet-európai ország fővárosában. Alulnézetből látjuk, hogyan válik egy kívülálló a népfelkelés részesévé, és hogyan gyalogol át rajta a történelem anélkül, hogy azt ő észrevenné. Végignézi, ahogy felfordul körülötte a kiábrándult, kétszínű világ, de a barikádtüzek füstjével együtt a remény is elszáll. Ingerszegény létezés egy ingerült társadalomban, ahol a hősiesség legfeljebb csak félreértés.
Rakovszky Zsuzsa

Célia

Rakovszky Zsuzsa új könyve különleges családregény, a családok hiányairól, a negatív töltésekről. Az egymás mellett élő emberek boldogságkereséséről és társas magányáról. Az egymás melletti elbeszélésről. Vonzásokról és taszításokról. Lázadásról és szabadságról. A példák és minták fontosságáról, arról, mi adható tovább és mi szakad meg sorsszerűen a nemzedékek között. A regény elbeszélője évtizedekkel később értesül arról, lehet, hogy van egy lánya - így kerül az életébe a húszéves éves Célia. Miközben egy gyakorlatilag ismeretlen embernek kell apaként segítenie, óhatatlanul rápillant saját élete idegenségére és gyermeki mivoltára is. A Célia lendületes, érzékeny próza, színes humorral, jól felépített fordulatokkal és a szerzőre jellemző lírai karakterű nagyításokkal, lelki röntgenfelvételekkel.

Spiró György

Kőbéka

Legyen a címe „Kálmánka”? De ki ez a Kálmánka? Legyen „Kálmán vitéz”? Van benne valami, csak éppen Kálmánka nem vitézkedik, bár kitüntetik érte. Legyen a címe „Lipót”? Megtévesztő, mert csak a negyede játszódik a Lipótmezőn, az elmegyógyintézetben. Mit szólnának ahhoz, hogy „Záp”? Húznák az orrukat? A térképen nem található, a főhős mégis oda születik, és oda is tér vissza. De a címnek azt is jeleznie kéne, hogy Kálmánka bebarangolja a fél világot és a különböző korszakbéli Magyarországokat. Előbb-utóbb választani kell a sok kaland közül. A 202. oldalon Kálmánka egy üres medence alján napozgat a gyíkokkal, a medence vízköpőjét, a nyájasan hallgató kőbékát nézegeti, és beszél is hozzá – legyen tehát „Kőbéka” a címe. (Spiró György)
Szécsi Noémi

Egyformák vagytok

A kamera pásztáz: a belvárosi lakásétterem luxusházibulijától, ahol a budapesti kulturális elit felvonul, a romkocsma negyeden át a régmúltat újrajátszó filmsorozat forgatásáig. A dialógus az Angliából hazatért szabad szájú könyvkiadói jogásznő és a filmforgatáson szakértő labilis idegrendszerű történésznő között folyik. Kisebb szerepekben felvonulnak még az örök feladatuk szerint traumákat okozó családtagok, valahai és jelenlegi szerelmek, az állandó női riválisok, a jól induló pályákat kisiklató mentorok, valamint egy kísérteteket látó örökösnő.

Szécsi Noémi harsány színekkel festő, jelenről szóló történelmi regényében futnak össze (vagy feslenek szét végérvényesen) a Bárdy-család történetének a Nyughatatlanokban és a Gondolatolvasóban megismert szálai. Az Egyformák vagytok ugyanakkor önmagában megálló történet. Azt mutatja meg, miért csak akkor válnak láthatóvá a múlt visszajáró kísértetei, amikor ráébredünk, hogy saját életünk szereplői, köztük mi magunk is, kísértetekké váltak.

Szijj Ferenc

Növényolimpia

Növényolimpiát rendeznek Magyarországon, de az is lehet, hogy időközben lefújták - erről különböző emberek különbözőképp vélekednek ebben a könyvben, amelynek névtelen főhőse gyanús üzelmekbe keveredik a temetőben, miközben csak egyik ismerősének próbál segíteni egy újratemetés ügyében. A gyanús üzelmek egyike kifejezetten sok pénzt ígér, csak meg kell találni egy férfit, aki vagy él, vagy már meghalt, kezdetben nem lehet biztosan tudni. De a főhős egy másik vasat is tart a tűzbe: kormányfőtanácsos barátja régi ígérete szerint zsebből fizet majd valami különleges ötletért, amely ország-világ számára hirdetni fogja a kormány nagyszerűségét. Csakhogy mindeközben ott van a múlt, amely lépten-nyomon feljön, mint a talajvíz, és elárasztja a jelent: egy régi nő, egy állítólagos barát, két államvédelmis és az említett kormányfőtanácsos, aki a múltban még nem az volt, hanem épp az ellenkezője. Szijj Ferenc regénye meglepően humoros és megdöbbentően abszurd látomás a mindennapok küzdelmeiről és a hivatalok packázásairól. A poszthumán vízió azonban valójában egy nagy realista regényt takar.
Takács Zsuzsa

A sóbálvány

A kortárs líra egyik legjelentősebb alkotója, Takács Zsuzsa az 1990-es évek vége óta a versek mellett rendszeresen ír prózát is. Friss kötete, A sóbálvány az Élet és Irodalom hasábjain 2016-ban megjelent tárcanovellákat gyűjti egybe. Ezek a látszólag könnyed hangvételű írások távol- és közelmúltunkról, napjainkról és közeljövőnkről szólnak, hangvételük a humor és a groteszk határán mozog; az álom- és víziószerűség talán a legszembetűnőbb vonásuk, s emellett egyfajta olvasónaplóként is felfoghatók. A címben is megidézett visszapillantás a könyv egyik fontos motívuma. A főhős, a szerző alteregójának is tekinthető Z. budapesti értelmiségi, aki - némiképp Gregor Samsára emlékeztető módon - „zaklatott álmából ébredve egy áprilisi hajnalon... rettenetes felfedezést” tesz. Ezután nekilát bolyongani álmaiban és ébrenlétében, e kettő köztes-szövevényes terében, vagy inkább mi magunk bolyongunk szövegről szövegre, lapról lapra Z. világában: hol nekividámodva, hol fanyar mosollyal - mindenesetre mindig van min eltöprengenünk, erről a szerző garantáltan gondoskodik.
Tóth Kinga

Holdvilágképűek

Tóth Kinga első prózakötetében az emberi test gépezet, a szervek alkatrészek, a program hol hibás, hol pontos. A működés alacsony vagy túlzott. Ilyen a betegség. A Holdvilágképűek állapotrajz és örökmozgás. Líra és próza, álom és valóság, hallgatás és beszéd határsávjain a szövegeket a szerző grafikái és röntgenvariánsai egészítik ki. A könyv így hatványozottan áttetsző és átírt közeli képek sorozata lesz, egymáshoz illeszkednek, változnak, módosulnak a történet folyamán, melyben a betegség nem metafora, hanem funkció. Szuggesztív körkörösség jellemzi a Holdvilágképűeket, örvénylő mélyülés, bátor merülés az emberi test, az önazonosság és a méltóság legradikálisabb tétjei felé.
Tóth Krisztina

Párducpompa

Posta, trolibusz, orvosi ügyelet, plázasétány, iskola, végállomás, tömött vasúti kocsi, kutyafuttató - Tóth Krisztina ötven története a mi mindennapi életünkben játszódik. Mintha mi állnánk saját magunk előtt a sorban. Gogol szelleméhez hűen: ha nevetünk, magunkon nevetünk. Már pedig abszurd humorból és empatikus iróniából itt nincs hiány. A Párducpompa elbeszélései groteszken realista pillanatfelvételek, lírai lassítások, precíz megfigyelések arról, miképpen élünk és félünk a mai Magyarországon. Pontos történetek az útvesztésről út közben. A bevándorlásról és a kivándorlásról, a szegénységről és a betegségről. A Blaha Lujza térre az aluljáróból huszonöt lépcsőfok vezet a felszínre, derül ki az egyik írásból. Haza a mélyben. Ilyenek ezek a megható és megrázó novellák is: grádicsonként érzékeljük a különbséget a lent és a fent között, a hatalmi agresszió és az emberi szolidaritás között. A Párducpompa olyan, mintha egy teljes kört mennénk valamelyik trolival: ugyanott vagyunk, mint ahol felszálltunk, mégis máshogy és máshová érkezünk meg.
Tóth Krisztina

Ünnep

Versek Lator László válogatásában - megjelent Tóth Krisztina ötvenedik születésnapjára.

Turi Tímea

Anna visszafordul

Anna Karenina visszafordul a peronról, Emma Bovary a tenyészvásáron a férfiakat méregeti, Solvejg megunja a várakozást, és elköltözik. Turi Tímea verseskötete irodalmi, mitológiai és hétköznapi nők történetein keresztül vizsgálja a nemek közötti munkamegosztás konfliktusait. A férfi-nő kapcsolatok dialektikája a maga összetettségében jelenik meg a versekben, csakúgy, mint a felnőtt élet játszmái: ugyanazok a mozzanatok tűnhetnek megalkuvónak és bölcsnek is. Az Anna visszafordul a szerző előző köteteinek kérdéseit tovább- és máshogy gondolva továbbra is a felnőtt élet döntéshelyzeteit kutatja, a kortárs társadalmi problémákat az egyén megszólalásának lehetőségein keresztül vizsgálva.
Vajda Mihály

Szög a zsákból

Vajda Mihály filozófus, a Budapesti Iskola egykori tagja, Lukács György tanítványa emlékirataiban végigjárja gondolkodása alakulásának útját: szembenéz egykori hiteivel és kiábrándulásaival, kompromisszumaival és kísértéseivel, barátságaival és e barátságok széthullásával, s mindezt friss humorral, nagy adag öniróniával és mély bölcsességgel teszi. A holokauszttúlélő elhallgatásokkal és félelmekkel teli gyerekkora, '56 és '68 traumája, a Kádár-kor értelmiségének dilemmái, a menni vagy maradni állandóan a levegőben lógó kérdése, a rendszerváltás körüli évek reményei és kudarcai mind ott sorakoznak e gazdag életút leírásában. A kötetben olvasható az a nagyinterjú is, amelyet tanítványa és barátja, Kardos András készített Vajdával a Budapesti Iskola felbomlásától a rendszerváltásig tartó időszakról. Jegyzetek, annotált névmutató és gazdag képanyag teszi teljessé közelmúltunknak ezt az egyedülálló perspektívából megírt történetét.
Vida Gábor

Egy dadogás története

„Szülőföldet akartam írni magamnak, mintha csak úgy volna az, hogy írunk egyet, amikor arra van szükség, hogy legyen, vagy lett volna. Senki sem találhat ki magának szülőföldet a semmiből, mindenki hozott anyagból dolgozik.” - ez a hozott anyag ebben a remek regényben Vida Gábor életrajza, amelybe beletartozik édesapja és édesanyja élettörténete mellett, az előző nemzedékek históriája és Erdély történelme is. Az Arad melletti Kisjenőn felnövő író apai ága a mai magyar határtól pár kilométerre élt, anyja Barótról, Székelyföld mélyéről érkezett; ekképpen e két végpont között Erdély egyszerre lesz metafora és nagyon is valóságos ütközőtér, ahol a különböző vallások, nyelvváltozatok, mentalitások, reflexek és tájak játszanak fontos szerepet: formálnak karaktert, adnak távlatot. „Ugyan mi lehetne más a szabadság, ha nem a hitnek a tudással és a valósággal való egybehangzása?” - teszi fel a kérdést a regény lapjain.

Az Egy dadogás története így lesz egy írói pályakép, egy térségnek és magának az önéletrajziságnak is a fantasztikus regénye.

Zilahi Anna

A bálna nem motívum

Zilahi Anna első verseskötete lendületes és kiérlelt pályakezdés. Az elmúlt években a képzőművészként is tevékeny Zilahi nagyszerű érzékkel találta meg azt a területet és nyelvi optikát, amely kísérletező költészete középpontjában áll. Persze mit is jelent a középpont egy olyan állandóan mozgásban lévő, hullámzó médium esetében, mint amilyen a nyelv? És mi lehet a bálna, ha nem motívum? Ebben az érzékeny és filozofikus költészetben a szavaknak nem csak jelentése van és teste van, hanem árnyéka, érzéki kiterjedése. Olvasásunkkal pedig nem csak elevenné tesszük a szöveget, hanem alakíthatjuk is az adott szöveg személyközi jelentésének mélységét és élességét. Zilahi nagyon figyel a nyelv párhuzamos működéseire, arra, hogy mit képeznek le és mit lepleznek el a közlések. Napjaink egyik legtisztább és legeredetibb líráját olvashatjuk.

Magyar Napló

Iancu Laura

Éjszaka a gyermek

Iancu Laura a harmincas költőnemzedék különleges színfoltja. Szóban forgó kötete nem is más, mint egyetlen nagy önátadás és önmegmérettetés a Teremtő színe előtt, szinte észrevétlenül kibontakoztatva egy afféle liturgikus költészetet: verseire a vallásos, istenkereső megszólalás jellemző. Az a benyomásunk, hogy a szövegösszetartó erő a szó- és szintaktikai alapanyag, valamint a szubtilis, spirituális háttér közt, a versekbe önmagát befalazva, Kőmíves Kelemenné alteregójaként maga Iancu Laura. Rímtelen, váltakozó hosszúságú sorokból álló, zaklatott hangú, de nyelvileg fegyelmezett és koncentrált versbeszéd az övé, csángó nyelvjárási fordulatokkal fűszerezve, de visszafogottan, mértéket tartva ezek használatában. Borús hangulatú, „fázós” mondatokkal húz be különös világába minket Iancu Laura; a kötet verseinek és poétikus prózai írásainak mégis reménykedő, meghitt végkicsengésük van: „Fekete kendőm sarka rózsa, / aprócska, anyám varrta.”
Majoros Sándor

Az ellenség földje

Az első világháború történetét az irodalom mélyrehatóan feldolgozta, de még mindig vannak benne olyan területek, amelyekhez a fölfedezés izgalmával lehet közelíteni. Majoros Sándor egy irodalmi szempontból ismeretlen terepet, a szarajevói merénylettől a Drina folyó mentén bekövetkezett első csatáig tartó időszakot mutatja be. A különböző helyszíneken, más-más szereplők által elbeszélt történeteket a háborús készülődés fűzi össze: a Monarchia hadserege Bosznián át vonulva készül a szerbek elleni összecsapásra. Csakhogy a könnyű győzelem reményétől feltüzelt katonák már ebben a számukra furcsa, idegen világban is beleütköznek valami megmagyarázhatatlan akadályba, ami arra készteti őket, hogy átértékeljék a háborúval kapcsolatos elképzeléseiket. Majoros Sándornál jobban egyik kortárs magyar író sem ismerheti Boszniát, hiszen a jugoszláv időkben ebben az országban töltötte katonaidejét. A korábbi köteteiben megalapozott és szinte már védjegyévé vált történetmesélő hangját ebben az irodalmi közegben is remekül érvényesíti, új színterekkel gazdagítva írói világát.

Manó Könyvek Kiadó Kft.

Kalapos Éva Veronika

Muszáj?!

A Muszáj?! című ifjúsági könyv, ami az Ellenpontok sorozathoz tartozik, két különböző szemszögből mutatja be ugyanazt a történetet. Zsombor és Ábel annyira különböznek, hogy maguktól sosem állnának szóba egymással, ám amikor a szüleik egymásba szeretnek, hivatalosan egy család lesznek. A család közös síelésre indul, ahol az ellentéteket nem lehet többé a szőnyeg alá söpörni. Ez az egyszerre könnyed és komoly történet hűen mutatja meg Zsombor, a menő, vagány, szerepelni szerető, diákdirinek készülő kamaszt éppúgy, mint Ábelt, aki cseppet sem a társaság középpontja, és a történelemkönyvekkel otthonosabban érzi magát, mint a lányok közelében. A Muszáj?! nem csak a különböző személyiségtípusok összeütközéseit mutatja meg, hanem egy patchwork család összecsiszolódásának nehézségeit is.
Kolozsi László

Apufa

Mindannyiunkban él egy apufa. Csodás ereje van, hisz a szeretetben és a gondoskodásban. Ez a megindítóan szép történet egy diófa - egy apa és két fia kapcsolatát mutatja be. Egyaránt szól a gyerekekhez, akik hallgatják és a felnőttekhez, akik olvassák nekik. Vagy mindenki magának. Nem tanítani akar, csak mesél, mégis, aki elolvassa rohan az apukájához és átöleli. "Apa azt mondta, a diófa árnyéka nélkül szinte semmit sem ér a ház. Ha kell, mondta, erre teszem fel az életemet, hogy megvédjem a fát. Nem kert nélküle a kert. Anya nevetett. Ha ennyire fontos neked, hagyta rá apára, akkor maradjon. És letett arról, hogy kivágás mellett kardoskodjon."

Noran Libro Kiadó

Balogh Robert

Durva a nyár

A regényt rasszista gyilkosságok ihlették. A főhős egyedül maradt életben a családjából, egyformán idegenül mozog Budapesten, Amszterdamban és a „Telepen”. Mihez kezd az életével ez a sem nem kamasz, sem nem felnőtt férfi? „Az ember mindenképpen hibás egy kicsit.” Tépelődik, szenved, csábít és elcsábul. Nem törődik semmivel vagy végül bosszút áll? A regény sodró tempójú kortárs magyar tabló, vádirat, az egymás után újból és újból felbukkanó szálak – álmok, emlékek, tűnődések – folyvást összebogozódnak: a hős identitását keresi.
Káli István

A szemfényvesztett

A 20. század derekán, majd második felének elején a világnak ezen a közép-kelet-európai részén volt egy jókora tömegnyi ember, akik eleinte nagyon igyekeztek alkalmazkodni a rendhez, aztán valamiért meghasonultak, s a kezdetben villódzó fény, mely a tekintetükből áradt, mindössze arra volt jó, hogy később még szembetűnőbb legyen, amint fokozatosan vagy hihetetlen gyorsasággal kihuny a szemük ragyogása. Közéjük tartozott Kormos Albert is, akihez a kor történetei véletlenül vagy kevésbé véletlenül kötődnek, s aki köré, de inkább akire e történetek hordalékai, piszkai lerakódtak. Vele is az történik élete során, ami sokakkal, akik abban a korban és ott éltek, annyi különbséggel, hogy ő néha tudja, minek részese, néha éppen csak megsejti, de legtöbbször fogalma sincs róla. Ezért aztán – bár amúgy megbecsült ember, a tudása, a szorgalma érték, s ő emberi természetéből fakadóan mindent meg is tesz, hogy a megbecsülést, a tudást, a szorgalmat javakra váltsa, újabb meg újabb bizonyítékokat mutatva fel arra, hogy nem élt hiába – semmivel nem, vagy alig befolyásolja saját sorsának alakulását. És amikor közel az ötvenhez, egy emberélet szempontjából rövidke idő alatt a saját rendje is felborul, ereje fogytán úgy érzi, minden elmúlt, ami szép volt. Magába zárkozik, és a szinte folytonos álmatlanság napjai, hetei, hónapjai alatt állandóan a külső okokat kutatja, míg fel nem vetődik benne, hogy az okot talán önmagában kellene keresnie.
Kőszeghy Péter

Regénytöredék barátnémhoz

Kőszeghy ál-életrajzi regénye alapvetően két témát jár körül: a gyűlölt szocializmust és az imádott szerelmet. Megtudhatjuk belőle, hogy ő ölte meg (igaz, álmában) Kádár Jánost, s hogy történet helyett – képek vannak. Írása – mint regényében olvasható – lassú lépkedés az idő nyomában. Az amikorok bizonytalan nyomában. Tulajdonképpen mindig a kivégzett apa nyomában. Pár bekezdéses fejezetek és elbeszélés ívű részletek fonódnak össze az életesemények hálójában, míg csak be nem következik a vég: hősünk immár a mennyországban kommentálja a történteket. De a vég után is van élet, az elbeszélőt túlélők élete, így Perőcsényi Kataliné, a csinos, formás (bár kicsit nagy fenekű) tudományos segédmunkatársé, akire az MTA a főhős hagyatékának leltározását bízta.
Szántó T. Gábor

1945 és más történetek

Szántó T. Gábor kötetének címadó elbeszéléséből Török Ferenc rendezett játékfilmet, mely a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválról és az amerikai Miamiból is közönségdíjjal tért haza. Tudjuk, mi történt a II. világháború Európájában, de tudjuk-e, mi történt közvetlenül utána a hazatérő zsidókkal, a kitelepített svábokkal, a lakosságcsere áldozatául esett felvidéki magyarokkal? Mi történt azokkal, akik saját kezükbe szerették volna venni az igazságszolgáltatást? A 20. század Közép-Európájának nagy társadalmi drámái éppúgy témái e felkavaró kötetnek, mint az egyéni sors: hogyan feszíti szét a vágy a mindennapos normák és szokások kereteit, hogyan tesz tönkre, vagy vet másik földrészre életeket? Mi történik az emberrel, ha férfitestbe születik, nőként kíván élni, de választott hivatása vallási normák betartását írja elő? Mi lesz a sorsa az élete első szerelmét átélő kamasznak, akinek tanárnője a fiú legjobb barátjára vet szemet, és gonosz játékot űz a serdülőkkel? Mi lehet a végzete a paraszti sorban megesett asszony süketnéma fiának, aki végső kirekesztettségében az emberi társadalomból, az állatoknál keresne vigasztalást? Amikor a történetek végére érünk, nem úgy tesszük le Szántó T. Gábor kötetét, ahogyan írói világába beléptünk. Miközben olvassuk, átírhatja életünket, gondolkodásunkat.
Szilágyi Ákos

Bábuk ura

„A kéziratok a legkülönfélébb szibériai és transzszibériai lelőhelyekről kerültek elő: részben Alekszandr Petyofi (magyarán: Posztpetőfi Sándor) kései burját, mordvin, cseremisz és szkíta leszármazottai őrizték meg kegyeletből ezeket az ő számukra tökéletesen érthetetlen, mindazonáltal szent családi ereklyeként tisztelt szövegeket, részben a cári Ohrana, a szovjet Cseka, az NKVD és a Katorga i Gulag nemrég megnyitott archívumaiban maradtak fenn – többnyire a feljelentésekhez csatolt hiteles másolatok formájában.”
Vörös István

Thomas Mann kabátja

Milyen egy zseniális regény vagy zenemű? Érezni rajta, hogy szerzője akarva vagy akaratlanul szerződést kötött az ördöggel? Ha Goethe a nagy politikai karrierre szomjas tudós és az ördög kapcsolatát mutatja be, Mann egy nagy zeneszerző zsenialitásának árát, akkor ebből a könyvből megtudhatjuk, hogy egy egyedileg szabott nagykabát ára is lehet a zsenialitás. És a zsenialitás eléréséhez szinte mindig külső segítség kell. Az ördögtől? Akár. De lehet máshonnan is. Ez a regény a kabátszabás túlvilági kalandjait úgy próbálja feltölteni a szükséges mértékű zsenialitással, hogy segítséget kér egy másik kabát, egy magyarországi gyerek kabátjának történetétől. És ha ezek nem alkothatnának együtt regényt, ahogy, mondjuk, a fekete és a fehér alkotja bizonyos mintázat mellett a pepitát, akkor jön a történetszabó, és e történet kiszabásakor egy emberinél zseniálisabb világ és társadalom képe is földereng. Az elefántoké. De csitt, a titokra csak a könyvből derülhet fény. Mert van titok, és van fény, ami ezt a derűt ránk szórhatja.

PONT Kiadó

Szávai Géza

A lábnyomok

Figyelembe véve, hogy a Wikipédia is egyből ezt a mondatot hozza fel a szerzőről: „A változatosság igézetében alkotó Szávai Géza azt vallja, hogy minden regénye: külön műfaj” – indokolt a kérdés, hogy (e felvetés értelmében) mi is A lábnyomok című regény? Izgalmas, sodró olvasmány. Kortárs történet, hozzátartozó előzményekkel. Két – András nevű – fiatalember párhuzamosan alakuló élettörténete körül újabb életek és újabb történetek. Ám e két fiú sorsát a regény első mondatától az utolsóig előtérben tartja a szerző. A fiúk unokatestvérek. És mindkét fiú (Becze András és Bálint András) azért lett András, mert mindkettőjük édesanyja (akik testvérek!) édesapjukra, a legendás Deák Andrásra akart emlékezni a névadással… Nincs ebben semmi különös, „fel sem tűnik”, de a regény olvasása során ilyen furának tetsző „jelentéktelenségek” mögött szinte észrevétlenül sejlik fel egy-egy újabb dimenzió. Kételyek merülhetnek fel, mert: jó az, ha mindkét lánytestvér Andrásnak kereszteli a fiát? Ha a szeretet máris rivalizálás? Az önazonosság leheletfinom körei sérülhetnek? Szávai regényének történetei sok ilyen „fel sem tűnő” mozzanatok természetes közegében alakulnak, és már meg sem lepődünk, amikor megjelenik a természetellenes, magányos lábnyom. Egy hómező közepén látott egyetlen, magányos bakancsnyom titkát – hogyan kerülhetett oda, ki hagyta maga után – meg lehet fejteni? Ez akár pszichológiai felmérés része, hadi alkalmasság tesztelésére, vagy kísérlet a csoda fogalmának megközelítésére. A lábnyommal Deák András testi-lelki jó barátja, Ráduly József szembesül egy második világháborús angliai kiképzőtáborban. A sorsok, élettörténetek zuhataga mögött történelem, rendszerváltozás. Rokoni, baráti, szerelmi kapcsolatok szakítópróbái. És végig kísért a magányos lábnyom. A kapcsolatok intenzitásár két szenvedélyes hétfejű sárkány példázatával is utal a regény: ha teljes lényükkel összeölelkeznek, és csókolóznak, ott hét fej tapad hét fejhez. De ha ezt csak négy-négy fejjel teszik, „akkor még maradnak fejeik az élet egyéb dolgaira”… Ám a fél lábnyom végzetesen tartozik – egyvalakihez, egyvalamihez. Szávai Géza műve miközben a szereplők sorsát követve kibontja önmagát, szinte észrevétlenül maga is (mint regény) felsorakozik. A lábnyom című Karel Capek elbeszélés egy részletét a műbe is beidézi Szávai, de azt már csak az igen figyelmes olvasó tudatosítja, hogy amikor a halott Becze Andrást láttatja a szöveg, aki „fekszik, mint hatalmas, formátlan nyom a homokban”, az szinte szó szerinti idézet David Hume híres filozófiai esszéjéből (Tanulmány az emberi értelemről). Szávai Géza izgalmas műve – egyetlen lábnyom mellett egy következő lépésre várni – krimi, társadalmi és (rejtett) filozófiai regény.
Szávai Géza

Harmincdekás Pistike színházi ruhája

„A magyar kislány először van Magyarország fővárosában. Az édesapja fiatal magyar író, ő is ritkán fordulhat elő Magyarországon, Magyarország fővárosában. Szávai Géza a magyarok lakta Székelyföldön, Erdélyben született, de mire (1950-ben) megszületett, addigra az európai nagyhatalmak Erdélyt Romániához csatolták, ezáltal létrehozták az európai kontinens legnagyobb létszámú nemzeti kisebbségét: az – immár – romániai magyarságot. Szávai Géza generációja a második világháború utáni kelet-európai kommunizmusok őrületében cseperedett, és szerencsétlenségükre Romániában az igen hatékony kommunizmust kisajátította a román sovinizmus, mely románná akart kényszeríteni mindent és mindenkit a romániai Nap alatt. A Budapesten napokon át mozgólépcsőző kislány édesapja fura jelenségként érzékelhette magát. Mert hogy a fenébe' magyar írónak lenni a magyarokat felszámolni akaró kommunista Romániában? Hát volt valami kis önelégültség-érzet Szávai Eszter apjában: lám, itt van ez a magyar kislány Magyarország fővárosában. Ahová az apa is csak néhányszor juthatott el. Ez talán a negyedik alkalom volt, hogy a harmincas évei elején járó magyar író tizennégy napot Budapesten tartózkodhat.” „Önvallomás-könyv” - jellemezte egyik recenzense a könyvet. Az író is nagyon fiatal némelyik elbeszélés születése idején, de nemcsak pályakezdő írásai sugalmazzák az örökösen visszatérő kérdést: a bűntelen gyereket miért bünteti még az Isten is?! Könyvének újabb keletű prózáiban Szávai Géza bepillantást enged saját sorsába, életébe is, műveinek gyerekvilága pedig (Csecsemőeposz) születésünk-kori érzékeny ősállapotunkig terjed: amikor nagyon törékeny lényekként vívjuk gigantikus küzdelmünket a létezésért.

PRAE.HU Kft.

Molnár T. Eszter

Szabadesés

Egy életközepi válság pszichológiai regényeként, bűnregényként és krimiként olvasták eddig leginkább Molnár T. Eszter Szabadesés című regényét. Az írónő a könyv megírásának ideje alatt hosszú ideig Freiburgban élt, s így, akárcsak Kun Árpád, más társadalmakat is megismerve más tapasztalatokból is táplálkozik a prózája. Megjelenést követően Bán Zoltán András a Magyar Narancsban rögtön a következőket írja: "íróilag hasznos döntés, hogy Molnár T. Eszter a mai Németországba teszi regénye színterét. Szereplői zömmel németek, kivétel a titokzatos szajha, Magdalena Becker, aki félig magyar. De akkor mennyiben magyar ez a krimi? Éppen csak. Viszont, mivel a szereplők szabadságfoka nyugat-európai (a nyomozó itt ügyvéd), minden erőltetés és kényszeredettség nélkül gördül előre az elég leleményes cselekmény. A bűnösök lelepleződnek, de közben Peter Brenner, az ügyvéd élete szilánkokra hasad. Vagyis valamiféle lélektani családregény is el van rejtve a könyvben, ami növeli értékét, miként az alapos német helyismeretet mutató miliőrajz. Igazából egyetlen szó festi a legtalálóbban Molnár T. Eszter munkáját: tehetség." Nagy Koppány Zsolt a Magyar Időkben azt emeli ki, hogy a szerző "két ifjúsági regény után olyan izgalmas (természetesen felnőtteknek szóló) krimit ír, amelyik alatt beszakad az asztal, és amelyik annak ellenére lesz – csak úgy, mellékesen – egy család és egy ember széthullásának sebészi precizitású krónikája, hogy bevallottan nem akar a magasirodalom részéről picit lenézett krimi műfajánál többnek látszani". A fentiek – és a többi, a Szabadesésről született kritika – arra mutatnak rá, hogy Molnár T. Eszter olyan nyelvet, olyan regényformát, műfajt talált, amely által sokakhoz képes szólni, és mégis van mondanivalója, szembesít saját esendőségeinkkel, élethazugságainkkal.

Scolar Kiadó

Czinki Ferenc

A pozsonyi metró

Pozsonyban nincsen metró. Tervben volt, hogy legyen, el is kezdődtek a munkálatok, de végül a félkész járatokba beköltözött az Ördög. Czinki Ferenc kisregénye a balladák világát idézi. Két idősíkon – a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, valamint 2014-ben – követhetjük nyomon a rejtélyes történetet, amelyben két fiatal eltervezi, hogy megöli a jóságot. Közben a célvonal előtt pár méterrel köddé válik egy teljes lóversenyfutam, kajakosok eveznek fejjel lefelé a Dunán és a görög mitológia testet ölt a XX. századi Kelet-Európában. A pozsonyi metró a várakozás regénye. A kérdés csak annyi, hogy ki érkezik meg előbb: aki megváltást, vagy aki kárhozatot ígér…
Ferencz Mónika

Hátam mögött dél

„Ami a gyermekkorból megmaradt, elfér egy gyűszűben”, és ebből a gyűszűből felkel aztán a Nap, hogy később nyugovóra térjen a felnőttkor világában. Hiszen ahogy a döntéseinknek, úgy a kényszerű élethelyzeteknek is megvan a maga iránya, legalábbis ez az, ami Ferencz Mónika első kötete alapján egy egyszerű iránytű négy sarkával is leképezhető. A kötet főtengelyén dél jelenti a magas hőfokon égő, impulzív időszakot, észak pedig a lassú megnyugvást, amit a skandináv erdők és gleccserek árasztanak magukból. „A gyermekkor legnagyobb hazugsága szerint bármerre fordulsz északnak tartasz”, és ha ez valóban így van, akkor előbb utóbb mögéd kerülnek a nehéz időszakok.
Gerlóczy Márton

Mikecs Anna - Altató

Gerlóczy Márton regénye családi naplók, levelezések, néprajzi, prózai és lírai művek felhasználásával készült, de vázát két nagyobb lélegzetvételű írás, Gerlóczy nagyanyjának, Jékely Mártának, és dédanyjának, Schéfer Idának az emlékirata adja. Az erdélyi családtörténetben úgy illeszkednek egymáshoz a női sorsok, mint a hajfonatban a szálak. Beletörődés, reményvesztettség, fájdalom, kitörni vágyás, csendes lázadás feszegeti szét és tartja mégis együtt a megtépázott életeket.
Györe Borbála

Engedély magamnak

Tágas, napsütötte szobában a bezártság nyomasztó érzése. Elveszett gyerekkardigán a múlt. Vajon kihunyt minden fény, vagy csak a szemhéjunk zárult le? Györe Bori verseinek világa egyszerre könnyed és fullasztó. Azt állítja, nem történt semmi különös. És valóban úgy is érezzük, nem történt. Hiszen a tragédia magától értetődő, ha az életről beszélünk. Az utolsó szó jogán.
Herczeg Szonja

Kis üdítő, kis krumpli

Tinik hamburgere után takarítani nyugdíjaskorban. Láthatatlan depressziótól és szorongástól szenvedni. Egy „barát” váratlan támadása után vacogni a hideg földön, várva a segítséget, ami talán sosem jön el. Egy széthulló párkapcsolat két oldalán lenni. Táblával ajánlgatni az ötszáz forintos gyrost. Bosszúból gyilkolni. Átlagos emberek fiktív történetei kicsit sem átlagos, ám lehetséges befejezésekkel. Bármiféle egyezés a valósággal csak a véletlen műve lehet.
Karafiáth Orsolya

Szirén

Karafiáth Orsolya a függés lélektanát járja körül novellafüzérként is olvasható családregényében. Az első pillantásra lazán összefűzött emléktöredékek sorának ható, ám valójában szinte mániákus tudatossággal megszerkesztett történet három generáció nőtagjainak életén keresztül mutatja be, miképpen cipeljük tovább a korábbi nemzedékek, anyáink terheit, szorongásait és függőségeit egy olyan világban, ahol a gyerekek éppúgy nem számítanak, mint a férfiak.

Typotex Kiadó

Orosz István

Szent Rinocérosz gyermekei

Hosszabb-rövidebb írások, egy grafikai műterem folyamatosan gyűlő melléktermékei. Néha pihenésképpen, máskor emlékeztetőül, olykor felkérésre született szövegek. Talán figyelemfelkeltő gesztusok. Orosz István grafikus, képzőművész, könyvillusztrátor, rajzfilmek rendezője és művésztanár. A műfajok, a technikák, az alkotói fortélyok, amelyek e könyvben szóba kerülnek, mind olyanok, amelyekben ő maga is járatos, vagyis „a körön belülről” képes tudósítani. A könyv legtöbb írása kortársakról, kollégákról, sőt barátokról szól, de ha történetesen egy 17. századi pályatárs munkáit méltatja, akkor is személyes közvetlenség, kortársi rokonszenv érződik a szavain.A különös cím Albrecht Dürer híres Rinocéroszára utal, az ötszáz éves fametszetre, amely a mai grafikusok számára is jelkép. Címerállat. Dürer sosem látott ilyen lényt, így mindez az alkotói képzelet teremtő erejének pátoszát is közvetíti, de ha valami pajkos iróniát – esetleg öngúnyt – olvasunk ki belőle, akkor sem járunk messze a szerző szándékától.