Skip to main content

Lászlóffy Csaba: A költő utolsó színhelye

Lászlóffy Csaba:
A költő utolsó színhelye című könyv – címéből előzetesen levonható elvárásainkkal szemben – nem a József Attila-díjas irodalmár verstermésének új válogatása, hanem prózakötet. Nem is akármilyen: reprezentatív kollekciója az elmúlt évek (a könyvön átvonuló sorozat címéből citálva) jelenéseinek. Ha viszont abból indulunk ki, hogy Lászlóffy Csaba eddig utolsó vers-gyűjteményének (ami ráadásul iker-kötet) jellegadó darabjait képezte a Jelenés-sorozat – talán nem teljesen hiábavaló és önkényes, ha valamiféle rafinált – részben tematikai, részben nyelvhasználati – folytonosságot feltételezünk e „történetek”, a költő utolsó és utolsó előtti színhelyei között. A szövegeiben a zeneiséget és erőteljes képiséget kíméletlen pszichoanali-tikus olvasatokkal keresztező Lászlóffy Csaba esetében éppen az a szinesztetikus pozíció válik fontossá (és folytonosan bejárhatóvá), ami egyszerre teremt átjárást a különböző médiumok és műfajok között, s eredményez elszigetelődést a hagyományos, konvencionális művészeti ki-fejezésmódoktól. Lászlóffy olyan prózáiban, mint például a Dürer-rekviem, Jelenések – John Dohn, Jelenések – Stendhal, Mondjuk Freud, Szent Antal megkísérlése különböző korok és régiók művelődéstörténeti tapasztalatai és szövegei rendeződnek egymás mellé és olvasódnak össze. Hiszen a szerző számára a közvetlen tapasztalati valósághoz hasonló, egyenrangú mi-nőségben nyilvánul meg az emberi civilizáció sok ezer éves írásbeli kulturális tradíciója. Az irodalmi jelentésképzés játékterét markánsan bővíti ki és sokszorozza meg a művek kapcso-latrendszere, melynek következtében (szemben a mindennapi diszkurzív praxissal) lehetővé válik a szövegek potenciális feloldódása egy szöveguniverzumban. Áttételekkel megkompo-nált mondatszerkesztésében a kultúraköziség, az eltérő civilizációs közegek és tapasztalati formák (váratlan) találkozása, ütköztetése alakítja az olvasás horizontját, a szövegek kulturális poétikáját, a narratíva argumentatív, erős kizökkentő erejével, az irónia és paródia különböző modulációival. Lászlóffy Csaba impozánsan alkalmazza a stilizálás, retorizálás prózapoétikus dimenzióit, tudva azt, hogy a kulturális emlékezet megújító potenciálja képes életben tartani a szövegeket, hiszen a szövegekhez is kapcsolódó kultusz létmódjának, önmozgásának lényegi szegmense a provokáció, hagyománytörés és hagyománystabilizálás. A költő utolsó színhelye „mozgófényképészeti napló” – fontos összefoglalása egy meglehetősen rejtélyes, mert nehezen kiismerhető pályának, az idén 75 éves szerző méltó megünneplésének. Korpa Tamás

A József Attila –díjas szerző mintegy félszáz kötetéből
• Az én arcom. Versek. Bukarest, 1966.
• Boszorkánykör. Versek, Bukarest, 1968.
• Az agglegény meg a folyócska. Elbeszélések, Bukarest, 1969.
• Bolondok játékai. Drámák. Bukarest, 1971.
• Elnapolt különkiadás. Versek, Kolozsvár, 1973.
• Levelek az időből. Versek, Bukarest, 1976.
• Apokrif. Történelmi elbeszélések, Bukarest, 1979.
• Maradék birtokom. Versek, Kolozsvár, 1979.
• Nappali virrasztás. Színművek, Magvető, Budapest, 1980.
• Örökkévalóság libériában. Novellák, elképzelések, Bukarest, 1981.
• Te fájdalmas okosság. Színművek, Kolozsvár, 1982.
• Udvarház Sztregován. Madách életregénye és elbeszélések, Kolozsvár, 1985.
• A szökés. Kisregény, novellák, Kolozsvár, 1990.
• A megszépíthetetlen messzeség. Elbeszélések, Budapest, 1994.
• De ki a nyertes. Két kisregény, Kolozsvár, 1995.
• „Szigorúan bizalmas”. Kisregények, elbeszélések, Littera Nova, Budapest, 1997
• A hiányzó szentlékek. Drámák, Kolozsvár, 1998.
• A vesztes. Kisregények, Stúdium, Kolozsvár, 2000.
• A magyarság rövid története. Kolozsvár, 1998. (Varga Domokossal): A kezdetektől 1526 ig. ¬– 1526 tól a reformkor kezdetéig, benne az erdélyi fejedelemség története: egyedül. ¬– A reformkor kezdetétől az I. világháború végéig. ¬– Négy évtized 1918 után.
• A csontnyakú furulya. – Verses legendárium. Mundus, Budapest. 2002.
• Valami más. Kisregények, elbeszélések. Napkút Kiadó, Budapest, 2003.
• Összegyűjtött drámák: 1. Az eretnek; 2. Jelenetek egy aggastyán estvéli óráiból. Mundus, Budapest, 2005.
• A cáranyuska álma. Három dráma. Napkút Kiadó, Budapest, 2005.
• A maszk mögötti ájulat. Versek. Napkút, Budapest. 2006.
• Hiányzol-e magadnak? Próza. Napkút Kiadó, 2007.
• Bestseller avagy a bestia nem alszik. Novellák, elképzelések. C.E.T. Kiadó, Budapest. 2008.
• A waterlooi ganajtúró bogár. Versek. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2009.
• A nevető ló mint rejtély. Esszék. Napkút Kiadó, Budapest, 2009.
• Pózok a sebezhetők. Átörökített magány. Versek: ikerkönyv, Napkút Kiadó, Budapest, 2013.
• A költő utolsó színhelye. elbeszélések, Napkút Kiadó, Budapest, 2014.