Skip to main content

Karafiáth Orsolya: Él

Itt vagyunk, ahol a part szakad. Itt, ahol egy másfél évtizedes történet véget ér, és hirtelen valami új kezdődik el. Nem minden előzmény nélkül, nyilván, mégis váratlan erővel, az eddigi ügymenethez képest brutálisan. Behajózni, kikötni és horgonyt vetni esélytelen: a megérkezés hajótörés az éles sziklaszirteken. Szárazföld a talpunk alatt, lépteink iránya mégis bizonytalan. A szellős ligetből beérünk a sűrűjébe. Ez itt a szembenézés erdeje. Farkasok órája, sejtelmes félhomály a lángoló fehér hold alatt. Egy óriás pupillájú felvillanó szempár, prédára les. Hideg kövek, megroppanó gallyak, gödörré vájt tisztás, egyre mélyülő verem, amibe „behull a borzalom.” Fenyegető neszek. Egy megtartó fatörzset találni, szervesülni, összeforrni, hogy ne tudjon „meghajolni, törni, veszni” az, akihez emberhangon szól a meddő nőket kedvelő hegy. Dehogy is a csúcsra kívánna feljutni, hisz tudható: nincs, mi ott megterem. Csak hogy kordában lehessen tartani a fenevadat. Karafiáth Orsolya hetedik kötete (mely egyben a negyedik verseskötete) az elejéről kezdi újra a történetet. A háttérben még hallható az andalító sanzonok dallama, de ez már egy sokat próbált, érett költő hangja, aki hiú ábrándok, kegyes öncsalás és a ráncokat elfedő kozmetika nélkül belenéz önmaga poklába, mert biztos magában, és tudja, mit akar. Ez a könyv sokat tud a szorongásról, a páros magányról, az ösztönök és a vágyak hatalmáról, az anyáról, apáról, a nőiségről és az erotiká¬ról: a versvilág egyszerre fülledten érzéki és visszafogottan érzékletes. A versekben a költő módszeresen feltépi magán a sebeket. Nem kér támaszt, se biztatást, jó szót, nem számít senkire; egyedül megy be az erdő mélyébe, egyedül egyensúlyozik a sziklaszirteken. Bátor könyv. Egy új alkotói korszak kezdete.

Karafiáth Orsolya író, költő, fordító, publicista

Szül. hely, idő:
Budapest, 1976. szeptember 19.

Tanulmányok
1995–1999 ELTE Bölcsészkar könyvtár–észt szak
1998–2002 magyar–könyvtár szak

Munkahelyek
2005 júniusáig – a Ludwig Múzeumban könyvtáros és irodalmi rendezvények szervezője 2006 nyaráig – a Kréta iskolai magazin szerkesztője
Folyamatosan újságíróként működik, kritikái, recenziói, tárcái és interjúi rendszeresen olvashatóak a Könyvhét, a litera.hu, a Magyar Könyvgyűjtő és az Elle hasábjain.

Kötetei
1999 – Lotte Lenya titkos éneke
2004 – Café X
2008 – A Maffia-klub
2009 – Cigánykártya
2012 – Kicsi Lili
2013 – A házikedvenc

Publikációi folyóiratokban
Versek: rendszeresen publikálás az Élet és Irodalom, Forrás, Bárka, Jelenkor, Holmi, Népszabadság, Alföld stb. hasábjain. A tőle fordított versek a Wespennestben és a Hungarian Quarterlyben láttak napvilágot.
Próza: Jelenkor, 2001 májusában egy regényrészletet közölt.
Műfordítás: Kellade hellus / Harangok halk kondulása 2001 észt–magyar antológia.
2002 júliusában a Polisz észt különszáma.

Főbb antológiák
Köztéri mulatság – Palatinus (1998)
Költészet napja – Olasz Kultúr Intézet (2001)
Budapester Szenen – Junge ungarische Lyrik (1999)
Magyar költészet az ezredfordulón (2001)
Szép versek (1999, 2000, 2001, 2002)

Díjai, elismerései
1998 – a Mozgó Világ nívódíja
1999 – Móricz Zsigmond-ösztöndíj
2000 – a Soros alapítvány ösztöndíja
2001 – az Avon Talentum támogatása
2003 – NKA alkotói ösztöndíj
2004 – a Zuger Kulturstiftung féléves berlini ösztöndíja
2005 – Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (irodalmi munkásságáért)