Skip to main content

Vida Gábor: Egy dadogás története

Vida Gábor:

„Szülőföldet akartam írni magamnak, mintha csak úgy volna az, hogy írunk egyet, amikor arra van szükség, hogy legyen, vagy lett volna. Senki sem találhat ki magának szülőföldet a semmiből, mindenki hozott anyagból dolgozik.” - ez a hozott anyag ebben a remek regényben Vida Gábor életrajza, amelybe beletartozik édesapja és édesanyja élettörténete mellett, az előző nemzedékek históriája és Erdély történelme is. Az Arad melletti Kisjenőn felnövő író apai ága a mai magyar határtól pár kilométerre élt, anyja Barótról, Székelyföld mélyéről érkezett; ekképpen e két végpont között Erdély egyszerre lesz metafora és nagyon is valóságos ütközőtér, ahol a különböző vallások, nyelvváltozatok, mentalitások, reflexek és tájak játszanak fontos szerepet: formálnak karaktert, adnak távlatot. „Ugyan mi lehetne más a szabadság, ha nem a hitnek a tudással és a valósággal való egybehangzása?” - teszi fel a kérdést a regény lapjain.

Az Egy dadogás története így lesz egy írói pályakép, egy térségnek és magának az önéletrajziságnak is a fantasztikus regénye.

Vida Gábor
1968-ban született Kisjenőn (Románia). A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán végzett magyar–francia szakon. Diplomája megszerzesée óta Marosvásárhelyen él, és a Látó folyóirat próza rovatának szerkesztője. Korábbi kötetei: Búcsú a filmtől (1994), Rezervátum (1998).
Egy kötetbe gyűjtött három kisregénye Fakusz három magányossága címmel 2005-ben jelent meg a Magvető Kiadónál. A 2007 őszén útjára indított Magvető Novellárium-sorozatban – amely kortárs irodalmunk legjelesebb alkotóinak kisprózáit adja közre – látott napvilágot Nem szabad és nem királyi címet viselő novelláskötete.

A szerző portréját Szilágyi Lenke készítette.

A Magvető Kiadónál megjelent művei: Fakusz három magányossága (2005), Nem szabad és nem királyi (2007), A kétely meg a hiába (2012), Ahol az ő lelke (2013), Egy dadogás története (2017)

Díjai
Artisjus Irodalmi Díj (2008), Déry-díj (2017)