Skip to main content

Vajda Mihály: Túl a filozófián

Vajda Mihály:

Filozófusok az újkorban többnyire írtak esszéket, esszéket is. Volt, aki, mint Montaigne, csakis esszéket írt, azokban érezte megfogalmazhatónak, mit is gondol önmagáról, s hogyan látja ez az „önmaga” a világot. Nietzsche egyenesen azt állította, hogy a filozófia nem más, mint szerzőjének memoárja.

Magam már elég régóta, s egyre határozottabban meg vagyok győződve róla, hogy a filozófia tudományosságára törekvés nem sok jóval kecsegtet. Az objektivitás igényével megfogalmazni az emberre, a világra, Istenre vonatkozó állítólag objektív igazságokat, lehet éppenséggel, de komolytalan. A másik a maga „objektív igazságát” fogja az enyémmel szembeállítani. Esszéim tehát nem tudományos filozófiai munkásságom melléktermékei, vagy kiegészítései: ezek az esszék diszkurzíve le nem írható, csak felmutatható filozófiámat járják körül, megadva az olvasónak a szabadságot, hogy úgy értelmezze gondolkodásomat, ahogyan akarja, ahogyan látja. Maguk az esszék állnak össze tehát filozófiává. Az itt összeszedett esszék többsége meglehetősen új keletű, azt mutatják fel, ahogyan ma gondolkodom. Másképp, mint még tán nem is olyan régen, s másképp, mint ahogy – ha megérem – holnap fogok.

Vajda Mihály

<p>Vajda Mihály (1935) Széchenyi-díjas magyar filozófus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. Munkásságát elsősorban a fenomenológia, a 20. századi német filozófia és a totalitariánus társadalmak elmélete terén fejtette ki.<br />2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át.<br />Az ELTE filozófia–német szakán szerzett diplomát. Lukács György tanítványai közé fogadta; a Budapesti iskola köréhez tartozott.<br />1961-ben az MTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa lett. 1967-ben védte meg a filozófiai tudományok kandidátusi értekezését. Fokozatosan távolodott el a marxista eszmétől, 1973-ban a Budapesti iskolában betöltött szerepe miatt politikai alkalmatlanság címén elbocsátották, és szabadúszóvá vált: fordítóként, tanárként dolgozott. 1977-től 80-ig Brémában lett vendégprofesszor. A 80-as években többször volt New Yorkban vendégprofesszor. 1989-ben rehabilitálták, majd 1990-ben Debrecenben tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezték ki. 1992-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. 2000-ben az MTA Filozófiai Bizottsága elnöke lett. 2001-től az MTA levelező, 2007-től pedig rendes tagja. 2005-ben az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatójává nevezték ki. Az intézetet 2009-ig vezette.</p>