Skip to main content

Vörös István: Aki nevetve született

Vörös István:
Vörös István drámaíróról a rendezők: Vörös István mesél. Mesél gyereknek, felnőtteknek, mindenkinek, aki meg akarja ismerni a világot a maga végtelenségében és apróságában egyszerre. Mítosszá változtatja a hétköznapokat, és hétköznapivá a csodákat. Nem bántja a valóságot, nem zúzza szét, csak átereszti a maga különleges szívén és agyán, értő módon, szeretettel. Jó mesével találkozni olyan, mintha valakivel beszélgetnék a világmindenségről. Vörös István meséi ilyenek, közelebb kerülünk általuk a mindenséghez és megpillanthatjuk magunkat annak tükrében. Rólunk szólnak, körülöttünk lebegnek. (Veres András) Vörös István drámáinak alakjai kiismerhetetlenek. Akárhogyan próbáljuk őket elkapni, kisiklanak kezeink közül. Aztán egyszer csak elénk állnak, és mondanak valamit, amivel megfognak. De ez sem biztos. Lehet, csak azért mondják, hogy tovább sasszézhassanak. Aztán megint szembefordulnak, és elkapnak újra. (Zoltán Gábor) Írótársat kerestem. Zelki János barátom, aki akkoriban a Magyar Rádió Irodalmi Osztályán dolgozott, segített a magyar kortárs írók legjavából megtalálni az igazit. Ő „közvetítette ki” Vörös Istvánt is, aki – miután megismerkedett a Baltazár Színház színészeivel – igent mondott a kapcsolatunkra. Már az első, Repülési engedély – angyaloknak című darabból kiderült, hogy Istvánhoz lelkem legmélye kötődik: a szövegbe belecsempészte a titkaimat anélkül, hogy elárultam volna. Majd folytatta ezt a cinkos és felkavaró feltárást, mindig eljutva a lényeghez az Aki nevetve született, a Kőválasz, az Arany lépés című színdarabokban és az Örök Naptár, valamint a12 Parancsolat című könyvekben is. Ismeretségünk túl van a tízéves jubileumán, újabb és újabb közös művek születése előtt állunk. Ennek a titkát hadd áruljam én el: kapcsolatunk kimondatlanul is Isten színe előtt köttetett, az effélét mind a ketten komolyan vesszük… (Elek Dóra) A Napkút Kiadónál ez a második drámakötete, először Ördögszáj (2011)

Vörös István (Budapest, 1964. szeptember 20.) József Attila-díjas költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyugati Szláv Nyelvek Tanszékének vezetője, a Kreatív Írás program oktatója. A József Attila Kör, a PEN Club, a Művészeti Alap és Szépírók Társaságának tagja.

1964. szeptember 20-án született Budapesten. Tanulmányait az ELTE Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán kezdi, majd az ELTE magyar-történelem, később magyar-cseh szakos hallgatója. Közben három félévet a prágai Károly Egyetemen, egyet a New York-i Columbia Egyetemen tölt. 1987-90 a Művészeti Alap ösztöndíjasa, 1994-96 az ELTE BTK TMB ösztöndíjasa. 1997-től Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít magyar és cseh irodalmat, 2004 óta Lackfi János mellett a Kreatív Írás program egyik oktatója. 2006 nyarától ösztöndíjjal egy évet Berlinben tölthetett, aminek több verses- és prózakötet lett az eredménye, többek közt aTao-tö-king ihlette versciklus, a Saját tao, amely a Vörös István gép vándorévei című kötetben jelent meg. Németül is publikált, illetve Švejk gyóntatója című novelláskötete 2010-ben bolgár nyelven is megjelent.

A Művészeti Alap Ösztöndíja, 1987–90
IRAT-különdíj, 1989
IRAT-nívójutalom, 1993
Móricz Zsigmond-ösztöndíj, 1993
Soros-ösztöndíj, 1995
Jan Smrek-különdíj (Pozsony), 1998
Az irodalomtudományok kandidátusa, 1998
Déry Tibor-díj, 1998
Füst Milán-díj, 1998
József Attila-díj. 2003
Vilmos-díj, 2004
Premia Bohemica-díj (cseh irodalmi díj), 2005

22 kötet mögötte