Maklári Tamás: A Teknős és az álmodozók

A regény a rendszerváltás óta eltelt 25 év társadalmi változásairól készít pillanatfelvételeket. Miután az utolsó szovjet tank is elhagyja Karakózia, egy kis képzelt kelet-európai ország határait, az emberek önmagukról alkotott illúziói hirtelen gyors bomlásnak indulnak. A fokozatos átalakulást egy zárt iskolai közösség tagjain keresztül követhetjük nyomon, mely hermetikusan el van zárva a külvilágtól, az iskola vezetése ugyanis mindent megtesz annak érdekében, hogy az országban dúló polgárháborús hangulat ne szivárogjon falaik közé, és a gimnázium a béke érintetlen szigete maradjon. De az épület nyílászárói nem záródnak rendesen, a Nagyvilág büdös levegőjével fokozatosan telítődik az iskola. Egy abszurdnak tűnő, de a valóságban nagyon is logikus lépéssorozat eredményeként a játéknak induló diákigazgató-választáson egy ambiciózus és hatalomvágyó diák úgy dönt, a nap végén nem adja vissza ráruházott hatalmát és a igazgató székében marad. A fiú néhány társával együtt mesteri technikával építi ki hatalmát a tanárok és diákok fölött, akik folyamatosan hátrálva addig-addig halogatják az ellenállás pillanatát, míg lelkileg teljesen el nem adósodnak. De nem mindenki adja fel a küzdelmet. A rajztanár – a közösség rossz lelkiismeretének gyulladt sebe – puszta jelenlétével bizonyítja, hogy igenis lehet nemet mondani a zsarnokságra és lehet vállalni az arcunkat, mármint azt a részét, ami még megmaradt belőle az elhúzódó diktatúra végére. Lelki eladósodás és konok ellenszegülés, ármány és tisztesség, derű és fanatizmus ölre mennek a könyv lapjain egyre szűkülő teret hagyva a közösség tagjainak a társadalmi felelősségvállalás nyomasztó terhe alóli kibúvásra.