Skip to main content

Sajó László: Magyar versek

Sajó László:
Sajó László immár húsz éve írja „Magyar versek” című ciklusát magyar költők haláláról (életéről) Janus Pannoniustól Utassy Józsefig, e ciklusokat rendezte kötetbe. A költő „rengeteget merít pályatársaitól (pályatársak alatt bátran érthetjük Balassitól Baka Istvánig, sőt napjainkig bármely költőt), verseit végül mindig saját költészete képére képes formálni. Virtuóz gesztussal végigszánkázik a teljes(ség érzetét keltő) magyar irodalmon és történelmen. (…) A Magyar versek az utóbbi évek egyik, sőt talán legegyenletesebb és legjobb verseskötete.” (Nyerges Gábor Ádám) „Sajó László világképe – amelyet mai költészetünkben ritkaságszámba menő eltökéltséggel és makacs következetességgel épít – sötét színekben rajzolódik ki. Patetikus iróniája térben és időben egyaránt kiterjed, így a költészet idejében is: újraírja és egymásba írja a magyar és a világlíra nagy alakjait és motívumait. (…) Tizenhét kötet van Sajó László mögött. Vállalkozása mindeddig méltatlanul kevés figyelemben részesült.” (Várady Szabolcs) „Sajó László a mai magyar líra egyik legeredetibb és legszabadabb alakja. Szabad, mert használja és nem alkalmazza a formát, és szabad, mert nem fogadta be igazán a kánon. A periféria számára ideális hely: onnan be lehet látni mindent.” (Svébis Bence) Az Aegon-díjra ajánlással szeretnénk elérni, hogy e kitűnő könyv és Sajó László eredeti, kiváló költészete a középpontba, a figyelem középpontjába kerüljön.

Sajó László 1956-ban született. Az ELTE BTK magyar–népművelés szakán végzett 1981-ben. Tanulmányai idején a Magyar Írószövetség Irodalmi Szakosztályának ösztöndíjasa volt. Folyóirat-publikációk (Napjaink, Új Írás, Kortárs, Vigilia, Jelenlét) után 1986-ban jelent meg első verseskötete a Móra Kiadó Kozmosz Könyvek sorozatában (Napkeleti pályaudvar). További verseskötetei: A kavics helye (1992), Földön vonuló felhők (1994), Fényszög (1995), Vendégkönyv (1997), Negyednap (1999), Éjszakai járat (2001), Válasz búcsúlevélre (2003), Dögcédulák (2004), Evangélium szerintem (2005), Szünetjelek az égből (válogatott versek, szerk. Várady Szabolcs – 2006), Istentelen színjáték (2007). A szerzőnek a Magyar Narancsban rendszeresen megjelenő írásaiból, egotripjeiből válogatott, Burger Barna fotóival illusztrált prózakötet (Öt és feles) 2008-ban jelent meg. A 2009. évi könyvhéten Sajó László Írottkő című regénnyel („emlékkönyvvel”) jelentkezik: 1966, egy tízéves gyerek fejlődési-nevelődési regénye a tízéves Kádár-korban – érdekesség, hogy a szerző ezt a tanévet Ottlik katonaiskolájában töltötte, mint logopédiai „növendék”…
Irodalmi tevékenységéért Sajó László Móricz Zsigmond-ösztöndíjban (1988), Soros-díjban (2000) és Déry-díjban (2005) részesült.