Forgách András: Élő kötet nem marad

1975-ben a BM III/I-es ügyosztályán megnyitják “PÁPAI-né” beszervezési és munkadossziéját. Fia 2014 márciusában értesül róla. Ennek megrázó dokumentuma ez a könyv. Ítélet nincs. „A kávéházi beszélgetésen – ahol ki kellett derülnie, hogy ki is az illető, az a bizonyos családtag, akiről a telefonhívásban már név nélkül szó esett –, én már azelőtt, hogy meghallottam volna a nevét, már azelőtt biztos voltam benne, hogy bár ez teljesen és tökéletesen lehetetlen, és ha valami, akkor az az egy ki van zárva, és éppen azért, mert teljességgel ki van zárva, de nyilván az anyám. De mitől is volt bennem ez a bizonyosság? Talán a rebbenő ajka, amikor éreztem, hogy mondani akar valamit, hogy ott van a nyelve hegyén, de végül mégsem mondja ki?”

Forgách András 1952-ben született Budapesten.
Író, műfordító, dramaturg.

Prózai művei:
Aki nincs (Magvető, 1999)
Zehuze (Magvető, 2007)
12 nő voltam (Libri, 2013)
Valami fiatal szélhámos (Libri, 2015)

Esszék:
Valami Figaró-féle alak (Jelenkor, 1993)
Gonosz siker (Magvető, 2000)

Díjai: Kritikusok díja (Vitellius, 1992), Szép Ernő-jutalom (2000), Bornemissza Gergely drámaírói ösztöndíj (2000), Országos Színházi Találkozó legjobb dráma díja (A szűz, a hulla, a püspök és a kések) (2000), Jászai Mari-díj (2002), Szinnyei Júlia-emlékdíj (2002), Stúdiószínházi fesztivál legjobb dráma díja (A görény dala) (2003), Édes anyanyelvünk pályázat első díj (A kulcs) (2004), Katona József pályázat díja (A kulcs) (2005), A legjobb dráma díja (A kulcs) (2005), József Attila-díj (2006), Üveggolyó-díj (2007), Déry Tibor-díj (2007), Füst Milán-díj (2007), Balázs Béla-díj (2009), NKA alkotói ösztöndíj (2011)