Skip to main content

Berkovits György: Magyar látvány

Berkovits György:
„Az esszé, mint számtalanszor leírták: szabad műfaj; kötetlen beszélgetésre való invitálás; meghatározhatatlan és megfoghatatlan; kerülgeti a tárgyat, megközelítési módokat keres, a nézőpontok szeszélyes váltakoztatásával és hirtelen váltásokkal egyik tárgyról a másikra; jellemző rá a gondolatmenet cikcakkja, az előadásmód töredezettsége; végtelenül sokfajta megismerésre való képességet rejt magában; a köznapokat filozófiai távlatból, a filozófiai eszméket köznapi szemmel nézi; és, mint tudjuk, a kísérletezés szelleme hatja át; véleményt közöl elsősorban; mérlegelő, kétkedő; próbálja áthágni az akadályokat, amelyek egymástól elválasztják a tudományos, a művészi és a köznapi szférát; és így tovább. Sőt, az esszé semmi más, mint idegenkedés az egyértelmű igenléstől és az egyértelmű tagadástól, vonzódás a kötetlen elmélkedéshez, a meghatározatlan meghatározási kényszeréhez vagy a megfogható megfoghatatlanná tételéhez, és reménykedés, reménykedés a téma gyors megragadásában, ugyanakkor lassú kerülgetésében is, nemkülönben törekvés némely töltelékszó túlzott használatának hol elrejtésére, hol meg kifejezett használatára. Szeretném megidézni a próbálgatás szellemét, szeretnék egymásra vetíteni tudottat és kevésbé tudottat, kétségbe vonni eszményeket, köznapokat szemlélni távlatosan, távlatokat szemlélni köznapian, bújócskázni paradoxonokkal, váltogatni a reflexivitás nézőpontjait stb., s nem utolsósorban egy olyan valóságot körültapogatni, amelyből a képzelet, elsősorban is a sajátom, fakad. Kötetem hat részből áll, így szerkesztettem meg. De milyen alapon? Elsősorban műfaji alapon, de a műfajokat nem tudnám meghatározni. Másodsorban téma szerint, azzal a kiegészítéssel, hogy az egyes szerkezeti egységek témái egybejátszanak. Harmadsorban az írások modorát, hangját, sőt hangulatát mérlegelve különítettem el őket egymástól.”

Berkovits György

Szakmai önéletrajz

Berkovits György volt középiskolai tanár, újságíró-riporter és kritikus, volt szociográfus-szociológus, dolgozott szerkesztőként több folyóiratnál, a következőknél: Valóság (1973), Mozgó Világ (régi) (1975-1983), Budapesti negyed (1993–95), BUKSZ (Budapesti Könyvszemle, 1997–2003). Többször volt szabadúszó. (Jelenleg nyugállományban van.)
Megkapta a Budapestért-díjat (1993) és a József Attila-díjat (2007).
Megjelent tizenhárom kötete: hat regénye, három társadalomrajza, két esszékötete, egy novelláskönyve, egy drámagyűjteménye.

- Világváros határában - szociográfia, 1976.
- Terepszemle - szociográfia, 1980.
- mondta Gabes – magyarázta Gy. Bence - szociográfia, 1981.
- Nem sírunk, nem nevetünk - novellák, 1984.
- A barátom regénye - regény, 1990.
- Életvesztesek - regény, 1991.
- Halálkísértő - regény, 1992.
- Virágh Hanga legendát ír - regény, 1998.
- Abreál, öt színdarab - 2002.
- Egy modern amodern, esszék, 2003.
- Díszcserje (kis)asszony - regény, 2013.
- Jelzőművész - regény, 2013.
- Ckó, a fényképész – regény, 2016.