Skip to main content

Gyárfás Endre: Mátyásföld, alkonyuló éden - Holokauszt-életek 4.

Minden megvolt, hogy a kisfiúnak idilli gyerekkora legyen. Szorgalmas szülők, bölcs nagymama, „saját” kutya, nagy kert, patakpart, szomszédlányka...Csak hogy az eszterláncot láncbombázás zavarta meg, a bújócska terepe az óvóhely lett, az égből pottyant alvóbaba robbanóanyagot rejtett.
Mialatt elsős füzetében a betűk szavakká, mondatokká, verssé álltak össze, a Horthy-korszak törvényeinek betűi sárga csillagot parancsoltak a matrózkabátra, halálmenetbe sorolták az apát, gettóba zárták a családot.
Mi volt még hátra? Nyilasház, téglagyár, Wallenberg jóvoltából „védett” ház, kibombázás.
A szabadság első hónapjaiban hazai cionisták gyerektáborai ajándékozták meg a kilenc éves fiút a közösség élményével. Az aliázás csak ígéret maradt.
A kiskamasz gondolkodásában humorforrásul szolgálnak a félrehallások, a félreértések. Az olvasó inkább mulatságosnak, semmint szomorúnak találja majd a József Attila-díjas író önéletrajzi regényét. 

Gyárfás Endre Mátyásföldön született, szerény polgári családban. Az ötvenes években Csepelen motorszerelőként dolgozott. Egyetemi tanulmányait az ELTE BTK magyar–angol szakán végezte 1956–1961 között. 1960–1963 között az Európa Könyvkiadó, 1963–1966 között a Magyar Televízió szerkesztőjeként tevékenykedett. 1966–1967 között gimnáziumban tanított. 1967–1968 között a Nemzetközi Előkészítő Intézetben csoportvezetői beosztást kapott. 1969–1981 között a Csepel Művek kulturális tanácsadójaként működött. 1981 óta írásaiból él. 2006-ban Írországban volt ösztöndíjas.

Író, költő, számos gyermekkönyv, köztük a Dörmögő Dömötör, ifjúsági művek, tv-játék, hangjáték szerzője,  műfordító.