Skip to main content

Sándor Iván: A Vanderbilt-jacht hajóorvosa

A regény a jelenben is élő múlt útvesztőit kutatja. Sándor Iván regényeiben mindig a közép-európai emberi színjáték elevenedik meg. Ezúttal kitágítja a sorsszínpadot: európai emberi színjáték „nézőivé” avatja az olvasót. Milliárdosok, hajóskapitányok, frivol asszonyok, gyilkosok és áldozatok, mentségeket keresők és a szégyentől szabadulni nem tudók, a tetteik elől menekülök, és a múlttal szembenézők kavargását, az útvesztőket közösen bejáró férfi és nő szerelmi kalandja kíséri.

Sándor Iván (Budapest, 1930. március 11. –) József Attila-díjas (1985), Márai Sándor-díj-as (2000), Kossuth-díjas (2005), magyar író, kritikus, esszéista.

Egyetemi tanulmányait az ELTE BTK, magyar irodalom szakára járt 1961–1964 között.
1948–1950 között a Magyar Diákok Nemzeti Szövetségének osztályvezetője volt. Politikai okokból 1950-ben eltávolították, 1952-ben letartóztatták. 1953–tól ír. 1954–1956 között a BME A Jövő Mérnöke című lapjának szerkesztője volt. 1957–1970 között a Film, Színház, Muzsika színházi kritikusa, 1970–1975 között olvasószerkesztője, 1975–1989 között pedig főszerkesztő-helyettese volt. 1989 óta szabadfoglalkozású író. 1990–1993 között az Írószövetség elnökségi tagja. 1992–1997 között a Németh László Társaság elnöke volt.
Műveiben nagy szerepez szám a tudatábrázolásnak: a cselekmény idősíkjának váltogatásával mutat rá, hogy az emberi lélekben milyen változásokat okozott a történelem.