Skip to main content

Vathy Zsuzsa: Kávérajzok

Vathy Zsuzsa:
Vannak még polihisztorok? Megváltható-e a világ, ha négy-öt magyar újra összehajol? Vagy csak „hivatásos” álmodozók vannak? Vathy Zsuzsa új könyvében korunk művészetfelfogását, s benne a lehetséges kultúrcsinálókat keresi-elemzi. Főhőse afféle tudósember, aki rendszeresen szimpozionokat tart, az asztaltársaság dizájnerekből, építészekből, tanárokból áll. A „kávézós” beszélgetések okán-folytán térben és időben vándorolunk: a hetvenes-nyolcvanas évek szocialista országainak világa is megjelenik, a „tűrések-tiltások-támogatások”, az első nyugati utak, a tapasztalatcserének nevezett-álcázott ösztöndíjak, a nagy találkozások időszaka. És a besúgók jól megtervezett hálózata is... Fragmentált kisregény ez a művészetről, szabadságvágyunk szimbolikus kiéléséről, az emberi szellemről: kór- és körkép a közelmúltról.

1940. április 15-én Pápán született, ebben a városban érettségizett 1958-ban.
1964-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerzett diplomát, majd öt évig a Százhalombattai Olajfinomítóban dolgozott mérnökként.
Első írásai az Új Írás című irodalmi folyóiratban jelentek meg. 1964-ben Budapestre költözött, 1971-től újságíró, 1980-tól a Képes Hét szerkesztője, majd a Kortárs munkatársa.
1986-ban József Attila-díjat kapott.
1992-től szabadfoglalkozású író, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Életművében elbeszélések, kisregények, regények és riportok színpompás sora található.

Díjai:

1975 – Móricz Zsigmond ösztöndíj
1981 – SZOT-ösztöndíj
1986 – József Attila-díj
1986 – A Móra Könyvkiadó nívódíja
1986 – Az Év Könyve Jutalom
1990 – A Magvető Könyvkiadó Nívódíja
1996 – Szobotka Tibor-díj
2000 – A Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztje
2010 - Márai Sándor-díj