Orbán János Dénes: A Swedenborg kávéház

A kétezres évek elején pályakezdő nemzedék (a mi generációnk) az Előretolt Helyőrség és a Transzközép mozgalom legendáján nőtt fel (a Sárkányfű mellett, persze). Beromboltak, szétitták és szétkefélték a transzilvanista kínlódást – a szubverzió nem eléggé erős szó. Engem a pofátlanság és a magától értetődő felkészültség keverékével vettek meg – OJD a Hümériádában megmutatta, hogy bármilyen hangon, bármilyen zárt formában képes hülyét csinálni bármelyik nagytiszteletű elődjéből. A Hivatalnok-líra kötet volt a csúcs, flóklájmex, sokan tudtuk kívülről is: “Ki tiltja meg, hogy jövet-menet / elmondjam, mi bánt ? / Nagyon szeretném agyba-főbe gyakni / Jolánt.” Nagy idők. 2005 körül mesélte OJD , hogy Swedenborg álomnaplója foglalkoztatja, a költő regényt ír. Az éppen virágkorát élő Ulpius-ház Kiadó hamarosan be is harangozta a művet. Ami aztán nem jelent meg. Évente egyszer-kétszer találkoztunk OJD-vel később is, évente egyszer-kétszer rákérdeztem a Swedenborg-regényre. Írja, készül, írja, készül. Tavaly kiadóként kérdeztem rá. Idén nyáron olvastam, elkészült. Zsolt Nagy Koppány szerkesztette. Néhány napja érkezett a nyomdából, december 4-én az Athenaeum igazgatója, Nyáry Krisztián mutatja be a regényt az Uránia Kávéházban. Mestermű. Az első 20 oldal után azt gondoltam, mágikus irrealizmus. De nem. Ez egy jelen idejű történelmi regény. Kalandtúra az elveszett világban, a szellemtörténet érvénytelenedése előtti valóságban. [SzTB]