Skip to main content

Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban

Temetés az Ebihalban El sem tudjuk képzelni, mi minden megtörténhet egy HÉV-en! "A tíznegyvenhármas HÉV-re várunk, csupa értelmesnek látszó, jól szituáltnak mondható, ám az átmeneti megbillenésnél immár súlyosabb lecsúszás folyamatát leplezni nem tudó, megviselt alak. A gleccser jegébe tíz körömmel kapaszkodó középosztály nem túl régen még értelmiségi mivoltukra büszke tagjai, akik átálltak a biciklire, tömegközlekedésre az elmúlt évek folyamán. Először csak egyszer-egyszer hagyták otthon a tíz évnél öregebb, szétesőben levő kocsit, azután már mindig, s ennek egyáltalán nem csupán a dugók elkerülésének praktikus szempontja, hanem az üzemanyag ára volt az oka. Egykor szebb napokat látott figurák: öltözetük igényes, ám erősen megkopott, többségük évek óta nem vett magának semmit, örült, ha a gyereknek tudott. Megannyi álomtalan Aldi-kuncsaft, útban a szomatikus betegségek testre szabott változatai felé. Nincs állásuk, nem sietnek sehova. Megpróbálták, de erőfeszítéseiket nem honorálta a haza. A tévében hallható általános felvirágzás úgy ment el mellettük, mint most egy garázsmenet feliratú szerelvény - lassítás nélkül, a pofájukba sípolva durván, élesen; esélyt sem hagyva rá, hogy felszálljanak. Nincs haverfelvétel, kisgyerek." Ez Keresztury Tibor legújabb könyvének egyik legemblematikusabb bekezdése, az írások fő helyszíne ugyanis a városi-elővárosi tömegközlekedés, hősei pedig a hol tragikusan, hol abszurd vagy épp groteszk módon elbukott hősök. A vesztesek, a jobb sorsot érdemlők, akiknek a jelenben nem osztottak lapot. Sőt, nem hogy nem osztottak, hanem még azt a néhány gyenge kártyát is kivették a kezükből. A szerző mégis úgy képes elmesélni ezeket a jellegzetes, káeurópai történeteket, hogy közben a könnyünk folyik a nevetéstől. És amin nevetni tudunk, azt már legyőztük, vagy legalábbis megszelídítettük.

1962-ben született Debrecenben. 1986-tól húsz évig az Alföld szerkesztője, 2000 és 2005 között a Magyar Narancs munkatársa, 2002 óta a Litera főszerkesztője. 2006-tól 2011-ig a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet igazgatója volt. 2015-től a MKKE igazgatója.

A Magvető Kiadónál megjelent művei
Félterpeszben. Arcképek az újabb magyar irodalomból (Magvető-JAK, 1991), Kételyek kora (2001), Bejárat a semmibe (2003, A készlet erejéig (2012), Temetés az Ebihalban (2015), Petri György (2015)

Díjai
Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1989), A Soros Alapítvány ösztöndíja (1992), Debrecen Kultúrájáért Alapítvány ösztöndíja (1994), NKA alkotói támogatás (1995, 1998, 2002, 2005), Greve-díj (1996), MAOE Pro Literatura-díj (2000), Déry-díj (2004) Pulitzer-emlékdíj (Alkotóközösség kategóriában a litera.hu-ért – 2005), József Attila-díj (2006), Európai Üstökös-díj (2008), Alföld-díj (2011)

Fotó: Szilágyi Lenke