Skip to main content

Gábor Felicia: Csángó élet

Sírással nem lehet jóllakni. Tudták ezt a lujzi-kalagoriak is, akiket Gábor Felicia legújabb könyvében megidéz. Akivel Isten tíz gyermeket küldet a világba, annak csak a rossz jóra fordítására volt ideje. A világ, amelyről káprázatos fázisképeket kapunk, olyan emberekről szól, akiknek a nehézségben is járt az eszük. Kommunizmus? Téesz? Szegénység? Földönfutás? Erőtlen ördög mindahány! A folyvást változó körülményektől nem félnek azok, akik nem ennek a világnak a romjaiból építik „túlvilágukat”. Gábor Felicia könyve olyan világot tükröz, ahol az egyén és a közösség egy és ugyanaz. Ilyen emlékei csak annak lehetnek, akiben egy közösség rejtőzött el, akiben egy világ reméli a túlélést. De ebben rejlik az író „édes igája” is. Leválni. Elvágyni. Hazavágyni. Idegennek lenni otthon. A lélek olvashatatlan életrajza, Istennek fenntartott ballada. Az emlékfüzérekből bemutatott csángó élet üzenete mindenkinek szóló örömhír: van szeretet. A Szeretet: van. (Iancu Laura)

Diósi Felícia a nevem, lánykori nevem Gábor Felicia.
Ezen a néven jelent meg 2005-ben a Hargita Kiadónál első könyvem Csángó vagyok címemmel.
2008-ban, ugyanitt megjelent szintén ez a könyv bővített kiadása.
2012. januárban, Budapesten megjelent a harmadik kiadása.
Lujzi-Kalagorban születtem, 1976. november negyedikén, Bákó megyében, Romániában. Csángó magyarnak vallom magam. Róluk, rólunk írok.
Tagja vagyok a Moldvai Magyarok a Moldvai Magyarokért szervezetnek, és a Magyarfalu Alapítványnak.
Civil életembe két gyermek édesanya vagyok, és értékesítőként dolgozom.