Skip to main content

Spiró György: Drámák VI

A Helló, doktor Mengele! a 20. század talán utolsó polihisztorának, Lénárd Sándornak a történetét meséli el. Lénárd tehetséges orvos, író, fordító (latinra fordította a Micimackót), elismert Bach-szakértő volt. Túlélve a második világháború és a holokauszt poklát Dél-Amerikában telepedett le, ahol pár évnyi nyugalom után azzal vádolták meg, hogy ő Mengele, Auschwitz hírhedt orvosa. Spiró e pokoli történetet írta meg a sötét komédia nyelvén. Az Elsötétítés 1941-ben, a III. zsidótörvény megjelenésekor játszódik. (E törvény rendelkezett többek közt a vegyes házasságban született gyerekek zsidónak, illetve kereszténynek minősítéséről.) A történet középpontjában egy házaspár áll, akik közül a férj zsidó, a feleség keresztény. Ám minek minősül a kislányuk…? A férfi megpróbál felkészülni a legrosszabbra s gondoskodni családja biztonságáról: új férjet és új apát szerez maga helyett. A Spiró György drámáit összegyűjtő sorozatunk hatodik kötetében az Esötétítés és a Helló, doktor Mengele! című darabok olvashatók, az utóbbi nyomtatásban most jelenik meg először. Az Elsötétítés 1941. augusztus 8-án, az úgynevezett III. zsidótörvény megjelenésének napján játszódik. Ez a törvény többek között arról rendelkezett, milyen kritériumok alapján tekinthetők zsidónak a "vegyes házasságban" született gyerekek. A történet középpontjában egy házaspár áll, akik közül a férj „zsidó származásúnak” minősül, a feleség keresztény. Csakhogy négyéves leánygyermekük státusza nem egyértelmű... Radnói Zsuzsa így írt a Helló, doktor Mengele! című darabról: "Élt egy csodálatos képességű ember, Lénárd Sándor (1910-1972), aki egy kissé ódivatú szóval polihisztor volt, elképesztően sokoldalú tudással és képességekkel. Fejében volt a teljes európai kultúra, orvos, író, zenész, fordító és nyelvzseni volt egyszerre. Latinra fordította a Micimackót, megnyert egy hatalmas összegű televíziós kvízt, s mindezt Brazíliában, portugál nyelven, mert második világháborús vándorlása és emigrációja során ott kötött ki, majd egy őserdő melletti kis faluban telepedett le. Íróként nagy sikere volt itthon is, a hatvanas években megjelent a Völgy a világ végén című könyve és utána még néhány. S ezt a nem mindennapi, csodás képességű embert ott kint, Brazíliában, azzal a képtelenséggel vádolták meg (s mindezt egy magyar emigráns indította el!), hogy ő Mengele, az auschwitzi haláltábor hírhedt orvosa. És Spiró ezt a pokoli történetet írta meg a sötét komédia nyelvén."

1946. április 4-én született Budapesten. Apja mérnök, anyja színésznő volt. Magyar–orosz–szerb-horvát szakon diplomázik az ELTE Bölcsészkarán 1970-ben, illetve 1972-ben. Az Újságíró Főiskolán szociológus diplomát szerez 1972-ben. 1970–71-ben a Magyar Rádióban újságírógyakornok. 1971 és 75 között a Corvina Kiadó szerkesztője. 1975-től három évig ösztöndíjas aspiráns. Az MTA kelet-európai kutatócsoportjának, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának tudományos munkatársa. 1978-tól a világirodalmi tanszéken, 1991-től az esztétika tanszéken tanít. 1981-ben kandidátus, 1997-ben habilitált professzor. Az ELTE Esztétika és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense. 1975–77-ig, majd 1978-ban ösztöndíjas drámaíró és dramaturg a budapesti Nemzeti Színházban, 1981 és 1992 között dramaturg a kaposvári Csiky Gergely Színházban, 1992–1995-ben a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, 1990–1997-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1975 és 1998 között tagja volt a Magyar Írószövetségnek, melyből kilépett. A Magyar P.E.N. Club tagja. Budapesten él, két gyereke van. Díjai: József Attila-díj (1982) Kritikusok díja a Csirkefejért (1987) Erzsébet-díj (1990) Déry Tibor-díj (1993) Madách Imre-díj (1994) Szép Ernő-jutalom (1997) Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj (1998) Szépírók Társaságának díja (2002) Pro Urbe Budapest (2004) Szép Ernő-díj (2004) Dramaturgok díja az Elsötétítés című drámáért (2004) Kritikusok díja a Koccanásért (2004) Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje – polgári tagozata kitüntetés nemzetközileg is nagyra becsült regényírói, drámaírói és esszéírói munkásságáért (2005) Kossuth-díj (2006)