Jelöltek 2017

Kántor Péter

Valahol itt

Ajánló
Kántor Péter lírájában van valami mélyen és zsigerien otthonos - akkor is, ha az otthonok elvesztését, azok hiányát, az otthontalanság tapasztalatait írja verseiben. Ez fakad e líra személyes közvetlenségéből és gazdag modalitásából, és abból az evidenciából, hogy Kántor Péter otthon van a költészetben. Új kötetében az életmű eddigi nagy témái és motívumai némiképp más perspektívát kapnak, más fénytörésben jelennek meg. Munkásságában a privát és a közélet szálai elválaszthatatlanul közel esnek egymáshoz, ebből az elektromosságból újabb nagy közérzetversek születtek, olyan darabok, amelyekben a lírai én életének különböző terei összekapcsolódnak. Ennek konkrét topográfiai jele e kötetben is a Kossuth tér, mely egy sarokra van a költő lakhelyétől, és így lesz személyes hely a magyar történelem és politika egyik legfontosabb-legszimbolikusabb teréből. A kötet másik fontos motívuma az emlékezet mechanikájának leírása: korábbi életpillanatokat, találkozásokat idéz fel újra Kántor. Képleírásaiban többek között Vermeer, Van Gogh, Lucian Freud festményei állnak a költemények fókuszpontjában; de Kántor nem leírja a képet, hanem újrateremti azt poétikája eszközeivel. A versben így nemcsak a festmény lesz benne, hanem keret gyanánt a festőt is rákomponálja. Az új kötetben is találkozhatunk a költő különleges figurájával, ahogyan egyszerre fedezi fel a nüanszok örökkévalóságát és a metafizika pillanatnyiságát.
CV
Kántor Péter Kántor Péter 1949-ben született, Budapesten. Költő, műfordító. 1973-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol-orosz, majd 1978-ban magyar szakon szerzett diplomát. 1973 és 1976 között budapesti középiskolákban dolgozott nyelvtanárként. 1984 és 1986 között a Kortárs munkatársa. 1990-91-ben Fulbright ösztöndíjas az Egyesült Államokban. 1997 és 2000 között az Élet és Irodalom versrovatvezetője. Verseskötetei: Kavics (1976), Halmadár (1981), Sebbel-lobbal (gyerekversek, 1983), Grádicsok (1985), Hogy nő az ég (1988), Napló 1987-1989 (1991), Fönt lomb, lent avar (1993), Mentafű (válogatott versek, 1994), Búcsú és megérkezés (1997), Lóstaféta (2002), Trója-variációk (2008), Kétszáz lépcső föl és le (gyerekversek, 2005), Megtanulni élni – Versek 1976-2009 (2009), Köztünk maradjon (2012). A brémai muzsikusok című gyermekdarabját 1999-ben a Stúdió K mutatta be (Fodor Tamás rendezte). Fontosabb műfordításai: Pilnyak: Meztelen év (1979), Remizov: Testvérek a keresztben (1985), Puskin : A kapitány lánya (2009). Válogatásában jelent meg az Új kabát, utolsó esély – kortárs brit költők antológiája (1993). Visszanéző címmel kortárs költők esszé-antológiáját válogatta és szerkesztette (2000). Verseit több nyelvre lefordították; több nemzetközi költői fesztiválon szerepelt Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, Afrikában, Kínában. A Magvető Kiadónál megjelent művei Halmadár (1981), Grádicsok (1985), Hogy nő az ég (1988), Búcsú és megérkezés (1997), Lóstaféta (2002), Trója-variációk (2008), Megtanulni élni - Versek 1976-2009 (2009), Köztünk maradjon (2012), Egy kötéltáncos feljegyzéseiből (tárcanovellák) (2016), Valahol itt (2017) Díjai Wessely László-díj (1990), Déry Tibor-jutalom (1991), Fulbright-ösztöndíj (1991), Füst Milán-jutalom (1992), József Attila-díj (1994), Soros Alkotói díj (1999-2000), Vas István-díj (2004), Babérkoszorú-díj (2007), Palládium-díj (2009), Radnóti-díj (2012), Artisjus Irodalmi Nagydíj (2013) Tagja a Szépírók Társaságának, a Digitális Irodalmi Akadémiának és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. A szerző portréját Szilágyi Lenke készítette.