Skip to main content

Jenei László: Díszössztűz

Jenei László:

Van egy helyszín, ahol életünk során mindnyájan megfordulunk: a temető. S van egy állapot, mellyel akár többször is szembe kell néznünk, a haldoklás vagy a gyász ideje. A Díszössztűz hét elbeszélése ezen a szálon kapcsolódik egymáshoz, a temető mint helyszín vagy mint képzet. Az elbeszélések szereplőit néha nem is közvetlenül érinti az elmúlás, hozzátartozójuk, szerelmük beteg, haldoklik vagy már meghalt, így a gyász lelki eredetű és/vagy praktikus munkája foglalkoztatja őket. Alapkérdés számukra – legyenek bár fiatalok, középkorúak: a temető hogyan válhat a lelket felzaklató színtérből a nyugalom kitüntetett helyévé, s ez a nyugalom mennyire viszonylagos? Miképpen reagálunk érzelmi, egzisztenciális válsághelyzetek, kibogozhatatlan, már-már misztikus pillanataink során vagy éppen a hétköznapi erőszak, netán a háború mindent megváltoztató közegében? Jenei László kortárs irodalmunk egyik legizgalmasabb és legbátrabb elbeszélője. Új kötete olyan világba vezeti az olvasót, amelyben a látszólagos hétköznapiság ingatag kulissza a saját démonainak kiszolgáltatott ember élhetetlen élete előtt.

Jenei László 1964-ben született, Gesztelyen él.
Író, a Műút folyóirat szerkesztője.

Megjelent kötetei:

Ikerszobrok (regény, JAK-Kijárat, 2002)
Mindenféle vágyak (elbeszélések és kisregény, Kortárs 2003)
Szarvas a temetőben (regény, Jelenkor 2006)
Szellemek és szerelmek (novellák, Bíbor, 2008)
Bluebox (regény, Bíbor, 20012)