Skip to main content

Vasadi Péter: Tetőzés

Vasadi Péter:
Az igazság megtörténik: mintha ez a tapasztalat foglalná egységbe Vasadi Péter sokrétű költészetét. Bármennyire különböznek is életművében az individuális versalkalmak és alkatok, mindig és mindenütt az örök lényegre felhívó figyelmeztetés képződik meg a különböző lírai beszédváltozatok többszörös tetőpontjain. Mert az ő verseinek vannak kimagasló pontjai; ezek a csúcsok pedig a legújabb fejlődési szakasz verseiben nem a kompozíció valamely kitüntetett pontján, például a végén mu-tatkoznak, hanem a drámai monológ kiszámíthatatlan, előreláthatatlan folyamatának bármely ízületén. A beszélő a lét legmindennapibb helyzeteiben, megpróbáltatásaiban is fölismeri és kimondja az örök-egy igazságot, amely mégis ezerféleképp és ezerfelől „hatolhat be” az élet nyersanyagába. Az igazságot mondja ki? Még ha nehéz volna is ennél a líránál véglegesebb művészetre rámutatni korunk magyar irodalmában, Vasadi költészete – talán valamiféle páratlan felelősségérzettől is áthatva – az igazságot mint inkarnációt keresi, s legfőképpen a jeleire figyel. Tudja és tudatja, hogy a megjelenés súlyosabb és kifejezőbb minden tétel-mondatnál. Ha ekképpen fordítja szavakba az igazságot: „…örvény a szívben, kard, / elevenenszült, örökös / ismétlés” (A sötét fénye) – akkor ezt a drámai erejű és hatású, szinte biológiai eviden-ciájú betörést mint a megváltás létmódját nevezi meg. Legújabb gyűjteménye is fejlődésről tanúskodik. Töretlen az az ív, melyet hosszú pályája eddig is kirajzolt: mégis szembetűnő az újabb meg újabb gyűjtemények mozgásformáinak váratlansága, azaz eseményjellege. Még a verstípusok köre is mindegyre bővül: például groteszk, szatirikus dialógusversekkel. De ez az új kötete folytatja azt a lírai műfaját is, amelyet apokaliptikus nagyformának nevezhetnénk (Emlékezés az áldozatokra, Szürke zóna). A Triviális meg Az ember áll című darabok pedig a végső pólusok olyan egységével rendítik meg az olvasót, amelyet csak az igazi költészet sugallhat és bizonyíthat. Bárdos László

Díjak, elismerések
• József Attila-díj (1991)
• Füst Milán-díj (1996)
• Arany János-díj (2004)
• Stephanus-díj (2005)
• Alföld-díj (2007)
• Déry Tibor-díj (2011)
• Kossuth-díj (2012)[6]
• A Nemzet Művésze (2014)

Kötetei (válogatás)
• Ének a szomjúságról. Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976. 97 p.
• Tamariszk : versek. Budapest : Szépirod. K., 1978. 123 p.
• Az ember reménye. Budapest : Ecclesia, 1982. 412 p.
• Fényromok : [versek]. Budapest : Szépirod. K., 1987. 158 p.
• A szív szüntelen mormolása... : esszéregény. Budapest : Szent István Társ., 1991. 245 p.
• Ahogy én tudom. Budapest : Hatodik Síp Alapítvány Új Mandátum, cop. 1994. 135 p. (Vallásos elmélkedések).
• Csoportkép : látás, jelek, jelentés : [irodalomkritikák]. Budapest : Kortárs Könyvkiadó, 1998. 114 p.
• Hajnal Kentuckyban : versek. Budapest : Kortárs, 2005. 122 p.
• Kenyeret adtál.. . : prózai írások. Budapest : Szent István Társulat, 2009. 230 p.
• Tetőzés.: versek. Budapest, Napkút Kiadó, 2014.
.