Skip to main content

Kőszeghy Péter: Regénytöredék barátnémhoz

Kőszeghy ál-életrajzi regénye alapvetően két témát jár körül: a gyűlölt szocializmust és az imádott szerelmet. Megtudhatjuk belőle, hogy ő ölte meg (igaz, álmában) Kádár Jánost, s hogy történet helyett – képek vannak. Írása – mint regényében olvasható – lassú lépkedés az idő nyomában. Az amikorok bizonytalan nyomában. Tulajdonképpen mindig a kivégzett apa nyomában. Pár bekezdéses fejezetek és elbeszélés ívű részletek fonódnak össze az életesemények hálójában, míg csak be nem következik a vég: hősünk immár a mennyországban kommentálja a történteket. De a vég után is van élet, az elbeszélőt túlélők élete, így Perőcsényi Kataliné, a csinos, formás (bár kicsit nagy fenekű) tudományos segédmunkatársé, akire az MTA a főhős hagyatékának leltározását bízta.

Kőszeghy Péter (1951) irodalom- és művelődéstörténész, egykor vietnami lektor, egyetemi oktató, kiadóigazgató, az MTA tudományos főmunkatársa stb. Több száz tanulmány, továbbá a két kötetes Balassi-monográfia szerzője, a tizenhárom kötetes Magyar művelődéstörténeti lexikon főszerkesztője, tudományos könyvsorozatok szerkesztője, számos 16–17. századi forrás sajtó alá rendezője, az MTA Akadémiai Díjával és Klaniczay-díjjal kitüntetett kutató.
És regényíró. Egy sajátos, talán életrajzi elemekből is építkező, ám, mint maga a szerző figyelmeztet, alapvetően fikcióra épülő, az egykorvolt szocializmus hétköznapjait és a sokféleképpen megélt szerelmet bemutató könyv szerzője.