Skip to main content

Nyerges Gábor Ádám: Az elfelejtett ünnep

Igazi poézis található ezeken a lapokon: klasszikus versírás folyik itt. Sok természeti kép, gyakran esővel, hóval, alkonnyal, s mindezek szervesen hangolódnak egybe a lélek állapotaival. Melankólia van bőven, ami kissé kiment a divatból, de ha egy olyan (egyébként roppant jó humorú!) ember tárja elénk legszemélyesebb bánatait, mint Nyerges Gábor Ádám, akkor a vers kap egy fanyar árnyalatot, amitől egészen mai lesz. „Utcára megyek, járkálok körbe, zsebemben a bélést szorítom ökölbe.” Sokszor van szép zenéje a verseknek, van köztük sok szonettszerű, bár sohasem szabályos, semmi sem szabályos, mintha hasztalan vágyna szabályra, keretre, valami átfogóra, például két karra, mely átfogja. Sok versben nekifut a szabályosnak, és mi végignézhetjük, ahogy a szabály szétomlik a kezében. Komoly kötet ez, mert Nyerges szereti a verset. Szereti megírni veszteségét, magányát, az elmúlt – elrontott? – gyermekkor iránti nosztalgiát, és hozzá a felnőttség keserves tanulságait: „A tett is az, ha az ok hamis.” Naiv és koravén egyszerre, öndicsérő és önostorozó. Néha csak beszél hozzánk, fesztelenül, néha meg szárnyal, nagyon feszesen. A legszemélyesebb lírából való kötet ez: szépítés nélküli, emberi arckép áll össze belőle. Nádasdy Ádám

Nyerges Gábor Ádám 1989-ben született Budapesten. Az ELTE PhD-hallgatója.
2006 óta jelennek meg kritikái, esszéi, 2007 óta az Apokrif irodalmi folyóirat alapító főszerkesztője, 2011 óta a József Attila Kör tagja. Első kötete a 2010-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg Helyi érzéstelenítés címmel az Orpheusz Kiadó gondozásában. 2012 könyvhetére jelent meg második, Számvetésforgó című verseskötete (a Parnasszus Könyvek Új Vizeken sorozatában). 2013 végén jelent meg első, Sziránó című kisregénye a Fiatal Írók Szövetsége Hortus Conclusus sorozatában.