Skip to main content

Simon Márton: Polaroidok

Simon Márton:

„Egy értelmetlen tetoválás
írásjegyeiről azt hazudni,
hogy örök szerelem.“

Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: „Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.”

<p>Simon Márton 1984-ben született Kalocsán. Verseket 2004-óta publikál, első kötete <em>Dalok a magasföldszintről</em> címmel jelent meg 2010-ben. Fordítóként és szerkesztőként dolgozik, valamint a Károli Gáspár Református Egyetemen végzős, japán szakos hallgató. A József Attila Kör és a Slam Poetry Budapest egyesületek tagja, zenei programszervező, szövegíró és aktív slammer. Budapesten él. Honlapja: <em>simonmarton.wordpress.com</em></p>