Skip to main content

Zeke Gyula: Volt egy feketém... A budapesti eszpresszók története

Zeke Gyula:
Jánossy Lajos író, a Litera főszerkesztője így ajánlja a könyvet: A mű kész, nem is akármilyen; az előszóból értesülhettünk ambíciójáról – melyet, teszem hozzá, bevált valóban -, miszerint sem rigorózus szakkönyv, sem kutatásokat nagyvonalúan nélkülöző esszé nem kíván lenni, hanem – jó könyv. - Zeke Gyula Volt egy feketém című könyvének bemutatóján Jánossy Lajos járt. Vannak szerzők ..., nem, jobban áll ennek a cikknek: vannak figurák, akiknél néhány tételt, amivel a hazának tartoznak, előre számon tart a jövőorientált emlékezet. Aki Zeke Gyulával egyszer is találkozott, pontosan tudhatja, hogy neki a budapesti presszók (sic!) történetét meg kellett írnia. Az azért nem árt, s ennek örömteli esete ehelyütt – Wittgensteinnel szólva – fennáll, ha maga az alkotó csakúgy neszeli elháríthatatlan feladatát, felelősségét ráadásul szenvedély fűti; minden adott ekképp, hogy szép munkáját elvégezze; s íme, a mű kész: itt forog a kezünkben a Volt egy feketém című kötet, amelynek bemutatójára a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban került sor. A mű kész, nem is akármilyen; az előszóból értesülhetünk ambíciójáról – melyet, teszem hozzá, bevált valóban -, miszerint sem rigorózus szakkönyv, sem kutatásokat nagyvonalúan nélkülöző esszé nem kíván lenni, hanem – jó könyv. Mert Zeke amellett érvel, hogy ez ennyire egyszerű: vannak a jó és vannak a rossz könyvek. És milyen igaza van, hite mellett egy jó könyvvel tett tanúbizonyságot. Ha az embert kényezteti az élet, és Zeke Gyulával kávézott már, képet kap arról, milyen íróval van dolga. A stílussal szembesül ugyanis; a műgonddal. A kiskofferből előkerül a kakaós és a fahéjas tégely, a mára szabadtérre kárhoztatott szivar. Mindezek akkor bukkannak fel a legendás, veretes, marhabőr kézitáskából, miután az aktuális pincérrel a diónyi habról az elmaradhatatlan eszmecsere lezajlott. Ebből a pár, a szertartáshoz képest mindenképpen felületes mondatból az talán és mégis kiviláglik, hogy figyelem, körültekintés, aprólékos koncentráció jellemzi ezt az embert. Ünnep és meditáció. Igen, Zeke vendégterekben abszolvált jelenléte arra int, hogy az időnek sajátos foglalatot szerkesztünk ilyenkor. Írásaiban ez az átélt meggyőződés vezérli; ez a könyv ilyen; egyenletes légzésű mondatok, pontos információk, utánozhatatlan terepismeret, csipetnyi poézis, rendhagyó jambusok. A nagyszámú, a termet csurig betöltő közönséget derűhullámok ringatták, Zeke Gyula pedig felolvasta könyvének első és utolsó bekezdését. Az elsőben az első kávéról, az utolsóban az utolsó lokalitásokról esett szó, ahogyan a beszélgetés során a problémakörben kellőképpen fel nem becsülhető munkát végzett Bodor Ferenc neve elhangzott, miként Saly Noémié is, azoké tehát, akik isten áldotta odaadással kutatják mindannyiunk védőhálójának joggal nevezhető világot, mennek az orruk után, mentik a menthetőt. A Volt egy feketém inventárium és úti kalauz, higgadt barangolás és elegáns csatangolás, merengő elvágyódás és szikár tényszolgálat. Honfi derű és ború. Lőjetek sort!

Zeke Gyula
író
Budapest, 1956. október 16.

Diplomát szerezvén az ELTE Bölcsészettudományi karán, pályámat az 1980-as évek első felében történészként kezdtem. Érdeklődésem és kutatásaim a hazai zsidóság modern kori társadalom- és kultúrtörténete felé irányultak. A szépírás – lassú belső változások eredményeként - az 1990-es évek elejétől vált fő tevékenységemmé. Mellette évek óta foglalkozom Budapest kávéházi kultúrájának múltjával és jelenével is, e hármas irányultság magyarázza eddigi publikációim látszólagos össze nem tartozását. Folyóiratban megjelent tanulmányaim és szépprózai szövegeim száma százas nagyságrendű, így azok tételes felsorolásától itt el kell tekintenem. Mindössze köteteimet, valamint
eddigi egyetlen – kávéházi tárgyú - filmemet említhetem.

Kötetek:
• (Többekkel együtt:) Hét évtized a hazai zsidóság életében. (Bp, 1990, MTA Filozófiai Intézete, I-II.)
• Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945. (Bp, 1992, Századvég. Szerk., a Kronológiát és a Bibliográfiát készítette Zeke Gyula)
• Idősb hölgy három ujja vállamon (Budapest, JAK-Balassi, 1995)
• Trois doigts d`une dame műre sur mon épaule (Rouen, Le Reflet, 1999. Roman traduit du hongrois
• par Judith et Pierre Karinthy)
• Budapest, a kávéváros (Budapesti Negyed, 12-13. szám, 1996 nyár-ősz, Szerk. Zeke Gyula)
• Fejtő, François (en collaboration avec Gyula Zeke): Hongrois et Juifs. Histoire millénaire d`un couple singulier 1000-1997 (Paris, Balland, 1997)
• Fejtő Ferenc (Zeke Gyula közreműködésével): Magyarság, zsidóság.. (Budapest, História - MTA Történettudományi Intézete, 2000. Ford.: Zeke Gyula)
• Les cafés littéraires de Budapest – KÁVÉHÁZ - Anthologie de textes littéraires et photographies
• anciennes (Nantes, Le Passeur, 1998)
• Anderson-taktusok (Budapest, Seneca, 1998)
• Jalsovszky Katalin – Tomsics Emőke: Budapest, a Duna gyöngye. Magyarország fővárosa
• a két világháború között. Zeke Gyula előszavával. (Budapest, Helikon, 2001)
• Budapest the Pearl of the Danube. The Hungarian Capital between the Two World Wars (Budapest,
• Helikon Publishing House, 2001. Translated by Katalin Rácz and Bob Dent)
• Frankl Aliona – Zeke Gyula: A másik város. (Budapest, 2003, Kijárat)
• Frankl Aliona – Zeke Gyula: Kávézók kalauza (Budapest, 2005, Enciklopédia)
• A bécsi úton, Budapest, 2010, Kalligram
• Egy fölösleges ember élete. Beszélgetések Vázsonyi Vilmossal (Hadas Miklóssal), Budapest, 2012, Balassi Kiadó

Film:
• Dér Andrással és Saly Noémivel együtt: Vilma néni Budapestje. (Budapest, Fórum Film, 1998.)
• Csukás Sándor – Saly Noémi – Zeke Gyula: Otthonod, a kávéház, I-X. rész, Budapest, 2006–2008.