Skip to main content

Szilágyi Ákos: Ká és Bá. El Kazovszkij emlékműve

Szilágyi Ákos:
„Az ember élete során mások és önmaga emlékművévé válik.” − idézi Szilágyi Ákos a 2008-ban elhunyt festőművészt és költőt. A halott barátját megidéző verseskötetben azonban inkább lebontja ezt az élet-emlékművet, hogy igazi lénye, halálban is eleven, halhatatlan arca váljon láthatóvá az óegyiptomi hitvilág lélekmaszkjaiban: Ká-ban és Bá-ban.

Szilágyi Ákos (1950) költő, műfordító, esztéta, közíró. Habilitált egyetemi docens. 1974 és 2010 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán oktatott művészetfilozófiai tárgyakat. Több folyóirat alapító szerkesztője (Jelenlét 1971–1975; Medvetánc 1981–1984; Új Hölgyfutár 1987–1989). 1989 óta a 2000 irodalmi és társalmi havilap szerkesztője és felelős kiadója. Állandó kutatási területe Oroszország, közelebbről: az orosz irodalom és kultúra, különös tekintettel az orosz avantgárd művészetére és a szovjet típusú totalitárius tömegkultúrára, főként pedig a mögöttük meghúzódó kulturális hagyományra, az ortodox kereszténységre. Orosz tárgyú politikaelméleti, kultúrtörténeti, filmtörténeti tanulmányai közül sokat több nyelvre lefordítottak.